A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

5. fejezet

   Will nem viccelt, aznap tényleg korán keltek.  Elizabeth, már hajnali 5-kor felöltözött, és elindult a faluba. Will küldte el, és a lelkére kötötte, hogy vigyázzon magára. Kapott némi pénzt, és elindult, hogy beszerezze magának a legszükségesebb dolgokat. Elsősorban, ruhákat, cipőket, és egy fésűt. A fésűt Will nem tartotta fontosnak, de Elizabeth ragaszkodott hozzá, mondván, hogy amúgyis nagyon ápolatlan, és elhasználódott, és le is kéne vágnia, amihez előtte ki kell fésülnie. 

   Amíg Elizabeth a faluban volt, Will megtervezte az első napra a lánynak a napi teendőket. Úgy határozott, rögtön megkezdi az oktatást. Visszaemlékezett, hogyan is tanított neki még régen Halt, és elhatározta, hogy követni fogja az egykori mestere tanításimódját, mert az nagyon hatékonynak bizonyult már többször is.

   Amikor Elizabeth megérkezett, elindultak az erdőbe, miközben Will kutyája boldogan rohangált. Egy kis tisztáson megálltak, és Will elővett egy csomagot. 

-Mi van benne?

-Nyugi, mindjárt megmutatom-mondta Will.-Ez itt egy visszacsapó íj. Amikor még nem voltam elég erős, egy hosszúíjhoz, ezt használtam. Most te fogod használni.

-Megpróbálhatom?-kérdezte izgatottan a lány.

-Ha úgy gondolod jó ötlet...

   Elizabeth kiszemelt egy tíz méterre levő fatörzset, fogott egy nyílvesszőt, az idegre helyezte, a hüvelyk-és középső ujjával hátrahúzta, amennyire csak tudta, majd elengedte. A nyílvessző erőtlenül, gyorsan ereszkedve elrepült néhány méterre, ott nekiment egy kőnek, lepattant róla, és ártalmatlanul esett a földre. Ezt csak Will látta, Elizabeth nem nézett oda, mert mikor elengedte az ideget, az iszonyat erővel visszacsapódott a lány alkarjához, és vastag, vörös, égető nyomot hagyott ott. A kutya boldogan rohant a nyílvesszőért, és Will kezébe adta.

-Au...-nyögött elfúló hangon a lány.

-Annyira mégsem jó ötlet, mi?-nyújtott Will a lány felé egy kézvédőt.- A kézvédőt pont erre találták ki!

-Bocsánat-sütötte le a szemét a lány.

-Magadtól kérjél bocsánatot, ha valakitől már annyira akarsz. Most próbáld újra, én megmutatom, hogy kell.

   Elizabeth újból megpróbálta, de Will már az elején megállította.-Ne a hüvelyk, és a középső ujjaddal, hanem a mutató, és a középső ujjaddal. Nem tudom, hogy jutott egyáltalán eszedbe, ez a fogás. Én előszőr a mutató, és a hüvelyk ujjammal fogtam, de ilyen furcsán, sose. A nyílvessző bemetszése, így illeszkedik az idegre. 

   Will ezután megmutatta, hogy kell három ujjperccel úgy tartani az ideget, hogy a mutatóujj a nyílvessző fölött legyen, a középső, meg a gyűrűsujj alatta.-Az ideget, pedig így kell elengedni-mutatta Will, és simán eltalálta azt a célpontot, amit Elizabeth próbált. -A hátizmaidat is használd az ideg hátrahúzásához, ne csak a karodat-adta vissza Will a lánynak az íjat. 

   Elizabeth újból célzott, és lőtt. Most már csak egy méterrel ment mellé a vessző.

-Nem annyira rossz, de most tedd le. Majd még később gyakorolsz-azzal a Vadonjáró egy duplatőrhüvelyt vett elő.-Vadonjárókések. A rövidebbel már tegnap sokat gyakoroltál. 

-De nem nagyon sikerült...

-Nem baj, majd sokat gyakorolsz. Megmutatom, hogy kell rendesen használni-mondta Will, és egyetlen gyors mozdulattal, kihúzta a saját tőrét a tokjából, célzott, és elhajította. Elizabeth, ámulva nézte a pengét, mi pörögve szelte át a levegőt, majd tövig belefúródott egy közeli fa törzsébe.

-Hogy csinálta?

-Gyakorlás kérdése az egész. De nézd meg a másikat is.

Elizabeth előhúzta a nagyobb tőrt.

-Tejszetőr. Lehet vele célbadobni, és egy kardcsapást is ki lehet vele védeni.-Will ezután megmutatta a lánynak, hogy lehet úgy rögzíteni a tokot az övhöz, hogy kézre álljanak a kések.

-És mostantól csak gyakorolnom, és gyakorolnom kell?-Will bólintott, és megsimogatta a kutya fejét.-Most pedig menjünk haza!