Rejtély a villában

9. Fejezet

„Claudia: Huszonegyedikén egy telefonhívásra nyitottam be Jeremy szobájába. Egy végrendeletről beszélt az ügyvédjével. Amikor beléptem, azonnal letette a kagylót, félt attól, hogy meghallottam valamit. Ezek után elgondolkoztam azon, mi lehetett ilyen titkos. De ez a gondolat hamar elveszett a többi között. Lelépkedtem a recsegős lépcsőn, a nappaliban Mrs. Travers ült és telefonált egyik régi barátnőjével. A férjét szidta, mint ahogy általában szokta, pedig egy igazán különleges ember, nem értem miért nem hagyta már el ezt az öreg nőt. Besiettem a könyvtárszobába, ahol Barbara egy fotelben olvasott. Gordon a fotelnek támaszkodott és a lány kezében lévő könyvet nézte, próbálta tartani a lány olvasási tempóját. Amikor a férfi észrevett engem, ellépett a vörös kárpitos karosszéktől, zavartan sétált el a könyvespolcig és vett le egy poros kötetet a polcról. A vitrinből kivettem Mr. Travers fontosabb iratait, amiket fel kellett vinnem a szobájába. Barbara felállt a székből és kinyitotta az ablakot, gyönyörű napunk volt, a meleg és a fény szétáradt a szobában. Visszazártam a vitrint, megindultam az ajtó felé, egy pillangó repült el előttem. Felmentem és leraktam Jeremy asztalára az iratokat. Elindultam a konyha felé, hogy megbeszéljem a mai menüt vacsorára. A séf azóta nem kedvel, hogy idekerültem. Jeremy engem azonnal megkedvelt, míg ő reggeltől estig dolgozott anélkül, hogy elismerést kapott volna. Megbeszéltem vele a kérdéses elemeket, ezután a szobámban elintéztem pár telefont és egyeztettem időpontokat, például a holnapi születésnappal kapcsolatban. A vacsora kifejezetten finom volt, az éjszaka pedig hűvös. A szobám ablakát nyitva hagytam, amíg olvastam, a friss levegőre cserélődött az állott szag. A baglyok huhogtak a sötétségben hallani lehetett a szárnyuk csapkodását. Elalvás előtt becsuktam az ablakot és behúztam a bársonyfüggönyt.
Huszonkettedikén délelőtt az egyik ügyfelét fogadta Mr. Travers, a kertben sétáltak. Amikor észrevette, hogy őket nézem az ablakból, intett nekem, hogy jöjjek ki. Megkért arra, hogy hozzam le a piros mappáját az íróasztalról. Gyorsan felsiettem és megfogtam a mappát, de a mozdulatom levert egy borítékot. Nem foglalkoztam vele, mert Jeremy várja a fontos iratokat tartalmazó mappát. Miután átadtam Mr. Travers-nek, visszamentem a szobába, hogy elrendezzem a levert dolgokat. Leguggoltam és felemeltem a borítékot, még nem volt lezárva, megfordítottam. Elkezdett remegni a kezem, amikor elolvastam a rendezetlen betűket. Végrendelet, ez a szó volt ráírva. Visszahelyeztem az asztalra a borítékot és kisiettem a szobából. Minden lépésemnél eggyel több kérdés merült fel bennem. Eszembe jutott az a telefonbeszélgetés, amit tegnap hallottam meg, akkor mondta Jeremy hogy találkozzunk holnap este, azaz ma éjfélkor. Bezártam az ajtómat magam mögött és leültem az ágyra. Lehet, hogy most akarja megkérni a kezem, hiszen megígérte, hogy elhagyja azt a nőt?
A születésnapi vacsora csodás volt, Jeremyt barátai meglepték egy új tollal, amin híres idézetek voltak. Miután elmentek a vendégek, sétáltam egyet a kertben, hátha kitisztul a fejem. Összefutottam Amandával, ekkor már biztos voltam abban, hogy el fog válni tőle. Ezért beszéltem vele egy két mondatot, majd felsétáltam a fürdőmbe.
A szobámból nyíló hangulatos fürdőben vettem egy habfürdőt gyertyák és egy pohár bor társaságában. Nem túl nagy ez a fürdő, a kád felett egy kis ablak van, szürkés-barna kövekkel van kirakva a fal és egy üvegcsillár lóg le középen. Ahogy elmerültem a forró vízben úgy mélyedtem el gondolatatimban is.
Tizenkét órakkor kinéztem a folyósóra, teljesen csönd volt. Óvatosan lépkedtem a szőnyegen egyszer kétszer megnyikordult a régi parketta alattam, akkor megálltam egy pillanatra, hogy megbizonyosodjak arról, hogy senki nem hallotta. Beléptem a fehér ajtón, Jeremy az ágyában feküdt, és egy papírra írt. Amint beléptem az ajtón felállt, a papírt visszahajtotta a borítékba és elhelyezte az íróasztalán.
Köszönöm, hogy eljöttél.-mondta fáradtan Jeremy.
-Gondoltam, nagyon fontos, ha ilyen későn szeretnél velem beszélni.
-Térjünk a tárgyra, ki akarlak zárni a végrendeltemből és nem fogom elhagyni Amandát miattad.-közölte szárazon.
-Tessék?
Egy meggondolatlan mozdulatot tettem, levettem a falról egy dísztőrt, markolatát egy zsebkendőben fogtam. Felemeltem a fejem felé, csak szúrni akartam a hasába, karjába, lábába. Amikor megláttam az arcán a rémületet, eldöntöttem oda szúrok, amit ő is összetört. Egy határozott mozdulattal, erősen a szívébe csúsztattam a tört. A rémület megfagyott az arcán, hátráltam pár lépést, könnyek szöktek a szemembe. Kisiettem a szobából és visszamentem a sajátomba. Reggel hallottam, amikor Amanda sikoltott és rátalált férjére. Most már az övé se lehet!”