Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Huszonötödik fejezet

April

Április 28. szerda

Még a libabőr is végig szaladt a testemen ahogy beléptem a családi házunkba. Kénytelen voltam haza jönni, mivel máshova nem mehettem. A szívem össze volt törve, és még gondolkodni is fájt. De úgy döntöttem a szüleimmel nem osztok meg semmit, ami Daniellel kapcsolatos. Nem hiányzik, hogy kapjam tőlük az ívet.

- Haza jöttem –kiabáltam, mire kicsapódott a konyhaajtó.

- April? Édesem, el se hiszem, hogy haza jöttél! --indult el felém, mire összeráncoltam a homlokom. A háttérben pedig elő lépett Luke.

- Szia, anya --sóhajtottam és elengedtem magam az ölelésébe.

- Minden rendben? --azonnal észrevette, hogy valami bajom van.

- Persze, csak fáradt vagyok –válaszoltam, majd ahogy elhúzódott Luke-ra néztem.

- Te mit keresel itt? --kérdeztem.

- Ne legyél már ilyen bunkó, April! --szólt rám, mire megforgattam a szemem.

- Felmegyek a szobámba –mondtam inkább, majd a bőröndömet a lépcső mellett hagyva felindultam. Megkönnyebbülés volt ahogy bezuhantam az ágyamba, ami annyira ismerős volt. Talán el se kellett volna mennem innen? Akkor most nem lenne a szívem darabokban...

Május 5. szerda

Kivételesen nem pakoltam össze, nem mentem ki a repülőtérre és nem mentem el Portugáliába. Beteget jelentettem, mert úgy éreztem nem állok készen arra, hogy újra találkozzak Daniellel. Még is miért hitette el velem, hogy oda van értem és szeret, ha közben ilyen könnyedén kidobott? Nem tudtam tovább lépni rajta, és mintha csak tegnap történt volna, hogy kiderült a titka és az, hogy nem szeret. Van egy lánya, akit eltitkolt előlem, és bár sok idő kellett volna mire ezt megésztem, de nem lettem volna az ellen, hogy hárman éljünk. De ő esélyt se adott ennek, és hogy miért nem? Mert csak szórakozni akart velem és miután rájött, hogy unalmas vagyok inkább kidobott engem.

Május 6. csütörtök

Reggel a telefonom pityegése ébresztett fel. A napokban nem sokat aludtam, így automatikusan kipattant a szemem és az éjjeliszerkényemen lévő készülékért nyújtózkodtam. Egy üzenet érkezett Pierretől.

Pierre Gasly: Hol vagy te lány?

Felsóhajtottam, majd a hátamra feküdtem és úgy írtam vissza.

April Morgen: Beteg vagyok, majd jövőhéten találkozunk.

Pierre Gasly: Azt hiszed ezt beveszem? Daniel nagyon szarul nézki... Mi történt?

Meglepődtem azon, hogy Daniel "szarul" nézki amikor az neki nem is szokott menni. De maximum a bűntudata miatt nézhet ki egy fokkal rosszabbul, mint általában. Elmondta, hogy van egy lánya aztán kidobott! Kettőnk közül nekem van okom szomorúnak és dühösnek lennem.

April Morgen: Szakítottunk, lépjünk tovább.

Pierre Gasly: Jó sokáig tartott. Mi történt?

Mielőtt még elkezdtem volna írni a "semmi" szót már el is indította a hívást.

- Nem hiszem el, hogy nem hagysz aludni --vettem fel a telefont.

- A hangod elárulja, hogy nem vagy jól --jegyzete meg.

- Túl leszek rajta --motyogtam.

- Tudom, de azért megtudhatom mi történt? --Pierre hangjától kicsit jobban éreztem magam, és bár a témához nem volt kedvem, egy ideig még elhallgattam volna ahogy beszél nekem a vonal másik feléről.

- Van egy öt hónapos lánya –feleltem, és nem érdekelt, hogy ezzel elárultam Daniel titkát. Ő meg engem árult el, szóval kvittek vagyunk.

- Tessék? --Pierre hangján éreztem a meglepődést.

- Igen, és miután ezt elmondta nekem, szakított velem --röviden és tömören elhadartam az igazságot.

- Várjunk, ő szakított veled? --úgy éreztem Pierre kezdi elveszíteni a fonalat, és nem is hibáztattam érte.

- Igen –sóhajtottam, és az oldalamra fordultam.

- Hát ez komoly --döbbent le.

- Beszéljek vele? --kérdezte hirtelen, mire ijedten felültem.

- Nehogy! Nem érdekel, tovább lépek --jelentettem ki.

- Rendben --hallottam a hangjában, hogy még akar valamit mondani, de inkább még se tette. Ha több erőm lett volna biztosan elkezdem faggatni.

- Na leteszem, April majd beszélünk --köszönt el, én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy újra egyedül maradok a szobám falai között.

- Szia --nyomtam ki, majd magam mellé ejtettem a telefont.

Daniel Ricciardo

- Dan --szólalt meg Michael.

- Igen? --fordultam a trénerem felé, mint egy zombi.

- Minden oké? –kérdezte, és elkellett egy pillanatig gondolkodnom, mi is lenne a megfelelő válasz.

- Aha –hazudtam, mivel minden egyes percben April hangját hallottam, meg az illatát éreztem. Elveszítettem őt, de nem törődhetek a saját magammal... Őt kell néznem és tudom, hogy jobb lesz neki nélkülem. Talál magának valaki jobbat, én pedig míg itt dolgozik addig betelhetek vele... Vagy is nézhetem messziről, mint egy kukkoló. 

- Sziasztok --lépett be hirtelen az egyik McLaren felsős nő, és felém fordult.

- April nem lesz a héten, szóval nem lesz interjúd vele --lefagytam ahogy ezt kimondta. Ugye nem akar felmondani? 

- Mondták miért nem lesz a héten? –kérdeztem, mielőtt még kiment volna Helen.

- Asszem beteget jelentett vagy mi --vont vállat, majd gyorsan kifordult a konténeremből.

- Szeret téged --mondta Michael ahogy újra kettesbe maradtunk.

- Én is őt, pont ezért engedtem el --álltam fel, és még mielőtt elkezdte volna a kioktatásomat, kiviharoztam a konténerből. 

Sziasztok! Annyi új történetem van most, és úgy döntöttem inkább megkérdezlek titketet, hogy ezután a könyv után kiről olvasnátok szívesen. Instagramon is fogok majd szavazást kitenni, plusz a könyvek tartalmát. Szóval Charles Leclerc, Carlos Sainz vagy Pierre Gasly? Lando Norris-os könyvem is készülőben van, de az egyelőre nem opció. :)