Darker than anyone (Loki ff.)

1.

Az egyetem előadó termében hatalmas koppanás hallatszott. A fejem volt. Elaludtam. A fejem kongott az előbb kapott ütéstől.

- Ms. Stark megtenné, hogy ide figyel? - kérdezte a tanárnő.
- Elnézést! - motyogtam.

Nagy nehezen végig szenvedtem a hátra maradt néhány percet, majd vége lett. Felkaptam a táskám és elsőként léptem ki a teremből. Végig száguldottam a folyosón és már kint is voltam a friss levegőn. A nyári szünet első napja. Szippantottam egyet a levegőbe és körbe néztem. A báttyám ott ült a motorján és engem figyelt.

- Szia báttyus! - mondtam. A suli előtt minden lány irigykedve figyelt. Hát igen, ilyen az, ha befolyásos a báttyád. Beültem a kocsiba és elindultunk. Nem sokkal később már a torony ajtaja felé lépkedtem.

Beléptem és megpillantottam Peppert.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia Lana! - nézett rám szintén egy mosollyal az arcán. Pepper kedves nő. Jó irányba taszigálja a báttyám. Levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

- Mit nézel? - jött be Tony.
- Mamma mia. - mondtam, mire odarohant és leült mellém. A kedvenc filmünk. Tudjuk az összes zenét és mindig végig énekeljük. Peppert az őrületbe kergetjük vele. Épp a gimme gimme gimme a mant énekeltük, amikor Pepper lépett be a szobába.

- Tony indulnod kell, Loki itt van a városban. - mondta, mire a báttyám felpattant.
- Loki? Az a Loki? - kérdeztem.
- Igen az! - mondta Tony és már indult is a páncélokhoz.
- Az első bevetésem. - mondtam ünnepélyesen.
- Ne is álmodj arról, hogy jössz! - lombozott le Tony.
- Tony, telekinezisem van. Tudod, hogy az mekkora képesség? - szálltam vitába.
- Jól van, de ha meghalsz a te hibád. - mondta fáradtan.

Felvette a páncélját én pedig egy fekete tapadós ruhát és elindultunk. Amikor oda értünk a helyszínre egy csomó ember állt és néhány térdelt az utca közepén. Amerika kapitány épp Lokival küzdött. Loki a jogarjával egy fénycsóvát küldött Rogersre, ami szikrázva pattant vissza a gyönyörű pajzsról, amit az apám készített. Loki hatalmas puffanással ért földet. Tony leszállt Rogers egyik oldalára én pedig a másikra.

- Mr. Stark, Ms. Stark! - bicentett oda nekünk.
- Kapitány! - mondtuk egyszerre a báttyámmal.

Tony készenlétbe rakta a fegyvereit én pedig felemeltem a kezem, ami kéken világított készen arra, hogy bármikor támadjak. Loki megadóan feltette a kezét, amikor látta, hogy semmi esélye ellenünk. Rám nézett és gúnyos mosolyra húzta a száját. Tony megfogta Lokit és magával rángatta.

- Steve Rogers! - nyújtotta felém a kezét a mellettem álló férfi.
- Lana Stark! - fogadtam el.
Elindultunk utánuk. Idő közben leszállt egy gép a magasból és felszálltunk rá.
- Natasha Romanoff! - mutatkozott be egy vörös hajú lány.
- Lana Stark! - válaszoltam.

Egy ideig beszélgettünk és közben Lokit figyeltük.
- Miért van ilyen csöndben? - kérdeztem.
- Biztos, hogy tervez valamit. - mondta Tony.

Ebben a pillanatban megrázkódott a jármű. Egy izmos, hosszú szőke hajú pasi lépett be egy hatalmas kalapáccsal a kezében. Megfogta Lokit, majd kiugrott a gép ajtaján. Tony aktiválta a sisakját, majd utánuk ugrott. Steve megfogott egy ejtőernyőt és a hátára kezdte el felvenni. Én sem maradhattam le a történésekről, így fogtam és levetettem magam a mélybe.

Hirtelen hatalmas fénycsóvákat láttam a fák között. Pár perc múlva már ott álltam és a küzdelmüket figyeltem. Felpillantottam és megláttam Lokit. Elindultam felfelé. Valami furcsa késztetést éreztem arra, hogy beszéljek vele. Amikor odaértem hozzá rámvigyorgott.

- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Fogd be! - mondta és elindultam felé.
- Már azt se lehet megkérdezni, hogy hogy hívnak? - értetlenkedett, mire akkorát behúztam neki, hogy felnyögött. Mosolyogva felém fordult, majd az állát maszírozta.
- Miért akarod leigázni a földet? - mondtam.
- Hmm lobbanékony és akaratos, ez tetszik! - morfondírozott, mire csak megforgattam a szemem.
- Válaszolj! - ordítottam.
- Miért ne igázhatnám le őket? - kiáltotta.
- Külömbnek érzed magad igaz? - a testem remegett a dühtől és egyre rosszabb lett. Mintha lángok gyúltak volna bennem.
- Még szép! - mondta egy sármos mosollyal vegyítve.

Ebben a pillanatban elborult az agyam. A levegőbe emelkedtem. A testem szikrákat szórt. Egy kézmozdulattal felemeltem Lokit és a falhoz vágtam.
- Na most ki a külömb? - ordítottam teljesen elvesztve a kontrollt magam felett.

- Lana állj! - hallottam meg egy hangot magam mögül. Hátra fordultam. Még mindig a levegőben fénylettem, mint egy szentjános bogár.
- Lana nyugodj meg, nincs semmi baj! Tony vagyok a báttyád. Nem lesz semmi baj itt vagyok! - mondta lágyan a hang, mire kezdtem megnyugodni.

Az agyamba kezdtek vissza jönni az emlékek. Hirtelen hideg érzés borította el a testem és a földre zuhantam. A verejték patakokban ömlött az arcomról és hevesen kapkodtam a levegőt. Tony oda rohant hozzám és átölelt.

- Ez mi volt? - kérdezte Steve.
- Düh roham. Ilyenkor az ereje elhatalmasodik felette és megállíthatatlan, dühöngő vadállattá teszi Lanat. - mondta Tony.
- Ez ütős volt. Egyébként Thor vagyok! - mutatkozott be a férfi, majd megfogta Loki ájult testét és elindult a gép felé. Mi is utána mentünk.

A kis géppel sokáig utaztunk, majd az égen megjelent egy másik repülő. Hatalmas volt. Amikor elég közel értünk kinyílt egy ajtó az aljánál és a kis géppel beleszálltunk. A pilóta letette a gépet és kiszálltunk.

- Üdvözlöm a fedélzeten Mr. Stark! - mondta egy szemkötős férfi.
- Fury igazgató! - biccentett a báttyám.
- Jó estét Ms. Stark! Örülök, hogy ön is részt vesz a bevetésen.
- Én szintén! - válaszoltam mosolyogva. Elindultunk a gép belsejébe.
Steve jött mellettem és lopva rám pillantott, majd küldött felém egy mosolyt. Elpirultam és vissza mosolyogtam.

Beértünk a vezér terembe. A hatalmas helységben egy csomó ember ült számítógépek előtt. Mintha oda lennének láncolva. Későre járt már, ezért kezdtem egyre álmosabb lenni. Ásítozni kezdtem, amit Steve is észrevett.

- Gyere, megmutatom a szobánkat. - mondta.
- Szobánkat? - emeltem ki furcsán az utolsó szót.
- Igen, minket raktak egy szobába. - mondta, miközben kifele terelt. - De ha nem jó, akkor szólok Furynak. - folytatta.
- Nem kell szólnod, nekem jó így! - mondtam álmosan.
- Ti mégis hová mentek ketten? - kiabált utánunk Tony.
- Álmos vagyok ezért Steve megmutatja a szobánkat. - motyogtam.
- Kiknek a szobáját? - vonta föl a szemöldökét. Magamra mutattam, majd Stevere.
- Na nem, ti nem alszotok együtt! - kelt fel a székből.
- Tony, kérlek ne bomolj nem lesz semmi. Steve és én alig ismerjük egymást és amúgy is álmos vagyok. - mondtam.
- Nyugi Stark vigyázok a hugodra. - mondta Steve, mire Tony gyilkos pillantást küldött felénk, mi pedig elindultunk.