Az Új Suli

3.rész

Tamaki szemszöge:

Az iskolába tartó Úton bele futottunk két felsőbb évesbe. Egy vörös hajúba és egy szőkébe, aki valahonnan nekem nagyon ismerős volt. Vagyis belefutni szó szerint a húgom futott bele a vörösbe. Nem mintha nem lenne szimpatikus és kedves a srác vagy inkább túl kedves ezért is kezdtem el befelé húzni a húgom, amikor megkérdezte hogy segítsen -e nekünk be találni. És hát félek, hogy kihasználná a drága iker húgom és kedvessége csak álca. Hogy ezt miből vettem le igazából magam se tudom, de ismerem én milyenek a férfiak. Ó, hogy honnan? Hát az igazság az, hogy volt egy pár dolgom fiúval. De hát ezzel jár az, ha az ember nem a szebbik nemhez vonzódik. Igen jól hallottátok meleg vagyok. Bár nem merem vállalni eddig csak a családból a szüleim és a húgom tudják. Volt egy időszakom amikor egy kicsit nagyon depresszióba estem és majdnem az életembe került. Ez körülbelül úgy 2 éve lehetett. Még igazán a mai napig nem dolgoztam fel, de próbálkozom magam erősnek mutatni. De a Gyilkos szót még mindig hallom a tudatómba.

Vissza emlékezés:

2 évvel ezelőtt

Nyugodtan sétáltunk Saorival a suliba. Egyszer csak megláttunk egy táblát, hogy a hétvégén valahol egy bulit fognak rendezni. Hugicámmal össze néztünk és egyet bólintottunk. Hát igen, ha lehet a legtöbb hülyeségben benne vagyunk. Iskola után rögtön haza futottunk és engedélyt kértünk és hát persze megkaptuk azt úgy, hogy szépen felmentünk a szobánkba és megvettük a jegyeket. És elégedetten bújtunk ágyba persze vacsora és fürdés után.

**4nappal később**

/a buli/

Elérkezett a hétvége és Saori szegény lebetegedett így nem akartam elmenni Nélküle, de ő erősködött, hogy én legalább érezzem magam jól és az ő jegyén hívjak meg valakit. Így is lett elmentem, de csak azért, mert hisztit rendezett volna és akkor még rosszabbra fordult volna az állapota. Viszont ami ott történt az valami borzalom és utána ezért is lettem egy kicsit nagyon depressziós. Na szóval elmentem és nem ért a haverjaim közül senki rá. Bementem és úgy véltem maradok 1 max másfél órát és utána lassan haza sétálok. Így is tettem viszont két fiú olyan 19-20 évesek berángattak egy sikátorba. Igaz meleg vagyok és inkább uke-nek mondanám magam, de ami történt az egy rémálom volt és reméltem, hogy minél előbb felébredek belőle, de nem így lett. Letépték a ruháimat és betömték először vele a számat és méretes tagjukat belém nyomták volt, hogy külön volt, hogy egyszerre és volt, hogy kivették ruhámat a számból és egyik elől másik hátul hatolt belém. Amikor egy jó párszor belém élvezek, mint akik jól végezték dolgukat nadrágjukat felvéve hagyták el a helyet. Én meg ott maradtam vértől és undorító fehér nedvüktől ragadva. Majd valahogy erőt véve magamon telefonomat elővéve felhívtam a húgom.

-Tamaki Szia mi az nem érzed jól magad haza szeretnél jönni szóljak anyának? 

-Szia húgi a buli nem volt rossz, de ami utána történt az egy borzalom. -zokogtam

-Ezt, hogy érted?

-Két pasas megerőszakolt és most itt vagyok egy sikátorban és ragadok a cuccuktól és a vértől.- sírtam tovább.

-Hogy mi úristen és nem tudsz valami pontosabbat adni, hogy hol vagy szólok anyáéknak hogy menjenek érted.

-Oké. Annyit tudok mondani, hogy a buli helyéről elindultam haza fele kb. mentem pár háztömböt és utána rántottak be ide.

-Köszi igyekszünk megtalálni tarts ki bátyus. Sietünk. -majd letette a telefont. Én meg ott maradtam egyedül. Vártam-vártam egyszer csak beszélgetést hallottam és ugyan az a két fazon jelent meg.

-Nézd má. Itt maradt a kölyök.

-Lehet kéri a következő adagot – elkezdtek leszedni a nadrágjukat és újra kezdődött minden. Mikor már elájulás szélén jártam hallottam egy robbanást.

-Oi faszfejűek eresszétek el a szöszit. - szöszi a francokat nem tehetek róla, hogy ilyen a hajam minden festék le jön róla. (Igen ugyanis mindenkinek a családba fekete a haja kivéve az enyém szőke már-már szinte fehér.) Mindegy ez a legkevesebb. Felnéztem megmentőmre. Szőke tüsis haja és csodás vörös szemei voltak. A két pasi meg ott feküdt egy kicsit robbanás nyommal és meztelenül egymásnak kötözve. Majd hozzám jött a talán nálam egy max két évvel idősebb fiú és rám adta pulcsiját.

-Hé, kölyök jól vagy?

-Igen azt hiszem, vagyis nem egyáltalán nem ekkora barom kérdés, hogy jutott eszedbe? - kezdtem felvinni a hangom, amin elmosolyodott. Milyen szép mosolya van.

-Jogos bocs csak nem jutott más az eszembe. - ölelt magához én pedig szépen bele bújtam ölelésébe. Majd felkapott és elkezdett ki vinni onnan és ekkor megláttam anyuék kocsiját leparkolni és aggódva futottak oda hozzánk.

-Tamaki kisfiam!

-Anya, Apa! -sírtam, de még mindig inkább az ismeretlenbe kapaszkodtam. Olyan jó illata volt olyan megnyugtató.

-Édes Istenem jól vagy? -kérdezi apa.

-Drágám ekkora egy barom kérdés, hogy jutott eszedbe egyáltalán? -kiáltott anya

-Semmi baj anya. Ő is ugyan ezt kérdezte- mutattam a megmentőmre

-És kölyök te is ugyan így le üvöltöttél.

-Hehe tudom.

-Köszönjük fiatalember, hogy meg mentetted.

- Semmiség, ha hősképzőbe szeretnék bejutni ez alap- rántotta meg a vállát úgy, hogy még mindig kezében voltam. Szépen elvitt a kocsinkhoz és lefektetett a hátsó ülésre majd mielőtt becsukta volna az ajtót oda súgta a fülembe, hogy „Szép neved van Tamaki" majd adott egy puszi a fejemre felállt és becsukta az ajtót. Ha jól emlékszem váltott még egy pár szót szüleimmel és haza indultunk. Vagyis azt hittem, hogy haza megyünk. Ehelyett kórházba vittek, hogy ellássák a sebeimet. Mikor ez megtörtént végre haza mehettem és befeküdtem az ágyamba és ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem meg kérdezni megmentőm nevét és még a pulcsija is nálam maradt. Ezek után eltelt egy hónap és nagyon szarul kezdtem lenni és természetesen csak azt hittem azért van mert az erőszakolás után elkezdtem magam vagdosni. Aztán egyre rosszabb lett. Megelégeltem és elmentem orvoshoz, aki kijelentette, hogy a képességem mellett van még egy, ami az, hogy termékeny vagyok. Kérdezte, hogy van-e valakim vagy történt-e valami incidens ezzel kapcsolatban én meg elmeséltem neki és meg kérdeztem, hogy miért erre kijelentette, hogy terhes vagyok. Ez a két szó hallatán össze tört bennem minden és kifutottam a rendelőből. Majd haza mentem bezárkóztam a fürdőbe és bevettem valami gyógyszert és hozzá még vagdostam tovább magam majd amikor a gyógyszer elkezdett hatni iszonyatosan fájt az alhasam és elkezdtem vérezni. Megnyitottam a vizet és mostam magamról le a vért és ekkor döbbentem rá, hogy én most megöltem egy ártatlan gyermeket, aki nem tett az égadta világon semmi rosszat. „Gyilkos" ez a szó motoszkált bennem. Én pedig teljesen összetörtem és elájultam. Amikor felkeltem kórházban voltam és csak anya bent velem. Mindent elmondott mi történt és tudott a már halott piciről is ezért én is elmondtam neki mindent az én szemszögemből és természetesen nem sikerült sírás nélkül és azt is elmondtam, hogy meleg vagyok. Nem volt mérges és nem is dobott el magától, de meg kértem ne szóljon senkinek erről. Vagyis pontosabban a piciről a termékenységemről és arról, hogy meleg vagyok. A többit viszont elmondhatjuk apának és a húgomnak. Bele egyezett viszont meg mondta, hogy nem titkolhatom örökké. Ez a sok rossz után eltelt egy év aztán akkor bevallottam a család többi tagjának, hogy férfiakhoz vonzódom.

**vissza emlékezés vége**

Aztán még egy év telt el és most itt vagyunk húgival a UA-nél. És ott döbbentem rá, hogy rossz elő érzetem csak velem történtek végett van és Kirishima-kun igazán jó ember. Majd meg láttam a barátját és teljesen lefagytam ahogy ő is ugyanis ő volt az, aki megmentett 2 évvel ezelőtt.

Bakugo Katsuki.