Piroska története (Jikook)

Prológus.

Reggel nyűgösen nyomom le az ébresztőt, majd egy nagy nyújtózkodás után kászálódtam ki a meleget nyújtó takaró alól. A redőnyt felhúzása után utamat a fürdőbe vettem. Gyorsan elvégzem a napi rutinomat, majd  sietve a szobámba léptem, a ruhás szekrényemhez. Kerestem a megfelelő ruhát a mai naphoz, de semmi jót nem találtam, így egy fekete koptatott farmerra esett a választásom, és a kedvenc pulcsimat öltöm magamra. Így igyekszek lefelé a konyhába, ahol anya már a reggelimet készítette. 

-Jó reggelt anya! - köszönök neki mint eddig minden reggel amikor lejöttem. 

-Oh szia kicsim neked is jó reggelt. Foglalj helyet viszem a reggelidet.- gyorsan levágtam magam az ülő alkalmatosságra, majd a kikészített poharamba kávét öntöttem. - Kicsim muszáj folyton ezt a pulcsit felvenni? Annyi jó pofa felsőt vetünk már. Miért ezt nyúzod folyton?! - hangzik le a kérdése felém.

-Jaj anya… tudod, hogy imádom ezt. És ebben biztonságba érzem magam. Meg amúgy is az új suliba senki nem ismer szóval felesleges másikat felvegyek. - válaszoltam neki két korty között. 

-Csak meg ne bánd. - von vállat majd elém rakta a reggelim.- Na láss neki, mert el fogsz késni. - a kikészített villám után nyúltam és gyorsan bepakoltam a tányér tartalmát. Az utolsó falatnál az órára pillantottam, és akkor konstatálom, hogy 7:40 van. Ami azt jelenti el fogok késni. 

-Anyaaaa! Kész vagy?? El tudsz dobni a suliba, mert el fogok késni. 

-Egy perc és kész vagyok addig ülj be a kocsiba. - válaszolta fenn hangon, majd gyorsan a táskám után kapva el is hagytam a házat. Hamar bepattantam a kocsiba, és vártam. Kevés várakozás után drága szülőm is megjelenik a kocsi mellett. Gyorsan beszáll, s már indulunk is. Az út nagy része csendben telt, majd megpillantottam egy hatalmas nagy régi építésű épületet aminek ilyen cirádás - mirádás volt a fala. Ablakai óriásiak voltak még innen nézve is. Bambulásomból anyám hangja ránt vissza. 

-Na itt is vagyunk. Délután jövök érted! 

-Anya te ide írhattál be? Ez… hatalmas és…. 

-... Gyönyörű! Igen tudom. És ez van legközelebb hozzánk. - mosolyogva simít a fejemre. 

-Akkor induljunk! - mondom fenn hangon, majd kiszálltam a kocsiból. Viszont, ahogy a suli előtti járdán álltam azt vettem észre, hogy minden szem rám szegeződik. Fejem lehajtva lépkedtem a suli felé. Fel sem mertem nézni senkire. Azt hiszem jobb volt a régi iskolám.....

Sziasztok drágáim.

Itt egy régi nagy kedvenc történet tőlem nektek. Remélem a régiek emlékeznek még erre a storymra. Az új követőim pedig remélem örömmel fogadták. ❤️
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️