Az Új Suli

6.rész

Tamaki szemszöge:

Reggel boldogan kapcsoltam le ébresztőmet és rögtön pattantam is ki az ágyból, hogy gyorsan végezzek minden előkészülettel mire az én sünim ide ér. Utam egyből a fürdőbe vezetett majd amint ott végeztem vissza mentem szobába, ahol csodás módon a húgom is fent volt. Elkezdtem egyenruhámat felvenni és ki vettem mellé egy bő pulcsit és már mentem is le reggelizni. Asztalon egy kis rántotta várt néhány pirítóssal és persze anya üzenete.

„Sajnálom, hogy nem tudtunk megvárni míg felébredtek, de egy kicsit előbb el kellett indulni remélem addigra mire leértek a kaja nem hűlt ki túlságosan

Puszi Anya és Apa. Legyen szépnapotok."

Letettem a cetlit és falatozni kezdtem nem volt se forró se hideg pont megfelelő volt ahogy szeretem.

-Húgi siess rántotta a kaja és még pont meleg.

-Megyek már megyek. -Futott le a lépcsőn. -Na itt is vagyok. Jó étvágyat.

-Neked is. Mit tervezel mára?

-Szerintem, ha Ei ráér beülünk megint a kávézóba beszélgetni. Miért kérded?

-Semmi-Semmi csak érdeklődtem.

-Na és te, vagyis ti Katsukival?

-még nem tudom azt mondta majd reggel megbeszéljük. -ekkor valaki megnyomta a csengőt én gyorsan betettem a tányérom a mosogatóba és már mentem is boldogan ajtót nyitni viszont nem az-az ember állt ott, akire számítottam.

-Oh Eijiro-kun.

-Mi az, hogy „oh" valaki mást vártál? – mondta viccelődve egy nagy mosoly kíséretében.

-Ami azt illeti igen én mást vártam és a húgom nem szólt, hogy elé jössz.

-Igazából nem is tudott róla csak reméltem ő nyit ajtót.

-Ez esetben mindjárt szólok neki, de addig is gyere be. -álltam félre az ajtóból. Majd kiáltottam Saorinak hogy jöjjön ide.

-Eijiro-kun, hogy kerülsz ide?

-Gondoltam eléd jövök és megleplek.

-Ami azt illeti ez sikerült egy pillanat és kész vagyok és mehetünk is.

-Rendben én várlak. -ekkor megint megszólalt a csengő és megint kinyitottam és végre az én bombám állt ott és gondoltam felugrok rá, mint tegnap csak most elölről.

-Katsukii végre, hogy itt vagy majdnem a haverodra ugrottam rá, amikor csengetett mert azt hittem te leszel az.

-Szerbusz angyalkám siettem ahogy csak tudtam. -bele hajtottam nyakába a fejem és ő is átkarolt a meghitt pillanatot Eijiro szakította meg aminek nagyon nem örültem.

-Ez tényleg te vagy Bakogo?

-Igen bajod van furahaj? -mondta mérgesen és még mindig engem ölelt karjaiba és ekkor lépett közbe a húgom.

-Na akkor be lehet fejezni az el nem kezdett vitát ugyanis nem vagyok hajlandó reggel ezt hallgatni inkább menjünk suliba. -Ekkor megfogta Eijiro kezét és ki húzta a házból.

-Na kölyök szállj le és gyere mi is menjünk.

-Oké -és ezzel le is ugrottam a földre és egy ajtó zárás után már indultunk is.

-Ma szabad vagy?

-Igen miért? Tervezel valamit?

-Ami azt illeti igen, de a legelső lépés, hogy lenne-e kedved velem tölteni a délutánt?

-Igen nagyon szívesen. Hova megyünk?

-Az legyen az én titkom.

-Naa ez nem ér most egy nagy lyukat égettél az oldalamba.

-Ennyire kíváncsi vagy?

-Uhm -hümmögtem egyet és közbe bólogattam.

-Oké akkor mondjuk annyit elárulok, hogy biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog.

-Kösz ezzel marhára elárultál bármit is. -flegmáztam ami nem igazán tetszett neki

-Ne lopd a stílusom nem áll jól neked -kuncogott és összeborzolta a hajam.

-Naa ezt most miért csináltad.

-Csak.

-Hah biztos. -durciztam.

-Na gyere ne duzzogj. -nyújtotta a kezét. Amit én elfogadtam és kézen fogva mentünk az iskola felé. A húgom és Eijiro már rég lehagytak az is lehet, hogy már oda értek.

**suli kapuja előtt**

Itt álltunk a suli előtt megbeszéltük, hogy aki előbb végez az vár a másikra itt. Azután gondoltam mivel minden megbeszélésével végeztünk el köszönök és bemegyek a terembe viszont ahogy tegnap történt ismételten visszahúzott.

-Tamaki nem felejtettél el valamit?

-Hm nem? -válaszoltam kérdezve ugyanis nem tudtam miről beszél.

-Akkor segítek mi után engedtelek tegnap be a házatokba?

-Hm -tettettem, mint ha nem tudnám mire gondol aztán egyszer csak felkiáltottam. -Oh igen emlékszem. -majd lábujjhegyre állva adtam neki egy puszit az arcára hisz még így is csak addig értem neki. Ezen ő csak kuncogott egyet.

-Igen angyalkám pont erről beszéltem. -majd ő is hintett egy puszi homlokomra. -Így már mehetsz is órák után találkozunk. -Utoljára még megölelt és engedett a terembe és ő is ment a sajátjába. Az órákon semmi nem történt igazából inkább unalmas volt, de annyira nem is tudtam figyelni hisz egész végig Katsuki járt az eszembe és a délután. Vajon mit tervezhet? Órák végezetével elhagytam a termet és kiálltam a kapuba, hogy várjam a szőkét. Húgom már rég elment Eijiroval de Katsuki még mindig nem jött, amit már kezdtem furcsállni szóval gondoltam megkeresem. Fogtam magam és visszamentem a suliba. Kezdtem keresni a termüket, ahol meg is találtam viszont nem volt egyedül.

Katsuki szemszöge:

Végig untam az órákat és csak azt vártam, hogy az én kis angyalommal legyek. Most mi van tudok én kedves is lenni nem csak egy bunkó fasz vagyok. Igazat megvallva azért vagy ilyen, hogy miért is? Fogalmam sincs, de ez a kis angyalka teljesen meglágyítja szívemet. Végre vége. Összeszedtem cuccaimat és már indultam is volna ki viszont egy lány megállított a teremben.

-Izé öhm Bakugo-san.

-Mit akarsz? -kérdeztem vissza kicsit sem kedvesen. Elkezdett dadogni össze-vissza.

-Ha nem nyögöd ki mit akarsz itt hagylak. -Erre csak tovább dadogott megforgattam szemeimet és ajtó felé kezdtem menni, ahol az angyalkám állt egy kis féltékenységgel szemében. Aztán a lány újra megállított úgy, hogy megfogta a felsőm úját.

-Bakugo-san én kedvellek.

-Hm és most ezzel mivan?

-He? -értetlenkedett

-Nem hallottál rendesen?

-De, de én....

-Na jó nekem ebből elegem van. Hagyj békén. -majd oda mentem Tamakihoz és megcsókoltam amit szépen el is mélyítettem. -Bocsi angyalkám sokat vártál?

-Nem én izé...-közelebb hajolt és bele súgta fülembe. -Ez volt az első csókom.

-Ennek örülök és remélem nem szándékozod azt is kijelenteni, hogy az utolsó is.

-Reménykedem benne, hogy nem kell. -vigyorgott rám.

-Te-Te meleg vagy? -szólalt meg a zavaró személy.

-Ilyen meglepő? Amúgy meg az egész suli tudja szóval nem is értem minek jöttél ide. -vontam meg vállamat. Majd elhagytuk a termet.