Királyi vér

Amit érzek örök!

- Te már döntöttél igaz? – kérdezte apu halkan.

- Szerinted rosszul döntöttem? – kérdeztem vissza mire sóhajtott egy nagyot és leült egy székre.

- Nem fogok állást foglalni egyik oldalon sem. A te döntésednek kell lennie, ha ezt választottad elfogadom, de nem örülök annak, hogy megint elveszítelek.

- Nem kell elveszítened. Megteheted, hogy...

- Hogy elrabollak a családodtól?

- Miért ne? Nem tudom, ki lesz az anyám, vagy az apám, de tuti, hogy nem lesznek olyan menők, mint te.

- Abban én is biztos vagyok. Ez is egy megoldás lenne igen, de nem biztos, hogy megtalálnálak. Annyi ember van a földön.

- De annyi ember közül csak egy a lányod. Az is lehet, hogy ugyanúgy fogok kinézni, mint most.

- Ha felnősz igen, de minden baba egyforma.

- Majd játszok a tűzzel, Barbie-k helyett és akkor tudni fogod a hírekből, hogy na, ez csak az én lányom lehet – mosolyogtam és bele boxoltam a vállába.

- Olyan könnyen veszed.

- Ha nem venném, zokogva kuporognék egy sarokban, de inkább születek ujjá, mint, hogy bujkálva töltsem az örökké valóságot.

- Michael szenved. Képes lennél a nyakamon hagyni őt?

- Igen arra kérlek vigyázz rá! Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon, különben seggbe billentelek.

- Na, gyere ide – tárta ki felém a karját és szorosan magához ölelt. – Én kicsi lánykám. Aztán nehogy férfi testbe szüless újjá.

- Csak nem – néztem rá ijedten. – Vagy lehetséges?

- Bármi lehetséges Mirabella.

- Bakker. Michael lehet meleg lesz miattam?

- Igen benne van a pakliban. Furcsa lesz – vigyorodott el.

- Csak el akarsz bizonytalanítani ugye?

- Nem. Mondtam, hogy ez a te döntésed. Csakis a tied.

- Köszönöm – suttogtam megpuszilva az arcát majd a hűtőhöz léptem és kivettem a löttyel teli poharat.

Nem haboztam. Fogtam és felhajtottam az egészet, majd a mosogatóba tettem a poharat és megfordultam.

- Na?

- Uborkás volt – vontam meg a vállam. – De semmi mást nem érzek. Lehet egyszer csak hamuvá vállok, vagy kiszökken a lelkem és beleköltözik egy kisbabába.

Nem sokkal később Michael visszatért és mikor Bourbont töltött magának észrevette a poharat.

- Merem remélni, hogy a lefolyóban végezte az a szar – jelentette ki komoran és rám nézett.

- Nem Michael – ráztam meg a fejem, mire összerezzent és felnyögött.

- Szóval feladod, simán itt hagysz engem – villant meg a tekintete és meghúzta a Bourbonös üveget, majd azzal együtt felment az emeletre, közben rám se nézett.

Nem így akartam eltölteni az utolsó óráimat. Igen megértettem, hogy Michael miért dühös rám, de akkor sem akartam veszekedni vele. Egészen mást akartam vele csinálni, olyat, amire mindig is emlékezni fog. Az egyik szobában találtam rá. Az ágyon elnyúlva vedelte a whiskyt és a plafont bámulta. Felmásztam az ágyra, kezem a nadrágja cipzárához siklott.