My Story

1.

Valaki megkérdezte tőlem egyszer hogy szerintem mi a legfájdalmasabb dolog de sosem tudtam rá válaszolni akárhányszor megkérdezték mert ilyenekkel még nem igen volt "dolgom".

egy feliratot bámulok ami így áll: 

Love is not what you say.

Love is what you do.-ami úgy áll- a szerelem nem az, amit mondasz

a szeretet az, amit csinálsz.Sokáig gondolkodtam rajta de szerintem a szerelem az amiről senkinek se kell tudnia hogy mi is valójában. Sőt szerintem az a jó ha nem is tudjuk igazából mi is a szerelem. Mert ha majd találkozol vele...nem kell tudnod hozzá semmit nem kell agyalnod rajta vagy valami csak úgy érzed és ennyi elég bármihez is. Sőt mindenhez is elég. Nem kell tudnod mit érzel csak úgy van talán mint sok minden más is. Én sem tudom jobban mint mondjuk te, lehet nem is akarnék ezzel foglalkozni. De benned is benned van nem? Néha a félelem vagy a bizonytalanság a szomorúság a fájdalom ha belegondolok ezek mind egyszerre gyönyörűek is de lehet olyan pokoli fájdalmakon mész át hogy már csak egy névtől görcsbe áll a gyomrod. Kifejtem egy kicsit még jobban. Félelem, hogy lehet csak barátként szeret a félelem ami lehet felemészt. Bizonytalanság, mint hogy lehet nem ez a jó döntés ennek vajon így kell lennie? Szomorúság mint hogy például te mindent megtettél de ő csak...a semmibe nézett és igazából szart rád majd át viharzott rajtad. A fájdalom a jó kis ismerősünk, ez mindennek a következménye, mint hogy bárki is azt éreztette veled hogy nem vagy elég jó vagy hogy egy senki vagy vagy csak éppen eleged van abból hogy mindenki csak játszadozik az érzéseiddel hogy te már csak azt kívánod bárcsak elásna már valaki. Igen ez most lehangoló volt.az idézethez vissza tekintesz azt hiszem talán azt jelentheti hogy te bármit mondhatsz legtöbb ember már nem hisz a szavaknak de ha legalább vennéd az erőt és tennél valamit ha megmutatnád ha tudnád ha fel tudnál bármit is mutatni. Akkor még talán hinnék is neked. Mert a szerelem nem olyan mint sokan gondolják. A szerelem inkább ösztönöz és tények elé állít. És te ezekből csak tanulni tudsz és talpra állni és utána már csak felfele tudsz menni. Ha bárki is bele gondolna legalább csak próbálna nem csak a saját szarságaira koncentrálni persze azokra is kell de ha figyelembe vennénk hogy más mit érezhet lehet nem tiporjuk földbe. Ha legalább áldoznál a másikra annyit hogy egy magyarázatot kapjon akkor is előrébb van. Vannak fájdalmas dolgok de ha egyszer is eszedbe jutna az az érzés amit valaha is érezhettél akkor már innen tudod. Vagy legalább csak próbálhatnál őszinte lenni a másikkal. neked azért szerintem nem mindegy.