hűtlenségi bizonyítvány

9. FEJEZET

Teljesen egymásba voltunk gabalyodva, amikor a bejárati ajtó kinyitódott. Próbáltam nagyon gyorsan lelökni magamról Julian-t, de Apa biztosan meglátott minket. Elfojtott mosollyal néztem a fiúra, akinek a haja borzosan állt össze-vissza, arca és szája pedig kellemes vörös árnyalatot festett. Apa kellemetlenül és nagyon gyorsan vette le a cipőjét és kabátját.

-Próbálok úgy tenni, mintha normális lenne, hogy az ember tizenöt éves lánya egy idegen fiúval nem is tudom mit csinál a házában, a kanapéján. - mindannyian kerültük a szemkontaktust, majd egy pillanat múlva Julian feláll a kanapéról és Apa felé néz.

- Uram... - megköszörülte a torkát.

- Majd reggel. - intette le Apa. Elindult a lépcsőn, Julian pedig vállát megvonva nézett vissza rám. - Legalább te vagy Julian? - fordult vissza utoljára.

- Igen, én vagyok - húzta halvány mosolyra a száját Julian. Apa széles mosolyra húzta a száját, vagyis nem inkább hasonlított egy vicsorgó kutyára, de nem mondott semmit, csak felment a szobájukba.

- Ez könnyen ment. - jelentettem ki. Julian vissza ült mellém és a tévét kezdte el kapcsolgatni. Nem túl bőbeszédű, mint észrevettem. Csak akkor beszél ha mondanivalója van vagy ha akar. Amúgy semmi üres vagy felesleges duma nincs a részéről. Reménykedek, hogy lesz időnk jobban megismerni egymást. Bár kétségkívül tudom, hogy szeretem és csak ő kell nekem.
Az este további részében Juliannel filmeztünk, beszélgettünk egy keveset. Büszke vagyok magamra, hogy a pár óra alatt csak néhányszor gyötört a bűntudat. Ha most végiggondolom ezt az egészet, valahogy akkor sem helyes. Én itt vagyok Juliannel, Maja exével, ő pedig nyugodtan hajtja álomra a fejét tudván, hogy én nem foglalkozok a fiúval. Várjunk csak! Amikor Julian az ajtó előtt állt azt mondta, hogy Majával találkozott és ő azt mondta neki hogy hagyjon békén, nekem csak egy fellángolás volt. De hát én nem így értettem amiket mondtam! Meg nem azért, hogy ő ezt továbbítsa a fiúnak. Ezt viszont nem értem miért tettre. Megkérdezem majd tőle, ha lesz lehetőségem. Julian az arcomat kezdte simogatni.

-Mondd, min agyalsz most is? Látom rajtad, hogy nagyon kattognak a fogaskerekek. - mosolygott rám édesen. Én is elmosolyodtam, de nem akartam megosztani vele az összeesküvés elméleteket.

- Semmin, csak elbambultam. - a tekintetem újból a tévére helyeztem és nem terveztem ezt a beszélgetést folytatni. De Julian máshogy gondolta.

- Szóval gondolom Maja a fő téma az agyadban. Vagy hogy mennyire bűntudatod van miatta. - mondta furcsa, gúnyos hangnemmel ezeket.

- Tessék? Ezt most miért kell így mondanod? - felültem az öléből és ránéztem kissé meglepődött tekintettel.

- Sajnálom, nem így akartam. Csak Maja annyi bogarat ültetett a fülembe, hogy nekem viszont jár az agyam folyamatosan. - idegesen megrázta a fejét és kerülte a szemkontaktust velem.

- Bogarakat? Maja? Miket mondhatott még? Épp elég az is amiket pár órája hallottam! De remélem ez az egész - mutattam kettőnk közé - elég bizonyíték arra, hogy Maja hazudik. - a hangomat kissé megemeltem a végére, mivel teljesen elfedte az agyamat a düh. Kibékülünk és ilyeneket mond szegény srácnak? Mi ezzel a célja? Úgy gondolja, hogy mivel ő nem kell Juliannek, ezért összetöri a szívét?

- Semmi olyat nem mondott. Csak össze vissza beszélt, hogy ő most nem tudja mit érez, de te ma neki elmondtad, hogy én neked nem kellek, kevés vagyok hozzád, neked más fiúk kellenek és a többi. De nyilván ez most elég bizonyíték arra nekem, hogy elég vagyok neked. Te pedig bőven túlszárnyalod azt, ami nekem eddig a minimum volt. - Julian mélyen a szemembe néz, én is egy ideig, aztán elfordítottam a tekintetem. Sokáig néma maradtam, aztán újra ránéztem, elmosolyodtam és az ölébe ültem. Két kezembe vettem az arcát, mire meglepődött tekintettel nézett rám.

- Sokkal több vagy, mint gondolod. Nem is kérdés, hogy elég vagy e nekem. - mondtam neki, majd megcsókoltam. Julian azonnal kapcsolt és a derekamnál fogva közelebb vont magához.
Jó pár percig elfoglaltuk egymást, majd Julian eltávolodott tőlem, mert pittyegett a telefonja. Óvatosan leszálltam az öléből és én is a telefonomat kezdtem bújni. Fél szemmel láttam, hogy a fiú idegesen a hajába túr és fújtat is párat.

-Van valami probléma? - kérdeztem tőle aggódva.

- Csak az a hülye liba barátnőd. - mondta mérgesen, majd a kanapé másik végére dobta sötét telefonját. - Mindenkinek azt terjeszti, hogy ő meg én kibékülünk. Pedig világosan elmagyaráztam neki, hogy soha többet látni sem szeretném. - némán, lesokkolódva hallgattam Julian szavait. A legfurcsább az egészben, hogy meg sem lepődök Maján és a tettein. Beteges amit csinál.

- Julian, én erre már nem tudok mit mondani. - sóhajtottam gondterhelten és az arcom két kezembe temettem. - Ki tudunk még ebből hozni egy nyugodt, Maja-mentes éjszakát? Őszintén nem akarok most ezzel foglalkozni. Eddig őt akartam megvédeni, de egyre jobban azt érzem, hogy ő csak bántani akar engem és egyáltalán nem szorul a védelmemre.

- Teljesen jól látod Nell. Maja az, aki mindig el akarja foglalni a főszerepet. Nem számítanak neki mások érzései, még akkor sem, ha a legjobb barátnőjéről van szó. De emlékezz vissza. Pár hete téged állított be egy szarkavaró picsának, holott ő maga az. - Julian a lehető legnyugodtabb hangon mondta el ezeket. Néha màr émelyítő az, hogy mennyire laza. - És a kérdésedre a válaszom igen. Lehet ebből egy Maja-mentes éjjel. - ahogy kimondta, elindította a filmet, vagyis részéről ez a beszélgetés lezárult. A továbbiakban én is csendben maradtam.

A tegnap éjszaka hátralevő része szuperül sikerült! Leginkább egymásról beszéltünk és az életünkről. Nagyon élveztem azt, amikor Julian a családjáról mesélt. Kiderült, hogy van még 2 testvére, egy tizenkét éves lány és egy négy éves fiú. A szüleiről nem beszélt túl sokat, ha pedig igen, akkor csak az anyukáját említette. Nem kérdeztem rá, nem akartam tolakodó lenni. Mondott vicces történeteket, amiket a testvéreivel él meg, ezeket jókat nevettünk. Ezek mellett néztünk két filmet, majd az éjszaka közepén elaludtunk a kanapén.
Szerencsére a reggel nem volt annyira kínos mint képzeltem. Könnyedén mentek a dolgok. Igazából meg sem lepődtem, hiszen Julian közvetlensége nagyon imponáló volt anyuéknak is. Apa bólintással jelezte, hogy neki rendben van, anyu pedig a konyhában a súgta el, hogy ha 16 éves lenne, akkor ő is szerelmes lenne Julian-be. Szerintem részéről is oké.

Julian a délelőtt folyamán ment haza tanulásra hivatkozva. Ennek kicsit örültem, mivel nekem is van mit tanulnom, ráadásul Maja is hívott, hogy átjönne. Igent mondtam neki, mivel egyelőre nem szeretnék drámát. Érdekel mit tervez.
Először biológiát tanultam, majd megcsináltam pár matekpéldát is. Viszonylag hamar végeztem ezekkel és örömmel vettem, hogy ennyi tanulni valóm akadt mára.
Így inkább kitakarítottam a szobám míg Maja ideér. Szörnyen nagy rumli van itt, szerencse, hogy tegnap ide nem invitáltam be Juliant. Borzalom, mint egy lepratanya.

Épphogy végeztem, amikor Maja csöngetett. Anyu nyitott neki ajtót, Maja megölelte anyát, de ő kevésbé viszonozta. Fanyar mosollyal nézett a lányra, majd rámnézett és megforgatta a szemeit. Próbáltam nem elnevetni magam több-kevesebb sikerrel.
Maja engem is megölelt, de én már viszonoztam. Hiányzott. Hiányzik az, aki még normális volt. Nem pedig az a picsa aki most. Felmentünk a szobámba, és Maja legalább 10 percen át csendben volt és csak a telefonját nyomkodta.

- Egy pillanat, csak akkora pletyka van. El sem hinnéd! - mondta izgatottan, majd újra villámsebességgel gépelni kezdett.

- Hát az biztos! - mondtam enyhe gúnnyal a hangomban, ezt Maja is megérezte, hiszen egy másodperc erejéig felvont szemöldökkel nézett rám, majd folytatta a csetelést. Újabb 10 perc után abbahagyta. Végre.

- Szóval a nagy sztorim, hogy tudod van Ingrid. - a név hallatán senki sem ugrott be, így Maja folytatta. - Felettünk jár eggyel. Nagyon dögös barátai voltak eddig. És úgy néz ki, most kiszemelt magának egy újat. De kapaszkodj meg! - egy cseppnyi érdeklődést mutattam és imitáltam, hogy megkapaszkodok.

- Julian Jakobssen a kiszemeltje. - ahogy kimondta, hangos kacajba kezdett, én pedig csak döbbenten néztem.

Julian, Ingrid kiszemeltje.