~2.évad 1.fejezet~ {Dallas?!}

200 10 4
                                    

Thalia szemszöge

1960.március 5.

Egyszer csak azt éreztem hogy az égből leesek a betonra.Odakaptam a fejemhez,mert a zuhanás során sikeresen beütöttem.Hirtelen felkaptam a fejem és gyorsan körülnéztem.Egy sikátorba voltam,de egy ismeretlen helyen.Felpattantam a földről és kisétáltam értetlenül a sikátorból.A város ismeretlen volt..

-E..elnézést!-szólítottam le egy öreg nénit.-M..milyen évet írunk?

-1960-at drágám.-felelte.

-É..és ez melyik város?-tettem fel egy újabb kérdést.

-Dallasban!-felelte.

-Baszki..-fogtam meg a fejem.

Elsétáltam a nőtől és elkezdtem mászkálni a városban.Ideges voltam..nem tudtam hogy hol vannak a többiek.Benéztem egy fodrászszalonba ahol rögtön le is támadtak.

-Mit szeretnél kincsem?-jött oda az egyik nő.

-Öhm..-kezdtem bele.Elgondolkodtam hogy mégis mit akarok,mivel a hajam derekamig ért ezért eszembe jutott hogy levágatom.-Vállig leszeretném vágatni.-feleltem.

-Akkor gyere ülj le!-mutatott a székre.

Megcsinálta a nő úgy a hajam ahogy mondtam,mikor megláttam magam a tükörbe szerelmes lettem magamba.

-Elég jól áll a rövid haj!-mondtam magamba.

Sajnos fizetni nem tudtam,de mondták hogy mivel gyerek vagyok,ezért nem kell.
Kisétáltam a fodrászszalonból.Nem tudtam felfogni hogy én Dallasban vagyok,ráadásul 1960-ban.Nem fogom feladni a többiek keresését.

Klaus szemszöge

1961.február 8.

Kiestem egy kék cuccból,azonnal felálltam és elkezdtem kiáltani a többiek nevét.

-THALIA!!ÖTÖS!!DIEGO!!-kiáltottam.

-Mi történt?-kérdezte Ben.

-Jó hogy csak most jössz elő.-dünnyögtem.

-Örülj neki hogy egyen talán itt vagyok.-felelte.

Amúgy egy sikátorban kötöttünk ki.Kisétáltunk a sikátorból..

-Eltűntek..eltűntek mint fingás a szélben!Pfu!-nyöszörögtem.

Próbáltam megkérdezni az embereket hogy mégis hol vagyok,de csak hülyének néztek.

-Klaus ezt nézd!-szólt Ben.

Oda mentem és mutatott egy újságot.

-Jól néz ki a pasas,de nem az esetem.-feleltem.

-Te hülye a dátumot nézd!-cseszett le Ben.

-1961.február 8.-olvastam fel.-Baszki!-néztünk össze Bennel.

Diego szemszöge

1961.július 7.

Az égből hirtelen leestem.Sikeresen leérkeztem a földre.Nem értettem a szituációt.Kimentem a sikátorból,pont akkor raboltak ki egy nőt.A késemet elővettem és elkaptam a rablót.Orrba ütöttem utána vissza adtam a táskát a hölgynek.Észrevettem hogy a tévében valami megy,ránéztem és az a Kennedy elnök volt benne.

Örökre együtt?Kétlem! 2.évad ‖Befejezett‖Où les histoires vivent. Découvrez maintenant