Talking To The Moon [Suayeon FF.]

1. rész

Siyeon pov.

~reggel 6:00~

Reggel az ébresztőórám idegesítő hangjára keltem. Nem is tudom min csodálkozok, hiszen suli idő van. Kiszenvedtem magam az ágyból, és felvettem a sulis egyenruhám. Legszívesebben nem mennék sehova, csak egyedül szeretnék lenni.

10 perc múlva egy sóhaj keretein bellül mentem le a földszintre. Láttam, hogy anyukám csinált reggelit, és hagyott üzenetet is.

"Jó reggelt kicsim. Előbb kellett mennem dolgozni, sajnálom hogy mindig egyedül hagylak a házban. Reggelidet megcsináltam, legyen szép napod. Puszi: Anya❤️"

Elmosolyodtam, ahogy elolvastam a kis cetlit. De... Nekem jó napom? Mikor volt nekem jó napom? Félbehajtottam a papírt, és elraktam a zsebembe. A reggelit megettem, és elmosogattam gyorsan. Időt nézve gyorsan felvettem cipőmet, és kabátomat. Táskámat vállamra raktam, és kimentem a lakásból. Bezártam az ajtót, és elővettem telefonom fülesemmel. És beraktam egy zenét. Szabadjára engedtem az elmémet, és csak mendtem a suli felé.

A suli területéhez érve elraktam telefonom a fülesemmel. Nagyon levegőt véve mentem be, egyenesen a termembe, ahol az óráim lesznek, senkire se figyelve. Leültem szokásos helyemre, hátra. Nincs padtársam. Nem is akarok, barátaim sincsenek, max 1-2 aki szóbaáll velem. Mivel az ablak mellett ültem, szerencsémre, csak a kinti világot néztem. Egyszerűen várom hogy vége legyen mindennek, és mehessek haza.

Egy kis idő után becsengettek. A nyanvadt hangja, amit úgy utálok... Bejött az Ofő.

-Jó reggelt diákok! Osztályunk létszáma egy taggal gazdagabb lett. Legyetek vele kedvesek, és segítőkészek.

Hurrá még egy ember, aki untathat... Milyen boldog vagyok...

-Mutatkozz be kedves. ~kérte az ofőm az ismeretlen lányt~

-Öm... Sziasztok... Kim Bora vagyok, nemrég érkeztem a városba.

Szuper... Bora... Menj vissza Bora bora-ra.

-Kérlek ülj Siyeon mellé. ~kérte a tanár, és rámutatott~

-HOGY MIVAN?! ~rácsaptam az asztalra, és felálltam~ Miért pont mellém?

-Először is, ne emeld fel a hangod, ha velem beszélsz. Másodszor, csak nálad van hely.

Egy kis ideig még mérgesen néztem a tanárra majd visszaültem a helyemre.

Sua pov.

Végig a tanár és a "padtársam" beszélgetését hallgattam. Nem szerettem volna beleszólni, így csak csendben figyeltem az eseményeket. Nem értettem a lány negativitását. Si... Siy... Asszem Siyeonnak hívta a tanár. Majd mikor visszaült, a férfira tereltem tekintetem

-Ülj le Bora. ~mondta egy kedves mosollyal~

Bólintottam egyet, majd leültem Siyeon mellé.

-Szia Siyeon, Bora vagyok, de mindenki Suának hív. ~mondtam mosolyogva~

-Nem érdekel. ~válaszolt unott hangon, és elfordult.

Fura volt. De tudom hogy ő kedves. Nem fogom magára hagyni. Így se volt nehéz leszűrni, hogy senkise beszél vele.

Az összes órát csendben hallgattam végig. Siyeon folyamatosan duzzogott. Vagyis annak tűnt. Szeretném tudni mi jár ennek a szőke lánynak az elmélyében. És tudni szeretném miért ilyen. Mi a múltja.

-Figyu Siyeon... ~szólítottam le, és szinte egyszerre felálltunk~ Megmutatod nekem a sulit? Tudod ez az első.... ~nem tudtam befejezni, mivel közbevágott~

-Nem. Nem tudom hogy te mit akarsz tőlem, de ne csináld. Nem akarom. Hagyj békén. Hazamegyek. ~azzal felvette táskáját, és kiment a teremből~

Nehéz eset. Nem is kicsit. Mindegy, nem hagyom ezt ennyiben. Összepakoltam, és hazamentem agyalni.

Siyeon pov.

Hazaértem. Már alapból nyitva volt az ajtó. Gondolom anyukám itthon van. Bementem, levettem cipőm, kabátom, és táskám bedobtam a szobámba.

- Szia anya, itthon vagyok. Megyek kicsit egyedül lenni.

Szóltam a konyhába, ahonnan egy hangos "oké"-t kaptam válaszul. Felmentem a padlásra, ott kinyitottam az ablakot, és kimásztam, egyenesen a tetőre. Leültem majdnem a szélére, de mivel semmi vágyam sincs meghalni, biztonságosan hátrább ültem, és felnéztem a holdra. Ragyogott, mint mindig. Ilyenkor szeretek kint lenni. Nincs annyira hideg, és a hold gyönyörű. Úgy érzem, mint akinek semmi bajuk se lenne. Közben annyi hazugságot éltem át az életemben... Ezért nem bízok senkiben. Nem akarok megint fájdalmat érezni. Nem akarom, hogy megint csak azért legyek, hogy mások flexeljenek velem. Semmilyen szerelmet vagy hasonló dolgot sem kaptam. Nincs is rá szükségem. Elvagyok egymagában.

Mikor már kezdett lehülni a levegő, visszamentem oda, ahonnan kijöttem. Bementem a konyhába, és megvacsiztam anyukámmal. Elmeséltem neki a mai napot. És ő is elkezdett mesélni. Megismert egy új palit... Hurrá de tudok neki örülni... De hidegen hagy. Nem akarok új apát. Hogy az parancsoljon nekem? Még mit nem!

Elköszöntem, és elmentem fürdeni. Rendbeszedtem magam az alváshoz, de egész végig Suára gondoltam. Miért nem tudom kiverni a fejemből? Nem akarom őt jobban megismerni! Beállítottam ébresztőmet, és bebújtam az ágyba, ahol sűrű gondolkozás után sikerült elaludnom.