Love at first sight I. (+18)

2.

A lakásba érve az ágyra rogytam és tárcsáztam Leah-t, hiszen megígértem neki. A telefon búgott, de senki sem vette fel. Mindegy, ha látja, hogy kerestem majd visszahív. Ledobáltam magamról a gönceim és zuhanyozni indulok. Mielőtt beálltam a forró víz alá jól megnézem magam a tükörben. Valami más volt rajtam ma, mint máskor? Megváltoztam? Miért pont ma figyelt fel rám ez a helyes és titokzatos külföldi pasas? Nem, semmi sem változott, a tükörből ugyanaz az Alexis Bledel néz rám vissza, akivel immáron 21 éve szoros kapcsolatot ápolok. A forró víz csak úgy égette a bőröm, de én nyáron is ezt szeretem. Zuhanyzás közben csak Colinra tudtam gondolni. Miért nem mondott magáról semmit? Bármit is kérdeztem elterelte a témát, csak a nevét árulta el. Mit akarhat és miért pont tőlem? Fáradt voltam, de a gondolatok cikáztak a fejemben. Végül megnyugodtam annyira, hogy elaludjak.
    Reggel kipihenten ébredtem, de a lelkem még mindig nem nyugodott meg. Nagyon tetszett ez a férfi, még így ismeretlenül is. Vajon látom még valaha? Öltözködés közben az órára pillantottam és nyugtáztam, hogy ma nem fogok elkésni. Nem is tehetném, ma van a beiratkozás. Leah-val az iskola előtt találkozunk. A körzet legjobb egyetemére nyertünk felvételt, a torontói egyetemre. Ugyan nem ugyanazon a szakon végzünk majd, de legalább egy kampuszra járunk, így a beiratkozásunk is egy helyen történik. Úgy gondolom, hogy itt minden álmom valóra válik majd, végre azt tanulhatom, ami mindig is érdekelt: angol nyelvtudományt, irodalmat és kultúrát. Repesek az örömtől, ha csak rágondolok és elfog az izgalom is. Milyen lesz majd? Állom a sarat munka mellett? Vajon hány ellenfelem lesz az osztályelsőségért? Izgalmas kérdések számomra, hiszen mindig is a tanulás volt az életem. Semmivel nem törődtem, csak mentem előre a célom felé. Ezt kell tennem most is, és a gondolataimat nem terelheti el semmi az álmomról. Indulnom kellett, nem késhetek.
    Az egyetem nincs messze tőlünk, pár saroknyira, így két keréken vágtam neki az útnak. Komótosan tekertem, nem szeretnék leizzadni a hőségben, mire odaérek. Egy bűzlő, csatakos lány sosem nyújthat szép látványt. Sokat sétáltunk erre Leah-val, csukott szemmel is eltalálnék a kampuszra. Hihetetlen, hogy felvettek minket! Megérkezvén a biciklimet a tárolóhoz vittem. Atyám, mennyi ember, ennek sosem lesz vége, egész nap itt fogunk állni. Leah még sehol, így egyedül álltam be a sorba. Rengeteg gólya van, fiúk és lányok vegyesen. Néha hátrapillantottam, hogy megnézzem megérkezett-e már a barátnőm, de egy idő után nem láttam semmit, elnyelt a forgatag. Már csak néhányan álltak előttünk, amikor Leah beviharzik és mellém áll a sorban. Persze ez hatalmas felháborodást kelt a mögöttünk álló srácok körében, egészen addig, amíg Leah le nem szereli őket egy mosollyal. Zseniális, bárcsak én tudnék így viselkedni a férfiakkal. De nekem csak az jutott, hogy elvörösödjek és hebegjek-habogjak, amikor valaki megtetszik. Végre mi következtünk, aláírtuk a papírjainkat, elkészült a fotónk a diákigazolványhoz és megkaptuk az ismertetőket és az órarendeket is. Végeztünk, és még csak dél van.
- Gyere Lexi, menjünk el ebédelni és beszéljük meg a tegnap estédet! – mondta kacsintva Leah.
- Hiszen semmi sem történt! Az ebéd rendben, de nincs sok minden, amit mondhatnék. Hazakísért és ennyi.
- Semmi telefonszám csere, semmi randi időpont? - Ne már, annyira rendes volt tőle, hogy megvárt, nagyon akarhatott valamit.
- Pedig semmi sem történt. Bármit kérdeztem elterelte a témát és nem válaszolt. Nagyon titokzatos volt – feleltem szomorúan. – Semmit nem tudtam meg róla, így azt mondtam neki, hogy dolgozzon még az ügyön, ha a számomat szeretné megkapni.
- És mit felelt? – kérdezte Leah izgatottan.
- Hogy megszerzi és engem is. Én meg erre berohantam a házba és faképnél hagytam.
- Nem vagy normális, miért?
- Mert nekem nincs meg az istenadta tehetségem a férfiakhoz, mint neked – feleltem kuncogva.
- Sajnos egyet kell értsek – nevetett rám.
Az ebédet a kampuszon fogyasztottuk el, így legalább megnéztük egy egyetemi menzát, ami szuper. Volt külön rész a vegáknak is, így nem éheztem. Na persze salátát manapság mindenhol fel tudnak szolgálni, de sok helyen ennyiben kimerül a vega-vonal.

Ebéd után hazakerekeztem és élveztem a szabadnapot. Szerencsére csak holnap kell újra bemennem dolgozni. Így végigolvastam az egyetemi ismertetőket négyszer is és egy kicsit utánajártam a még elintézendő ügyeknek az iskolakezdés előtt. Hihetetlenül lefárasztott a semmittevés, így hamar ágybakerültem, anélkül, hogy Colin akár csak eszembejutott volna.
Másnap délelőtt bevásárolni indultam. Úgy tippeltem a tárgyaim száma alapján, hogy ipari mennyiségű füzetre és írószerre lesz szükségem, továbbá mappákra és kapcsokra. Sajnos imádom a papírboltokat, így a fizetésem felét el tudtam volna költeni. Persze nem lehet, hiszen a kereteim szűkösek, ezért nincs autóm sem. Egyedül kell előteremtenem a pénzt mindenre, amióta a szüleim meghaltak az autóbalesetben. A lakás persze az enyém maradt, a biztosítási pénzekből viszont felújítottam, mert nem tudtam volna a saját életemet élni a halott szüleim holmijai között. Nem dobtam ki mindent, de eldobozoltam, lecseréltem a bútorokat és mindent, amit csak lehetett. Amúgy is ráfért már a lakásra egy felújítás. A megmaradt pénzt félretettem vésztartaléknak, nem is szeretnék hozzányúlni, ezért dolgozom.

Hazaérve gyorsan megebédeltem, átöltöztem és már indulhatok is a bárba. Ma délutános műszakom van, így legalább hamarabb hazaérek. Belépek, és megcsap a hűvös levegő és a kávé kesernyés illata. Imádom, függő vagyok. Intek a többieknek, majd az öltözőbe sietek. Remélem Ian elégedett lesz, nem késtem el. Beállok a pultba és leváltom Kimi-t, a koreai lányt, akinek lejárt a műszakja. A pénztárátadással foglalkozunk, amikor Jeremiah odalép hozzám és gúnyosan felmordul:
- Itt volt megint a külföldi. Téged keresett. Vajon mit szólna hozzá Ian, ha tudná, hogy munkaidőben vendégeket szedsz fel?!
- Micsoda? Nem tudom miről beszélsz – próbáltam terelni a témát, de a lelkem mélyén repesek. Hiszen akkor mégis keresett!
- Ne játszd meg magad, a faszi tökéletesen érthetően elmondta, hogy téged keres, és miután megmondtam neki, hogy szabadnapos vagy sarkon fordult és fogyasztás nélkül kiment.
- És akkor mi van? Ez semmit nem jelent! Nem tudsz mivel bemártani!
- De azzal igen, ha ma is felbukkan miattad... - tette hozzá cinikusan. – Ugye mondtam már, hogy megbánod, amiért kikosaraztál engem? Pokollá teszem itt az életed, addig amíg önként nem mondasz fel.
- Ne légy nevetséges! Sosem állnék össze egy ilyen szánalmas alakkal, mint te! – vágtam a képébe.
- Majd meglátjuk... - szúrta oda alig hallhatóan.

A műszak közben végig feszült vagyok, minden szempontból. A lelkem egyik fele örül, amiért Colin itt volt és keresett, a másik fele pedig tart Jeremiah bosszújától. Ez a srác mindenre képes. Hetekig zaklatott nagyon durván, mire felfogta, hogy nem akarok tőle semmit. Amikor pedig eljutott az agyáig ez, megfogadta, hogy kirúgat és tönkretesz. Hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak sem, hogy félek tőle. Durva, arrogáns és forrófejű. Mindig előbb jár a szája, mint az esze. Magas, erős, a suliban mindig a vagány srácok táborát erősítette, a lányok döglenek érte. Tipikus szépfiú, csak épp kilóg a kapanyél a szájából. Annyit gondolkodtam, hogy a hat órás műszak alatt két csészét is eltörtem, pedig nem szokásom ügyetlennek lenni. Szerencsére csak a pultban történt, Ian észre sem vehette. Aláírtam a pénztárgép átadóját és rohantam is öltözni, minél előbb érjek haza ebből a bolondok házából. Kifelé menet a telefonommal babráltam, mostanában nem akarja lejátszani a zenéket. Hirtelen nekiütköztem valakinek és az ütközés erejétől a földön találom magam. A másik fél a kezét nyújtotta felém és amikor felnézek rá, meglátom, hogy valójában ki is az... Colin.
- Micsoda meglepetés! – nevetett rám a tökéletesen fehér fogsorával és kócos, hullámos hajával. Annyira tökéletes.