Vágyálom - Carter

24 fejezet

Megfeszíti az állát, és elfordítja az arcát. Látom rajta, hogy nehezére esik folytatni, amit elkezdett. Mintha össze kéne szednie a bátorságát. Majd egy nagy csend után folytatja. De továbbra sem néz rám.

- Gyűlölöm. Az apám nem tudja elviselni, hogy ő a sérülése miatt soha többet nem focizhat. Ezért rajtam vezeti le a dühét. –megdermedek, és végigfut a hátamon a hideg.
- Mármint nem ver, vagy ilyesmi csak folyton kiabál, túl hajt, és azt akarja, hogy focizzak. –egy pillanatra úgy érzem, hogy egy nagy kő eset le a szívemről.

- És te mit akarsz?

- Őszintén? –válasz képen bólintok.
- Abba akarom hagyni a focit. És ezt rohadtul komolyan gondolom. Ma meg mondtam neki a reggeli edzésen. Össze vesztünk és itt vagyunk. –majd egy kis szünet után feláll. És elkezdi a tóba dobálni a köveket.

- Totálisan el vagyok veszve ebben az egész katyvaszban.

Fel állok én is. Odalépek hozzá, hogy megnyugtassam. Az arca kemény, a vonásai eltorzultak, de tudom, hogy igazából csak ideges. Hallom a hangján, látom a szemében. Carter arca a nap fényében fürdik. Felemeli a fejét, és a szemembe néz, amikor elé lépek. Megborzongok. Nem azért, mert hideg van, hanem azért, mert a testem minden porcikája remeg az izgalomtól. Még mindig állja a pillantásomat, és kicsit idegesnek tűnik.

- El. –szólal meg.

- Igen? –Carter előrébb lép. Egyre közelebb van hozzám. Majd két kezébe veszi az állam. Nem tiltakozok. Közelebb hajolok hozzá, de mielőtt összeérne az ajkunk, megállok, és így maradunk néhány másodpercig. Csak ő és én. Megnyugtató, ugyanakkor ijesztő az érzés.

- Megakarlak csókolni. –szinte suttogva mondja Carter. Közelebb hajolok hozzá azt sugallva, hogy engedem. Majd hirtelen megcsókol. Érzem, hogy felgyorsul a pulzusom, a szívem a torkomban dobog, az egész testem libabőrös lesz, és feláll a szőr a karomon. De legfőképpen Carter ajkát érzem a számon. Érzem, hogy a fájdalma elmúlik, és feléled benne a szenvedély. Mindketten ugyan arra vágyunk, egymásra.

Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a mellkasomon érzem a szívverését. Az ajka mohó, magabiztosan uralja a csókot, és olyasmit művel a számmal, amiről eddig álmodni sem mertem. És minél tovább csókol, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy sosem fogok tudni betelni vele. Amikor elengedi a számat, és az ajka a nyakamra siklik, beletúrok a hajába. A lágy tincsek csiklandozzák az ujjamat. Miközben lassan, de határozottan csókolja a nyakamat. A szívem vadul ver.