A sᴢᴇʀᴇʟᴍᴇs ɪᴅőᴜᴛᴀᴢᴏ́ - ᴀᴢ ɪᴅő sᴏᴅʀᴀ́sᴀ́ʙᴀɴ

𝐂𝐬𝐢𝐥𝐥𝐚𝐠𝐨𝐤 𝐡𝐮𝐥𝐥𝐧𝐚𝐤, 𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐞𝐭𝐧𝐞𝐤 𝐮𝐣𝐣𝐚𝐤..

𝙴𝙻𝙸𝚉𝙰𝙱𝙴𝚃𝙷 𝙵𝙴𝙻𝚃𝙾𝙽

Shay egy fekete autóba tuszkolt, közben Victoria beszállt mellém és bezárta a kocsi mindkét ajtaját.
A könnyeim patakokba folytak végig az arcomon és csak rángattam a kocsi ajtót, de feleslegesen, úgy éreztem soha nem fogok szabadulni ettől a két gazembertől.

Shay elindította az autót, erőteljesen a gázra nyomott és elhajtott a rendőrség épületétől az ismeretlenbe. 

Az ablakból csak sötétséget láttam, és a zöld fák lombjait, ahogy elhaladtunk mellette a szél suhintotta. Újra fogságba kerültem, csak gondolkodtam vajon merre visznek, és mi fog történni velem a következő percekben.

- Azonnal engedjetek ki! – ordítottam.

- Ne viselkedj úgy, mint egy veszett kutya, aki a saját farkát kergeti, Eliza –sóhajtott fel.

- Utoljára mondom, engedjetek ki! – ütöttem rá az ablakra.

- Próbálkozhatsz – nevetett.

- Meg fogjátok bánni ezt mindketten! – mondtam idegesen miközben továbbra is az ablakot csapkodtam.

- Hallottad ezt Victoria? – vigyorgott Shay.

- Holmes nem fog téged megtalálni, soha – nézegetett a körmére.

- A pokolban fogtok égni mindketten, ebbe biztos vagyok – néztem idegesen Victoriára, akinek továbbra is az idegesítő mosolya volt a pofáján.

- Ne nevettess, kérlek – fordította el a fejét az ablak felé.

- Hova visztek? – dőltem hátra az ülésbe.

- Ma van az utolsó napod – mosolygott merészen.

- Hogy érted? – kérdeztem kétségbeesve.

- Shay mondd el neki – temette a kezét az arcába.

- Elizabeth, tudd, hogy szeretlek, ezt a te érdekedben teszem – húzta félre a kormányt és egy erdő szélén állította meg az autót. Mielőtt kiszállt volna az anyósülésről elvett egy fegyvert, újra töltötte lőszerrel és egy zsebkendővel áttörölte.

- Mire készült? – félénken dadogtam a kezeimet pedig az üléshez szorítottam.

- Tudod, ahhoz hogy bosszút álljak Holmes-on, először veled kell végeznem, a többi meg jön magától – tette a fegyvert a kék kabátja belső zsebébe, ezután elvette a kocsi műszerfaláról a fekete bőr kesztyűjét.

- Shay, kérlek, engem megölhetsz, de a gyermekemet és a férjemet hagyd életben – könyörögtem könnyes szemekkel.

- Nem tehetem – vágta rá.

- Victoria, Shay meg akarja ölni az öcsédet – néztem rá.

- Megérdemli, hiszen a családom ellen fordult, amikor a kedvese lettél – igazította meg a ruháját.

- Hogy lehettek ilyen kegyetlenek? Engem megölhettek, de gyermekemet és Holmes-t hagyjátok békén! – üvöltöttem.

- Shay, tedd a dolog – utasította.

- Csak csukd be a szemed és fohászkodj istenhez, hogy a mennybe kerülj – szállt ki a járműből Shay.

- Gyerünk, Felton, ezek az utolsó perceid – ragadta meg a karomat Victoria.

- Én Elizabeth Holmes vagyok és az is maradok halálom után is – mondtam dühösen.

- Soha nem voltál a családunk tagja te szajha – Shay kinyitotta a kocsi ajtót, Victoria pedig egy mozdulattal kilökött az autóból és a sárba estem, ahonnan Shay húzott fel a karomnál fogva.