Bunker

473 25 5
                                    

Mikor magamhoz tértem, az ismerős szobát látva megkönnyebbülten sírtam el magam. Csak álmodtam az egészet. Felültem az ágyba, tekintetemet megkönnyebbült mosoly kíséretében járattam végig a szobán, míg észre nem vettem az egyik fotelben gubbasztó Bellamyt. Azonnal átjárt a jeges rémület, de a bennem fellobbanó düh ezerszer erősebb volt. Fegyver után kutatva néztem körbe, de semmi használhatót nem találtam, így maradt az öklöm. Nesztelenül másztam ki az ágyból és az alvó Bellamyra vetettem magam. Ő kinyitotta a szemét és felém nyújtotta a tenyerét. Átrepültem a szobán és az ágyon landoltam. Nem adtam fel újra támadtam, de a támadás sikertelen volt. Ezúttal a tűzzel próbálkoztam, de semmi sem történt.

- Befejezted? – kérdezte Bellamy fáradtan pillantva rám.

Ökölbe szorult kezekkel meredtem rá, körmeim a bőrömbe vájtak, vért serkentve, ami lecsöpögött a fehér ágyhuzatra. Bellamy a kezeimre meredt, arca megnyúlt, és a hajába szántott.

- Miért csinálod ezt?

Hallgattam, ő pedig felállt és az egyik fiókból kivette az elsősegély dobozt majd elindult felém.

- Mi nem akarunk téged bántani Mirabella! Segíteni szeretnénk. Nézd, tudom, hogy nem bízol bennem és megértem, de mi nem akarunk bántani! Esélyt akarunk neked adni az életre!

- Nagyon gyorsan magyarázz el mindent Bellamy különben miszlikre aprítalak – csikorgattam a fogam. – Mi ez az egész? Mi ez a szarság a Lánggal? Hm? Mit tettetek az anyámmal?

- Az anyukáddal kapcsolatos kérdéseidet, ne nekem tedd fel. De a többire szívesen válaszolok.

- Hol van apa?

- Valószínűleg már vele van... bocsánat nem tudom, hogy hívják. Michael?

- Nézd Bellamy. Én nem akarom ezt érted? Kérlek, engedj el engem. Nekem nem kell a hatalom – lábadt könnybe a szemem. – Nyugodt életet szeretnék. Nekem nem ellenségek se a farkasok, se senki más.

- Nekünk se vagy te az ellenségünk Mirabella. Ezt tudnod kell! Mi egy család vagyunk érted? Szeretünk téged!

Úgy bámultam rá, mint akinek hirtelen nyolc feje nőtt volna. Ez őrült! Tuti biztos, hogy megőrült.

- Nem hiszel nekem – húzta el a száját.

- Ki vagy te? Te vagy Sergio? – meredtem rá.

- Nem dehogy. Bellamy vagyok. Bellamy Cross – mutatkozott be. – Sergio az apám.

- Ebben az esetben, add át neki üdvözletem – köptem arcon. – Szóról szóra!

- Azt hiszem, most magadra hagylak – hátrált el tőlem. – Később visszajövök, ha bármire szükséged van, hívj – intett az ágy melletti asztalon lévő telefon felé majd az ajtóhoz sétált és lehúzott egy kártyát. – Amint készen állsz, találkozol apámmal és anyukáddal. Ne próbálj meg menekülni, a föld alatt vagyunk.

- Várj Bellamy – szóltam utána elkeseredetten. – Kérlek, ne hagyj itt!

- Nem vagy valami kellemes társaság jelen pillanatban – csóválta meg a fejét.

- Apád megölte a nagynéném.

- A pasid meg a nagybátyám – mutatott rám.

- Mert ők engem akartak megölni.

- Tévedsz. Robin csak vigyázott rád.

- Megmutatom, hogy tévedsz. Te be tudsz tekinteni a múltba nem? Ha megérintsz?

Királyi vérDonde viven las historias. Descúbrelo ahora