A Maffia Öröksége | Befejezett |

6.Rész.

Rosamary Frey szemszöge :

Levegőt kapkodva ülök fel, fogalmam sincs hogy mit álmodtam csak azt hogy rossz volt.
Egy kezet érzek meg a derekamon.
-Miért sírsz?
Kérdi rekedtes hangon Elisabeth.
-Mi én..
Kapok az arcomhoz és észre veszem hogy könnyes az arcom.
-Én csak, rosszat álmodtam.
Mondom.
-Mit álmodtál?
Kérdi miközben simogatja a hátamat.
-Nem emlékszem rá.
Csak az érzésre.
Mondom neki.
-Mit éreztél?
Kérdezi kedvesen miközben át nyújt egy pohár vizet.
-Félelmet.
-Hmm.
Hümög majd elveszi az üres poharat és vissza húz az ágyba.
- Itt nem kell félned. Gyere aludj, holnap hosszú napunk lesz.
Mondja én pedig sóhajtva hunyom le a szemem bár azt nem gondoltam hogy egész éjszaka bennem lesz ez az érzés. Hajnali fél 3 felé érzem hogy el nehezülnek a szemhejaim én pedig szép lassan át adom magam a fáradsagnak.

Másnap arra ébredek hogy valaki a hajamat birizgálja.
-Jó reggelt.
Látom még Elizabeth mosolygós arcát. Fáradtan nézek a szemébe.
-Helló.
Motyogom neki  fáradtan.
-Gyere ideje fel kelned!
Módja.
-Menyi az idő?
Kerdem a szemem dörzsölve.
-9 óra elmúlt.
Válaszolja én pedig még lépésenként nézek rá.
-Ott van ki készítve neked  ruha. Ott a fürdő a csap alatti polcon tiszta fogkefét találsz.
Mondja én pedig lassan bólintok.
Ő pedig kimegy a szobából.
Nagy nehezen kiszáltam az ágyból majd be mentem a fürdőbe.
Meg mostam az arcom, majd lassan levetkőztem és lezuhanyoztam, fogatmostam, majd fel öltöztetem. Óvatosan ki léptem a szobából ahol egy folyosóval találtam szemben magam. Jobbra fordulva egy lépcsőt találtam.

Amint le értem ott találtam Elisabethet amint telefonál.
-Hol vannak?
-Remek, kövesd őket nyomon.
-Igen tudom.
-Csá.
Majd felém fordult.
-Nagyszerű mehetünk
Mondta majd intett hogy kövessen.
-Mégis hová?
Kérdeztem meg ilyedve.
-Az ujj otthonodba.
Jelenti ki.
-Mi? Milyen új otthonba nekem  már van egy otthonom.
Mondom fel háborodva a következő pillanatban pedig már ott áll előttem, sötét szemeiben nézve hirtelen le fagyok.
-Ne ellenkez.
Mondja.
Majd megfogva a kezem kezd el húzni kifelé.
Amint ki érünk egy fekete Rang Revolver vár kint.
-Üj be!
Nyissa ki a kocsi ajtót én pedig engedelmesen beülök.

Fogalmam sincs hova tartunk  hisz Elizabeth nem szólt hozzám  egész úton és csak a rádió szólt halkan. Beszélgetni nem igazán akartam így csak az ablakon  néztem ki fele. A szemem  egyre jobban nehezedik és érzem hogy a fejem az ablaknak nyomodik.

-Ne híd hogy nem te leszel a következő!
Mondja egy hang ekkor lennézek a kezemre ami csupa vér majd megpillantok magam előtt egy alakot vérben úszva.

Levegőt kapkodva ülök fel és ekkor veszem észre hogy nem is az autóban vagyok hanem egy hatalmas szobába.
-Mi a?
Nézek körbe hatalmas ablak ami egy gyönyörű  tóra néz az ágy amin fekszek az ablakal  szemben mellettem jobra két ajto balra pedig egy íróasztal foglal helyet mellette pedig még egy ajtó ami ebben a percben nyílik ki.
-Felébredtél.
Sétál hozzám Elizabeth.
-Hol vagyunk?
-Az új otthonodban.
De most gyere.
Vezet ki a szobából egy hosszú folyosón végig vezet majd az egyik kanyarnál jobbra fordul ami  egy hatalmas nappaliba vezet.
-Ideje beszélnünk. Mivel a tulajdonom vagy, nem hagyhatod el engedély és kíséret nélkül a házat.
Mondja mire hitetlenkedve nézek rá.
-De...
-Ezt nem vita tárgya.
-Jó.
Morgom.
-Remek. Akkor mondom a többi...
Mondja én meg nyitna a szám de valaki beront az ajtón.
-Ev miért nem szóltál hogy jössz?
-Talán kellett volna?
Á biztos te vagy Ross ugye hívatlak így?
-Ohm persze.
Mondom neki meg lepetten.
-Nagyszerű! Én Evelyn  vagyok de csak Ev.
Hadarja.
-Miért Olli-l kellet  meg tudnom hogy vendéged van?
Háttal áll nekem de biztos vagyok benne hogy vigyorog.
-Ev
-Jól van jól van ne is válaszolj téged pedig elrablolak  ettől a gonosz nő személytől.
Mondja nekem  vigyorogva  miközben kacsint egyet.
Majd a karomat fogva fel húz a kanapérol.
-Ev.
Hallom Elisabeth  ingerült hangját.

Ev behúz egy szobába.
-Mindent tudni akarok?!
Mondja miközben le ültet az ágyra.
-Mit?
Értetlenkedek.
-Jaj már ne csináld, rólatok.
Vágja rá Ev.
-Én nem tudom.
Ráncolom rá a homlokom.
-Tudod még soha senki miatt nem rombolt le egy egész maffiát.
Valamiért érted meg tette.
Hitetlenkedve rázzom a fejem.
- Szóval azt mondod még soha nem rabolt el senkit?
Kérdezem gúnyosan.
-Nem én nem ezt mondtam én azt mondom hogy még soha senkit nem akart ennyire mint téged.
Pirulva válaszolok.
-Biztosan nem akar engem én egy .....
- Inkább ne mondj semmit úgy sem fogunk egyet érteni.