Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

21. Mágiaügyi Minisztérium

"Hálás vagyok több dologért, amit valaha el tudtam képzelni"

Lefagytva, dermedten álltam a terem ajtajában, és hallgattam Őt, ahogyan a kedvenc történetemről beszélt.
Nem bírtam ki mosolygás nélkül, olyan beleéléssel mesélte, mintha csak Ő találta volna ki az egész történetet.
És ekkor köszöntött be ismételten az érzés, újra belehabarodtam a tejfölszőke hajába, és viharszürke szemeibe. Lágyan mosolygott rám, és bambulva nézett. Sejtésem se volt mire akart kilyukadni Draco ezzel a beszédével, de erősen megdobogtatta a szívemet. 

Flitwick professzor elmondása szerint Harry a Mágiaügyi Minisztériumba tervez elszökni. Hermione és Luna elpanaszolták házvezetőmnek a fiú eszelős ötletét, és emiatt hopponáltunk a Roxfortba.

Gyáva módon elfutottam Dracotól. Amint végzett előadásával, én már a helyszínen sem voltam.
Nosztalgiázva sétáltam az üres folyosókon nagy nyugodtsággal, tudván, hogy minden diák az óráján ül.
Egy hónapja hagytam itt a Roxfortot, különös érzés volt újra itt lenni.
Szinte már el is felejtettem milyen is itt, e falak közt.

- Nem tudtam, hogy ennyire szeretsz bújocskázni - visszhangzott a folyosó.
A hang hallatán ledermedve álltam meg a folyosó közepén.

- Én meg nem tudtam, hogy ilyen művészlelkű fazon vagy - válaszoltam egy mosoly kíséretében.

- Tetszett az előadásom? - rá sem kellett nézzek, ahhoz hogy tudjam mosolyog.

- Nem volt rossz - fordultam felé.
- Csak egy problémám adódik vele.
Honnal a picsából jött neked, hogy a király beleszeretett mosónőjébe? - fogtam vissza a nevetést, Dracoval ellentétben, aki jóízűen felnevetett.

- De hihető volt nem?

Felsóhajtottam, majd csípőre tettem kezeim és megráztam a fejem, amit ő csábos mosollyal díjazott.

- Hiányoztál - bökte ki.

- Tessék?!

- Hallottad - sétált közelebb.

- N-nézd, Draco nekem mennem kell - hátráltam.

- Te menekülsz előlem? - nézett rám csalódottan.
- A levél az oka?

" Levél? "

- Draco, most Harryékhez kell mennem.

- De ők az órán vannak.

- Sajnálom.. Szia! - suttogtam, majd elrugaszkodtam a padlóról.

Zaklatottan futottam a tanári iroda felé, Flitwick professzor kérdően nézett vissza rám.

- Professzor, kerestem őket de sehol sincsenek. Biztosan már elmehettek Londonba.

- Akkor nincs mit tenni, hopponálunk kell ismételten!

- Ne! Csak azt ne!

Még ki se mondhattam teljesen a mondatomat, de a professzor megragadta alkarom és elhopponáltunk.
Ismeretlen helyen teremtünk, ugyanis mindenhol kék üveggömbök voltak, ám mire megkérdezhettem volna a tanáromat ő neki már hült helye volt.
Hangokat hallottam visszhangozni, így gyorsan elbújtam az egyik sorba.

- Itt kell lennie valahol! - kiáltott Harry.

- Harry, itt a neved - felelte kis idő múlva Neville. S ekkor a kis gömb világítani kezdet, szóval ez a jóslat.