Prológus

29 1 0
                                    

Dühösen zártam be magam mögött az ajtót. Alig 5 percem volt odaérni egy állásinterjúra, ami New York másik felén volt. A héten ez volt az ötödik interjúm, de a minden lében kanál hősök, valahogy mindet tönkretették. Tudtam, hogy sietnem kell, úgyhogy behúzódtam egy sikátorba.
-Elvigyelek, Lady Kaia? - a hirtelen hangtól megijedve, a hang felé dobtam a tőrömet. Pár miliméteren múlt, hogy Thor a másik szemét is elbeszítse - Tudod, emlékeztetsz az öcsémre.
-Őt is zaklatják a bosszúállúk? - gúnyolódtam.
-Nála ez kicsit máshogy működik. Elrepítselek?
-Nem kell, gyorsabb vagyok nálad. - mondtam, majd szememet lehunyva a célépület mellé teleportáltam.  Gyorsan kapokdva a lábamat még a belépés előtt megigazítottam a szoknyámat. Belépve a recepciós asztal felé indultam.
-Jónapot! Állásinterjúra jöttem.
-Egy nevet szeretnék kérni. - fordult felém a recepciós.
-Kaia Idunndottir.
-Nagyon egzotikus. Honnan származik? Már ha nem illetlenség megkérdezni.
-Nem, dehogy is. Anyukám Norvég és apukámmal megegyeztek, hogy az anyai nevemet veszem fel.
-Izgalmasnak hangzik, elmesélhetnéd az egészet. - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Idegesen fújtam ki a levegőt.
-Szia Natasha.  - köszöntem oda sem nézve. -Lassan azt fogom hinni, hogy a titkos hódolóim vagytok. Eléggé kínos és ijesztő valakit egész New York-ban követni. Szeretném élni a normális életem, kérlek hagyjátok, had tegyem.
-06-os tárgyalő. Egyenesen majd a harmadik ajtó jobbra.
-Köszönöm. További szép napot! - indultam el faképnél hagyva az ügynököt.

Az ajtó előtt halkan fújtam ki a levegőt. Amint beléptem, szinte azonnal ki is akartam fordulni, de az ajtó bevágódott előttem, ezzel esélyt sem hagyva a kijutás ezen formájának.
-Stark, ajtó nélkül is el tudok menni innen. és ezt te is jól tudod. 
-Ülj le Kaia, beszélgessünk.
-Nem Stark! Unom , sőt elegem van abból, hogy mindenhova követtek. Unom, hogy valamelyik embered mindig a sarkamban van és olyan dologra akar rávenni amit nem akarok. Arról ne is beszéljünk, hogy Coulon teljes két napig követett.
-Coulson ügynök nem az én nevemben jár el. Sosem dolgozott nekem, sőt inkább már már fordítva.
-Király, akkor a S.H.I.E.L.D. is a nyomomban jár. Még valaki? Épphogy megszabadulok a Hydrától, jön valaki aki megintcsak elakarja venni a nyugidt és normális életemet. Nincs jobb dolgotok? Eddig is megvoltatok nélkülem, ezután is meglesztek. Ez a mai interjú volt az utolsó esélyem és ezt is elcsesztétek nekem. - néztem élesen a szemébe, mire egy pillanatra megriadt.
-Kaia, a csapatomnak szüksége van rád. Kérlek. Megadok bármit amit kérsz. Mit kell tennem , hogy foglalkozz azzal a hellyel, ahol te magas is élsz. Ennyire nem számít neked?
-Te csak ne próbáld megmondani, hogy mi számít nekem. Semmi ötleted sincs, hogy mi mindent tettem a nyomorult kis földedért. Ne merj engem hibáztatni, mikor te is egy szerves része vagy a problémának amit miatt védeni kell. Vagy nem is tudom, hogy ki volt az aki miatt majdnem emberek százai halltak meg, csak mert nem tudott figyekni arra, hogy kiknek adja el a high-tech bombáit és fegyvereit. Az hogy nem tudod mi mindent tettem nem jelenti azt, hogy nem tettem semmit. - álltam meg az asztala előtt idegesen, mikor észrevettem, hogy a reaktora felé nyúl. Gúnyos félmosolyra húzva a számat kiegyenesedtem és belevágtam a tőröm az asztalába. Kétszer rákoppintott a kis szerkezetre mire a kis nanobotjai körévonták a ruháját. Ügyes. Az ajtó hangos nyílása rántott ki a pillanatból. Alma és citrus illata lengte be a szobát, azonnal amint belépett a vendég. Sietve megigazítottam magam, majd mefordultam és meghajoltam.
-Anyám! Mi járatban vagy? Még csak alig negyven év telt el, hova tűnt az a maradék tíz, azt ne mond, hogy gyakrabban akarsz látogatni, mert sírvafakadok. 
-Kaia, ne légy tiszteletlen. Mr Stark a lányom elfogadja az ajánlatát, mert nincs más választása. Tudja, vagy velem jön, vagy segít magának, és velem sosem jönne.
-Ügyes vagy anya, tudod mivel zsarolj tökéletesen, elmehetsz. Megtörtét amit szerettél volna, most menj. Szia! Találkozunk minimum 60 év múlva. - hajóltam meg gúnyosan.
-Hátha hasznád veszed. - dobott felé megy almát, majd elhagyta a szobát, ezzel nem maradt utána más mint az illata és a rám erőltetett döntése. 
-Stark, úgy néz ki mégis szívesen dolgozok veled. Mikor is kezdek? - mosolyogtam rá mézes-mázasan.
-Ez a mosoly emlékeztet Thor öccsére. Miután kidobott egy ablakon.
-Lehet az lenne a legjobb ha én is ezt tennem.

The blue rose (Loki ff.) |reupload|Where stories live. Discover now