Egymás útjában (HS ff.)

Prológus

A bőrömön jóleső bizsergés futott át, a kezem enyhén megremegett és a tüdőm nem akart többé oxigént befogadni. Ilyen, amikor először állsz ki többezer ember elé - azt hiszem. Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lesz az élőshow, s mindenegyes alkalommal beleremegtem egy kicsit és a gyomromban hatalmas csomó alakult ki, amitől - az a bizonyos nap közeledtével - egyre inkább nehezemre esett szabadulni. Sokszor énekeltem már mások előtt: kisebb bárokban vagy egy metrómegálló aluljárójában. Az utcazenélés elég mindennaposnak számított számomra, viszont kiállni többezer ember elé teljen más kaliber. Amikor jelentkeztem a tehetségkutatóba, álmomban sem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Most mégis a mentoromhoz rohangálok, interjúkon veszek részt és a külön kapott énektanárommal tanulom a dalom. Ilyenkor az ember átgondolja az egész életét, s megkérdőjelezi, hogy mivel érdemelte ki ezt a hatalmas esélyt. Pedig én sohasem akartam híres lenni - kicsit furcsa, nemde? De hamar rájöttem, hogy enélkül igen csekély esélyem van azzal foglalkozni, amit a leginkább szeretnék: énekelni. Ezért hát - a barátaim nagy unszolásának köszönhetően -, jelentkeztem a műsorba. Azt hiszem, ez volt életem eddigi legjobb döntése.