Hanna elkezdet sírni. Hiányzott neki Tewksbury,Sherlock,az anyja,az otthona.
Majd mély álomba esett.
Másnap reggeli után Miss.Harrison az irodájába kisérte Hannát.Hanna nem tudta mire vélni,de mikor bement nem számított arra ki fog ott állni.
-Te...Dadogta el Hanna.
-Hívatta Hannát.Hát itt van!Mondta Miss.Harrison.
-Köszönöm Miss.Harrison.Magunkra hagyna minket?Fontos megbeszélni valóink vannak.Hajtógatta össze közben az újságot Sherlock.
-Ohh.Hát persze.Mondta Miss.Harrison majd kisétálta az irodájából.
-Hát itt vagy...Kezdet volna bele a mondatába Sherlock,de Hanna kikapta a kezéből az újságot és leült.
-Megőrültél,hogy az apró hírdetéseket ?Furcsálta Sherlock.
-Hát ezen a helyen nem lenne csoda ha megőrülnék.Mondta Hanna majd letette az újságot.
-Jól vagy?Kérdezte meg Sherlock.
-Lehetnék jobban is...Adott egyszerű választ Hanna.
-Megoldodtad a Vikomt-os ügyet.Érdeklődött Sherlock.
-Még nem...Megtaláltad anyát?Kérdezte reménykedve Hanna.
-Jártam a teázóba,ahol Edit negfenyegetett egy teáskannával.Majd mind ketten nevettek.-Jártam a Lime House-ba,szerintem te is ott kerested.Mondta Sherlock.
-Láttad a bombákat,a lőszereket?Kérdezte Hanna.
-Igen...Szörnyű.Mondta Sherlock.
-Miért jöttél ide?Kérdezte Hanna.
Sherlock nem válaszolt csak oda sétált egy könyves polchoz.
-Azért jöttél mert mondani akarsz valamit!Mondta Hanna.
-Nem!Felelte hangosan Sherlock.
-Rejtegetsz valamit!Gyanusította meg Hanna.
-Nem!Mondta hangosan Sherlock.
-Azért jöttél mert bűntudatod van!Indult meg Hanna Sherlock felé.
-Azért jöttem mert fontos vagy nekem.Csúszott ki Sherlock száján.
-Érzelgős vagy ami érthető ugyan akkor felesleges.Mondta mosolyogva Hanna.
-És hoztam neked valamit...Nyúlt a zsébe Sherlock.-Ezt anyánk párnája alatt találtam,megőrízte.Rakta le az asztalra Dash-t.
-A kis Dash.Vette fel az asztalról Hanna Dash-t.
-Mindig is rendkívülinek tartott téged.Úgy ahogyan én is.Mondta Sherlock.
Hanna könnyes szemmel nézett fel Sherlockra.
-Itt hagyom az újságot.Majd távozott az irodából.Hanna látta rajta hogy elézrékenyült,de nem akarta tudatni vele hogy látta.
Hanna fogta Dash-t és az újságot majd a szobájába igyekezett.
Szobájába kopogás törte meg az unalmas csendet.
-Csomagot hoztunk!Kopogott az ajtón a két futár.
-Ki címkézte?Kérdezte Hanna.
-MyCroft küldte.Mondta az egyik futár.
-Mit tartalmaz?Kérdezte Hanna.
-Nem tudjuk...De bármi is ez elég súlyos.Majd beragták a csomagot Hanna szobájába és távoztak.
Hanna becsukta az ajtót.
-Mi az ördögöt akar MyCroft...Mormogta Hanna.
A csomag megmozdult...Hanna megijedt és belé rugott egyet.
-Áuu...Szürődöt ki a hang a kosárból.
Hanna felcsitotta a kosarat.
-Tewksbury!Kiáltott fel Hanna örömébe.Majd belépett mellé a kosárba és szorosan megölelte.
-Ki segítened kéne,nem pedig bemásznod mellém.Mosolygot Tewksbury.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?Kérdezte Hanna.
-Mondtad hogy nem akarsz Miss.Harrison leányneveldéjébe kerülni,ha épp szüksége van jó a memóriám.Mosolygott Tewksbury.
Hanna csak mosolygott.
-Szóval távozhatnánk úgy ahogy érkezdtem.Mondta Tewksbury majd kiszállt a kosárból.
-Ez remek ötlet.Ült bele Hanna.-Nem,nem segíts ki!Miss.Harrison egyből átt fog rajtad láttni.Mondta Hanna.
-Mit csináljunk?Kérdezte Tewksbury.
-Csssh!Had gondolkozzak!Csítította el Hanna Tewksbury-t.
Tewksbury a folyósón tolta Hannát a kosárba.
