11.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

504 48 34
                                    

⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————

          Dazai érezte, hogy a mellkasa összeszorul, hogy az ágyban fekvő fiúra nézett. Arca csupa kék foltot tartalmaz, itt-ott foltokban rászáradt vér. Egyenletesen vette a levegőt, szemei lecsukódva, pillái ezzel árnyékot vetve arcára. Nem volt eszméleténél, hiszen sok vért vesztett, mégsem halálosan sokat.

          A barna hajú minduntalan a vöröst figyelte, elméjét egyre jobban elárasztva a sötétség borús felhője, el nem eresztve a kétejek tengeréből. Mintha semmi pozitivitás nem maradt volna, úgy gondolt egyre rosszabb és szörnyűséges dolgokra. Abban az időben egyáltalán nem tudott arra gondolni, hogy minden rendben lesz. Egyszerűen nem ment neki.

          Bár kinek is menne, amikor egy szeretett ember fekszik előtte ilyen állapotban? Dazai érezte, hogy szívverése egyre szaporábbá válik és már a légzés is nehéz számára. Nem akarom őt is elveszíteni! Mintha barna íriszei egy pillanatra könnybe lábadtak volna...és ez így is volt. Mi sem bizonyíthatja másképp, mint az arcán végigfolyó hideg cseppecske.

        Magassarkú kopogás ütötte meg Dazai füleit, melyek gyors tempóban haladtak az orvosi szoba felé. Az ajtó hirtelen nyílt és egy rövid, fekete hajú lány lépett be. Fekete szoknyáján megannyi por és vér, de fehér ingje sem nézett ki másképp. Arcán az érzelmek folyamatosan váltakoztak, s amint megpillantotta Dazai kétségbeesett ábrázatát, szíve meghasadni készült.

–Hogy van? -lépett beljebb Yosano, azonnal előkeresve eszközeit, melyekre szüksége lesz.

–Még mindig eszméletlen -suttogta letörten a fiú. –Sok vért vesztett, amíg odaértünk és rátaláltam. Sikerült elállítanom őket, de még így is... Kérlek Yosano hozd őt rendbe!

–Nagyon sokan meghaltak a robbanásnak köszönhetően -kezdte el Chuuya-t kezelni, miközben mesélte a fejleményeket. –A legtöbb csak civil ember volt, s voltak köztük kisgyerekek is. Húszan súlyosan megsérültek, harminnégyen pedig egészen rossz állapotban vannak, de nincs semmi komoly. Nakahara-n kívül más maffiást nem találtunk, aki akkor ott lett volna. A Nyomozó Iroda tagjai sértetlenek. A Wang vállalat pedig majdnem leégett.

–Annyira felelőtlen -motyogta maga elé, kezei közé véve a vörös kis kezeit. Fejét rájuk hajtotta, úgy beszélt tovább. –Majd megszidom, ha felkelt, addig legyen csak nyugta és pihenjen.

–Közel álltok egymáshoz? -pillantott rá halvány mosollyal a nő.

–Csak álltunk -javított azonnal a fiú. –Vagyis én úgy éreztem -jelent meg halvány pír az arcán. –De amióta elhagytam a maffiát minden megváltozott. Csak azt sajnálom, hogy Chuu-t hátra kellett hagynom a döntésem miatt.

–Hiányzik neked? -kérdezett tovább Yosano.

–Persze, hogy hiányzik! -nézett a lányra, aki csak mosolygott. –Már hogy ne hiányozni? Talán tényleg furcsa egy páros voltunk, de Chuuya akkor is az életem része. Nem akarom őt elveszíteni a döntésem miatt.

–Egek Dazai -nevetett lágyan a lány, majd mosolyogva rázta meg a fejét. –Te tényleg őszintén szereted Nakahara-t.

–Persze, hogy szere...mi? -pislogott hatalmasakat a barna hajú. –Szeretem? Úgy érted mint barátot?

–Nem egészen -forgatta meg a szemeit még mindig mosolyogva.

–Legjobb barátot? -találgatott tovább Dazai.

–Istenem Dazai -sóhajtott lemondóan a lány. –Mit gondolsz Nakahara-ról?

–Chuuya nagyok lobbanékony, könnyen felkapja a vizet, ha sértegetem a magassága miatt -bólogatott magának, ki tudja miért. –Nagyon bosszúszomjas, de mégis... Chuuya a legjobb ember, akivel találkoztam. Csodálatosnak találom a kék szemeit, és a hosszú vörös haját. Gyönyörű férfi létére, és aranyos, amikor mérges. Amikor mosolyog, akkor még szebb, mint amit el tudsz képzelni. Mindig ott volt mellettem és számíthattam rá. Chuuya egy elképesztő fiú, akiért biztosan nagyon sokan odavannak.

–Köztük te is Dazai -jegyezte meg Yosano, Dazai arca pedig elvörösödött.

–Nem is igaz, Yosano -nézte az ágyba lévő fiút.

–Persze persze Dazai -kuncogott a lány, Dazai pedig tovább vörösödött. –Nem látod magad, miközben Nakahara-ról beszélsz. Nem látod azt a szeretetteljes mosolyt, azokat a ragyogó barna szemeket. Nem voltál még igazán szerelmes, de most megtapasztalod ezeket az érzéseket. Csak kérlek ne fuss el előlük.

–Azt mondod, hogy szerelem? -pillantott rá pár pillanattal később. –Akkor én szerelmes vagyok?

–Még a vak is látja -sóhajtott egyet, majd eltette az eszközöket. –Hagyd pihenni, rendben? Fel kell kelnie négy napon belül, de ha nem történne meg, akkor átvizsgálom, oké?

–Köszönöm Yosano -pillantott hálásan a nőre, majd egy intés után távozott is az orvosiból.

            Szerelmes lennék? Dazai elgondolkodott ezen a kérdésen. Való igaz, hogy amikor Chuuya közelében van sokkal másabb érzés kapja el őt, mintha Atsushi közelében lenne, de eddig azt hitte, hogy valami baráti kötelék lehet, melyet csak most vett észre. Szerelmes lennék Chuuya-ba? De az nem furcsa? Hiszen mind a ketten fiúk vagyunk...

          Legelőször furcsa volt számára, hogy ez a kis méregzsák rabolta el a szívét és szidta is magát, amiért nem tudott valaki másba szeretni, aztán elfogadta. Kit érdekel? Chuuya-nál biztonságban van a szívem! Gondolta, ahogy a saját lakása felé haladt, kezeit krémszínű kabátjának zsebében tartva. És ha fiúk vagyunk? Attól még igenis szerethetem!

  Az már fel sem merült benne, vajon Nakahara Chuuya viszonozza-e az érzéseit...

Sziasztooook!😁
Ugye milyen kis buta a mi Dazai-k? Talán ez természetes is, hiszen eddig nem akarta észrevenni az érzéseit.
Dazai beletörődött, hogy szereti Chuuya-t, de vajon a másik is így érez-e? Chh, már hogyne érezne így, nem igaz? Vagy talán mégsem?🤔 Gonosz leszek és azt mondom, hogy nem érez így🙃
Tartsatok velem a, ha következő részekre is kíváncsiak vagytok

Emlékeztek, amikor azt mondtam, hogy közeledünk a kedvenc részem felé...?
Valahogy elszámoltam magam és az a huszadik fejezet után lesz, de semmi gond. Előtte is lesznek ám érdekes fejezetek, amiért lehet egyesek meg fognak verni fejben vagy megkínoznak🤔hm hmmm

Mostanság annyira belemerültem egy kínai novellába, hogy nem tudtam eddig letenni, de még is így van majdnem 90 fejezet belőle. Szóval észbe kapva hoztam nektek egy fejezetet😊

𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠDonde viven las historias. Descúbrelo ahora