Chapter 1

43 3 0
                                    


 Uchiha Katsumi vagyok, 15 éves. Szüleimet elvesztettem, mikor is édesanyám belehalt a szülésembe, édesapám pedig nem sokkal utána a Kyuubi okozta támadásban vesztette életét. A falu gondjai alatt voltam sok ideig. Az akadémián nem volt sok barátom, mivel leginkább a tanulásra koncentráltam. Ennek köszönhetően sokkal hamarabb genin lettem mint a többiek. Sok embert nem kedveltem az akadémián... De volt egy,akit különösen gyűlöltem. Uchiha Sasuket. Nagyon messzi rokonom, szinte már nem is családtag. Az érdekesség, hogy Itachi csak engem és Sasuket hagyta életbe a klánunkból valami rejtélyes okból kifolyólag. Talán egy terv része, talán egy véletlen műve... Nem lehet tudni. Egyszer a hokage behivatott, hogy Itachi valószínűleg az akatsukihoz csatlakozott és nagy az esély arra, hogy elakar majd rabolni. Tájékoztatott arról is, hogy ha látok egy fekete köpenyes embert akinek a köpenyét vörös felhő díszíti, neálljak le harcolni vele, csak fussak, hátra se nézzek, és hagyjam harcolni a jouninokat. Egyik nap küldetésre mentem az anbu csapatommal. A fákon közlekedtünk, hogy ne vegyen senki észre. De hirtelen megcsúsztam egy vizes faágban és valaki karjaiba zuhantam.

-Bocsánat, elnézést. –mondtam ijedten.

-Hát, semmi baj. Jó helyre estél, pont téged keresünk. -mondta az alak aki elkapott.

Amikor megpillantottam az alakot, azonnal pánikolni kezdtem, mikor megláttam, hogy nem más karjaiba estem mint Itachi... Torkom szakadtából segítségért kiabáltam. Eközben Itachi karjaiból próbáltam kiszabadulni, ami nem ment olyan sikeresen ahogy én azt vártam...

-Felesleges erőlködnöd Katsumi, nem fog sikerülni.-szólalt meg nyugodt hangon

A csapatom azonnal megjelent, és segíteni próbáltak.

-Kisame, tartsd fel őket én elviszem őt az Akatsuki rejtekhelyére. –mondta, majd elkezdett futni velem.

Körülbelül fél óra futás után, hirtelen eszembe jutott az ötlet, hogy szabadulhatok ki. A könyökömmel hirtelen belevágatma hasába, és csak futottam ahogy bírtam. Gondolkodás nélkül haza futottam konohába, majd az otthonomba. Hiruzen egyből megkérdezte, hogy biztosan én-e vagyok.

-Már hogyne én lennék? Itachi és egy másik akatsuki tag elakart vinni, de sikerült megszöknöm.

Hiruzen nevetni kezdett.

-Nem mondtam semmi vicceset miért nevetsz?

Abba hagyta a nevetést, és ezt felelte : Azon nevetek, hogy elhiszed hogy én tényleg Hiruzen vagyok.

-Ügyes gondolat volt a genjutsu mondhatom...-suttogtam magamnak.

Itachi feloldotta a jutsut, megkötözött, elaltatott, majd elvitt az Akatsuki rejtekhelyére.

The Perfect BeautyWhere stories live. Discover now