• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

8

Lassan nyitott ki kék íriszeimet. Amint kitisztult a látásom, az első dolog amit észrevettem az az, hogy a szőkeség nem mellettem fekszik. Olyan hirtelen ültem fel az ágyon, hogy levertem a pohár vizet az ágy mellett elhelyeszkedő szekrényről.

- Áh! - hallottam egy halkabb sikolyt nem olyan távol tőlem. Armin volt az, ott ült az asztal melletti széken, pont ott, ahova leült mielőtt elaludtam volna.

Lehet, hogy...? Nem. Az kizárt.

- Minden rendben? - kérdezte miközben odasietett hozzám. - Rosszat álmodtál? Fáj valahol? Mi a baj? - bombázott kérdéseivel, melyek aggodalmasan csengtek. Az ő gyönyörű kék szemével nézett rám, melyek szintén aggódást tükröztek.

- Nem, semmi ilyesmi. - ráztam hevesen fejem, melynek hatására vállig érő világosbarna hajam ide - oda rázkodott. - Te... nem feküdtél itt? - kérdeztem, mire arcát egy kevés pír öntötte el, de tiltakozóan megrázta csodálatos hajkoronáját.

- Nem, nem. Az illetlenség lenne. - vakargatta meg tarkóját - Meg hát... nem is lenne merszem hozzá... - az utolsó mondatot alig hallhatóan motyogta orra alatt.

Hát... eléggé meggyőző volt. Nem tűnt hazugságnak. Sajnos... úgy tűnik az álmaim is eléggé élethűek...

- Ah! Szomorú... - sóhajtottam miközben eldőltem az ágyon. Lehunytam szemeim, de még egy pillanatra láttam aggódó tekintét.

Fojton aggódik. Pedig nem kéne.

- Na, mi lesz már? - kérdeztem kinyitva egyik szemem. - Gyere! - paskoltam meg a mellettem lévő hejet.

- É- én..

-Remek! Akkor siess. - szakítottam félbe, megsem várva válaszát. Látva hogy nem igazá mozdul, megfogtam bal kezét és lerántottam magam mellé. Kezeimmel átöleltem,mire ficánkolni kezdett.

- Akira, ez így nem...- kereste a megfelelő szavakat.

- Nem kényelmes? - kérdeztem. Bólogatott. - Akkor cserélünk! - mondtam határozottan, egy óriási vigyor kíséretében.

- Mi?! - csak ennyit tudott mondani. Mire feleszmélt már az én fejem volt az ő mellkasábak döntve. Viszont ő nem ölelt át. Ismét ficánkolt. Sóhajtottam. Már éppen álltam volna fel, mikor megfogta a fejem és kicsit erőszakosan nyomott vissza mellkasának, mire felszisszentem. Nem mondott semmit csak kezeivel átölelt és fejét a hajamba fúrta. - Egy kicsit maradhatsz. - búgta bele barna hajamba.

Mi? Arminnak van egy ilyen oldala? Egy kissé akaratos? Hihi... örülök, hogy most ráöttem.

- Ne mondd el senkinek! - adta ki a parancsot. Bólogattam.

Még szorosabban öleltem magamhoz és jó mélyen beszippantottam az illatát.

Nem tudom mikor, de eludtam. Ismét. De mikor felketem nem egyedül fekudtem, Armin ott volt mellettem és aludt.

Támadt egy hülye ötletem. - ezt kimondva gondolataimba, elkuncogtam magam, majd a mellettem alvó fiúra ugrottam. Persze nem volt jó ötlet, nem úgy történt ahogyan azt elképzeltem. Idjedtében gyorsan felült, ezzel engem lelökve az ágyról, de én gyorsan belekapaszkodtam és rántottam magammal. Egy nagyon furcsa pózba feküdtünk a földön. Akárcsak elsőre. Komolyan.

Muszálj volt ismét kuncognom.

- Mintha már megtőrtént volna. - mondtam neki vigyorogva, mire azonnal leugrott rólam. Megfogta a kezem, ezzel felsegítve a földről. Aztán olyat tett amire nem számítottam soha.

Megrántotta jobb kezem és alig pár centi választotta el ajkainkat. Éreztem, ahogyan arcom egyre vörösebb lesz és, hogy a lában nemsokára feladja. Suerencse, hogy meg mindig dogta a kezem, mert szerintem össze esnék ha nem így lenne....

Majd elröhögte magát. Kezét hasához emelte így elengedve enyémet, melynek hála lábaim feladták szólgálataikat és összeestem. Armin még mindiga a hasát fogva röhögött, miközben könnyeit törölgette.

- Elsem hiszem! - kezdett el beszélni hosszas nevetés után. - Hihetetlen! Végre zavarba tudtalak hozni. Ezzel nemtudom hány - 1 az állás. - mondta miközben leült az ágyra.

- Ne nevess! - mondtam neki sértődötten. - Ez amúgyis csalás! - nyújtottam ki a nyelvem, majd keresztbe ttem kezem és elfordultam. Persze eg, kicsit csalódott is voltam.

Vitatkoztunk még egy jó pár percig, hogy csalt- e vagy sem mikor is az ajtó kicsapódott és egy jól ismert szemüveges nő, egy magas lány és egy alacsony férfi rontott be a szobába - utobbi kettő szorosa  egymás mellette.

Haha, pedofil hajlamok - magamban jót röhögtem rajta, de az a törpe olyan csúnyán nézett rám, hogy inkább befogtam.

- Naaaa? - kezdett bele Hanji, elnyújtva az "a" betűt. - Mit csináltatok itf ketten? - ült le közénk az ágyra.

- Én aludtam. - mondtam határozottam. - Addig nem tudom, hogy ez - hangsúlyoztam ki az "ez" szót sértődötten - mit csinált.

- "Ez" - nézett rám Armin - elaludt a széken.

- És? - kérdezte a nő.

- És? - kérdeztünk vissza értetlenül.

- És nem történt semmi? Tudjátok... - mondta mire mind a kettőnkek paradicsom színű lett az arc. De komolyan. Az összes piro illetve vörös hajú anime karakter irigyelné ha meglátná. - Áhá! Tudtam! - mondta, majd diadalittasan kihúzta magát.

- Hanji, hagyd már őket és gyere. - momdta unottam az ajtófélfának dőlve drága Levente. - Hotaru, segíts. - kérte meg a barátnőmet, majd egyszerre megfogták a nő két kezét és kivitték az ajtón.

A szőke hajúval egymásra sem néztünk. Én kicsit csalódott voltam, illetve megsértett, de hogy neki mi baja volt, azt nem tudom. Talán még mindig "játszotta a szerepét".

- Nekem mennem kell. - mondta majd felállt. - Kell beszélnem Annievel. Majd később visszajövök. Szia! - köszönt el mosolyogva. Vissza mosolyogtam, de ahogy kiment az arcom komolyra - najó inkább féltékenyre - váltott.

Egy nagy sóhaj kíséretében eldőltem az ágyon.

Helloka! Huhaaaa
Itt egy uj resz. Szemely szerint nem lett a kedvencem, de remelem nektek tetszik!
Hogy oszinte legyek nem tervezem valami hosszura ezt a konyvet:<
Olyan 10-12 reszesre, talan...

U.i.:
Köszönöm hogy ennyien elolvástátok! <33 ♡´･ᴗ･'♡