A PÁLYA SZÉLÉN

EDZŐTÁBOR II.

A fejezet +18-as jeleneteket és obszcén kifejezéseket tartalmaz. Mindenki csak saját felelősségre olvassa!  

 LOVRENCSICS BALÁZS

Fhuu... Megőrít. Totál lázba hoz. Igen így tudnám kifejezni a Mesivel való kapcsolatomat. Igaz megígértem neki, hogy nem sietünk, de fogalmam sincs meddig fogom tudni tartani magam. Egyszerűen vonz, hogy titkolnunk kell a kapcsolatunkat, hogy nem érinthetem meg akkor amikor én akarom. Igaz a többiek tudják, de más nem. Csodás randik vannak mögöttünk és rájöttem, hogy visszafordíthatatlanul bele szerettem. 

Miután kijöttem tőle a szobából a sajátomba mentem, amin a testvéremmel osztozom.

-Merre jártál? Kerestünk.-nézett rám. 

-Itt is, ott is..-kezdtem kipakolni a bőröndöm.

-Uhum.-tudta. Tudta hol voltam.-Legalább megvolt már?

-Mi van?-húztam fel a szemöldököm.

-Jaj ugyan, ismerlek. Te mindenkit megdugsz a második randi után. 

-Hát őt nem.

-Gondolom.-nézett rám amolyan " ne röhögtess fejjel".

-Gondold csak, de ő még szűz.

-Mi van??

-Igen jól hallod, Mesi még szűz. Nem mellesleg nála nem az volt a célom, hogy egy jó numeraként legyen elkönyvelve a jegyzetfüzetembe.

-Ácsi! Szóval most azt mondod, hogy nem dugtad meg és még várni is hajlandó vagy?

-Igen azt, mi ebben olyan hihetetlen?

-Te szerelmes vagy!

-Meglehet.-rántottam meg a vállam. Ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő és egy kicsit elméláztam a háttérképemen. Mesi és én vagyunk rajta. Az egyik randis esténk utáni reggelen készült az ágyban.-Menjünk kajálni.

-Rendben.-elindultunk lefelé útközben Mesivel találkoztunk. Beszálltunk mind a hárman a liftbe. Miután becsukódott az ajtó a lány felé fordultam és egy puszit nyomtam az arcára. Egyhatalmas mosollyal az arcán fordult felém.

-Tubicáim, ne előttem, mert már most hiányzik az asszony.- röhögött Gergő.

-Jaj mit vagy úgy oda, ti is ilyenek vagytok.-dugtam ki bátyámra a nyelvemet. Mesi csak nevetett. Közben leértünk így szétváltak útjaink. Leültünk az asztalhoz a szokásos társasággal. Gula, Gergő, Dzsudzsi, Szala, Nagyi, Némó, Priska és én. Egyszer csak Balázs felpattant és az edzői asztalhoz ment. Pár perc múlva kedves edző néninkkel az oldalán tért vissza. Természetesen hova nyomta le szegény lányt. Mellém.

-Háló kisasszony hát te?-néztem rá.

-A barátod úgy gondolta, hogy itt a helyem köztetek.-mosolygott rám és a kajáját kezdte turkálni. Feltűnt, hogy elég kevés kaja van előtte és úgy önmagában is keveset eszik.

-Baj van?-hajoltam hozzá.

-Nincs, miért?-kapta fel a fejét. Feltűnt, hogy vérvörösek a szemei, mintha sírt volna.