Csak Egy Öngyilkos

💔1.rèsz💔

Egyedül deszkáztam hazafelè.
Nem voltak barátaim és a családi hátterem se volt elfogadható.  Apám verte anyám és engem is. Egyedül a deszkázás volt a menedèkem.
Mindig egyedül voltam és állandóan zenèthallgattam. Szerettem egyedül lenni, mert akkor nem kell beszèlnem. Nem kell fèlnem attól, hogy nem felelek meg valakinek.

Szèp lassan gurultam hazafelè, amikor is egy nagy sikítást hallottam a házunkból. A vèr is megfagyott bennem.  Lelèptem a deszkámról és felkaptam. Berohantam a házba, de ami fogadott az mèg a maradék èlet kedvemet is elvette...  Apám vères kèssel a kezèben anyám èlettelen testèt nèzte...

-Anya... - sírtam el magam, de ahogy apámra nèztem a fájdalmam haragra váltott, emiatt úgy beszèltem ahogy mèg soha senkivel. - Mit tettèl te tetves fèreg!? Hogy voltál kèpes erre te èlettelen gyökèr!? Dugd fel magadnak azt a retkes kèst és dögölj meg!!

Gyorsan fogtam egy kèst. És rátámadtam apámra, mielőtt cselekedhetett volna.  Megöltem...  Eldobtam a kèst és lemostam a kezemről a vèrt.  Mivel a ruhám is vères lett így átvettem, majd elindultam deszkázni.  Egy nagyika megkèrdezte, hogy mi volt az a sikítás, de annyit mondtam hogy a szokásos. Haladtam az utcán.  Csak gurultam és nèzelődtem. Körülbelül hajnali 3kor èrtem haza és meglepetèsemre 2 rendőr várt a házban...

Itt kezdődött minden...