Önpusztító Rendszer

3. Vissza a világomba

Igen határozottan úgy tűnik, hogy a szarházinak sikerült visszajönnie. Ez a fekete ruha volt rajta a legutóbb is, az a kard az oldalán pedig... Mi a fenét csinált az én Xin Mommal? Mik azok a rühes talizmánok rajta?

- Szállj le róla! - Ez volt az első, amit ki tudott nyögni, bár meg kell hagyni eléggé rekedtes a hangja, csak nem bajokba ütközött visszaúton? Viszont nincs sok időm ilyeneken gondolkodni, hiszen mint legutóbb, most is azonnal nekem támad, én pedig annak rendje és módja szerint védekezek. Azonban természetes, hogy hiába ugrunk egymásnak a támadásaink semlegesítik egymást, végül is egy és ugyanazon személy vagyunk.

- Pont most kellett visszajönnöd, ahelyett hogy korábban vagy később kerültél volna elő, mi... - Morgom a fiúra. Mert komolyan miért nem jött később, mondjuk mikor már kiélveztem a helyzetet shizunnal, vagy korábban, hogy esélyem se legyen megtudni, hogy lehet köztünk valami. Azonban megint megzavarják a gondolkodásomat, bár most nem én magam, hanem shizun zavar meg így most két oldalról is körbe vagyok véve.

Így fogom magam és miután még utoljára megcsípem shizun oldalát legurulok az ágyról és elsietek a szoba másik felére, ahol a falnak simulok és szomorú arcot vágva nézek vissza a férfire.

- Shizun olyan kegyetlen. Hát nem fáj a szíve a tanítványáért? - Kérdezem, de már a tekintetéből tudom, hogy nem a válasza.

- Shizun, csinált veled valamit ez a mocsadék? - Hé! Kontrolláld a szádat, magadról beszélsz észlény.

- A mestered rendben van. - Mondja shizun miközben megigazítja a ruháját, majd aggódó szemekkel néz a feketébe öltözött énemre. - Mi van veled? Te megsérültél? - A kérdésre összeszorítom a fogaim. Ez nem igazság miért foglalkozik vele ennyire és ezt miért előttem kell csinálniuk?

- Jól vagyok. - Válaszolt a másik énem egy biccentés után, mire shizun elkapja a csuklóját és megnézi a kezét. Mégis mit néz a kezén? Ne mondja, hogy a rohadt kézen buktam le.

- Mi folyik itt? Hol voltál az elmúlt két napban? Ő miért van itt? - Jönnek a kérdések, én meg elfordítom a fejemet.

- A tanítványod nem tudja. Tegnap előtt, amikor visszavonultam a földalatti palota belső kamrájába, a Xin Mo darabjai hirtelen lila fényben kezdtek izzani és ez az... ember megjelent egy másik Xin Moval a kezében. Összeverekedtünk és egy figyelmetlen pillanatomban átestem a hasadékon, amit Xin Mo vágott. Éppen hogy csak sikerült megragadnom a kardot, mielőtt a hasadék bezárult. Nem találtam Shizunt, mikor visszaértem, úgyhogy egyenesen az Égig Érő hegyre jöttem. - Jó, elegem van én ezt nem bírom idegileg. Mi ez a bájcsevej itt és mi az, hogy úgy tesznek, mintha itt se lennék? Ez udvariatlan!

- Elnézést, de még mindig itt vagyok. Lehetne, hogy nem csináltok úgy mintha láthatatlan lennék? - Kérdezem végül jeges hangon, amivel elérem, hogy végre figyeljenek rám. Mégis hogy van képük az orrom előtt flörtölni egymással? Mérgemben több a lábam mellett fekvő követ porrá zúzok, mielőtt még valami rosszabbra használnám az erőmet.

- Mit csináltál itt az előbb? - Áll be shizun elé a másik énem, én pedig megforgatom a szemem.

- Csak szórakoztam. - Jelentem ki és bár shizun arcán semmilyen érzelem nem jelenik meg a tekintetében látom, hogy sikerült meglepnem. Így eldöntöm, hogy tovább húzom a másik énem agyát. - Mégis ki kért meg téged rá, hogy olyan haszontalan legyél, hogy még egy nőd sincs? - Kérdezem tőle megvető hangon és fintorral az arcomon. Tervem sikeresnek bizonyul, hiszen a másik én szemei szinte lángolnak és felveszik a démoni vörös színt, mikor baljós hangon megszólal.

- Hogy mered Shizunt így megszégyeníteni? - A kérdés hallatán én is szabadon engedem a démoni erőmet, mielőtt elkezdenék vele kiabálni.