Ígéretek tengere (KuroKen)

-15-

Kenma gyorsan egy tálba öntötte a razúrral szennyezett vizet, majd törölgetni kezdte a poharat. Kuroo addig minden poharat ellenőrizgetni kezdett. Kiritsu titokban segített neki azzal, hogy jelezte, melyik pohárban van razúr, és melyikben nincs. Kenma a vendégeket ignorálva tisztogatta kétségbeesetten a poharakat, amikor egy éles hang szólalt meg a sor végéről.

-Kenma! Mi a faszt csinálsz?

Kenma lábai a földbe gyökereztek a hang hallatára. Ez az apja hangja volt. Véletlen elejtett egy poharat, mire az apja előre törekedett a sorban. Amint meglátta a törött üveget, elöntötte a harag. Megragadta Kenma kezét, és ezzel a mozdulattal lelökött vagy három másik poharat.

-KENMA. MIT MŰVELSZ? Itt ez a Kurva nagy sor, te meg poharakat törögetsz? Hogy mered?!- Kuroo azonnal megragadta a sarokban álló seprűt, és összehúzta a szilánkokat.

-Apa. Jobb kérdés, ti mégis mit műveltek? - Nyomta az apja arcába a razúros-vizes tálat. -Tudod mégis milyen kurva veszélyes ez? -Csavarta ki a kezét apja szorításából. Kenma apjának a szemei elkerekedtek, majd megragadta Kenma felsőjének nyakrészét, magához húzta, majd a fülébe suttogta;

-Tudod milyen kurva sokat fizettem ezért? Folytasd a kibaszott munkát, és kuss.

Kuroo megragadta Mr. Kenma Kenmát szorító kezét, míg másik kezét a dereka köré fonta.

-Te mégis ki a fenének képzeled magad?

-Egy nagyon speciális vendégnek.- Szorította tovább Mr. Kenma csuklóját.

-Kenma a speciális vendégeidet vidd a szobádba. Mit keres ez itt?

Kenma tudta, hogy mindegy Kuroo mit csinál, ő csak rosszul jöhet ki ebből a szituációból. Addig jó, amíg Kuroo eljut a szobájába.

-Kuro. Menj le a bejárattól lévő bal folyosón-

-Shh Kenma. Meg szeretném mutatni, milyen veszélyes is ez az anyag az apádnak.- Azzal méginkább rászorított Kenma apjának csuklójára, majd mélyen a szemébe nézve így szólt:

-Ne játssz a razúrral~...veszélyes. - Azzal Kuro vörös porrá vált, és a földön található üvegszilánkok felszívták.Kenma úgy érezte, mintha a szíve a gyomrába süllyedt volna, és a tüdejére öt téglát helyeztek volna. Nem tudott mást tenni, minthogy Kuroo hűlt helyét nézze. A sorban álló emberek Kenma apjával együtt sokkos állapotban nézték, ahogyan az imént ott álló fiúból semmi lesz. Kenma apja elengedte Kenma ruháját, majd felkapta a fejét. Az egész teremben a fények mélyvörösre váltottak, az ablakok kicsapódtak, és egy pillanatig mindenki figyelve érezte magát. Mintha valaki, vagy inkább valami odakintről figyelte volna őket. A zene is akadozott, majd hirtelen elhallgatott.

Majd minden rendben volt.

Egy pillanattal később a zene normálisan ment, az ablakok csukva voltak, a sorban álló emberek csak beszélgettek, vagy a telefonjukat babrálták, sőt még a törött üvegszilánkok is eltűntek a földről. Csak Kenma, és apja néztek egymással farkasszemet.

-Elnézést uram ne tessék már tolakodni! - Bökdöste meg valaki Kenma apját hátulról. Valaki hátrébbról is felszólalt.

-Hé!  Te hogy kerültél oda?

-Hahóó! Haladna a sor?- Mondta egy harmadik.

-Elnézést kérek, váltani jöttem! Kérem engedjenek át.- Furakodott át a tömegen egy magas figura. -Ó! Jó napot kívánok, főnök úr. Áá, és te biztosan Kenma vagy. Én vagyok a váltásod.

Kenmának nem volt sok ideje bámészkodni. Akadozva elsétált a pult mögé vezető ajtóhoz, kinyitotta, majd beengedte a nőt. Akinek egyébként rövid, göndör , fekete haja volt, melynek vége kékre volt festve. Kenma magában megjegyezte, hogy ha bárkitől is divattal kapcsolatos dolgot akarna megkérdezni, biztos ettől az embertől kérdezte.

-Izumi vagyok. Kenma, igaz? -Kérdezte újra, majd átnyújtotta a kártyáját. Kenma udvariasan elfogadta, majd úgy tett, mintha a sajátját kereste volna, végül az Izumi mellett található pult alá mutatott, és így szólt;

-Ó bakker! Elejtettem, oda esett! - Izumi azonnal lehajolt segíteni, de Kenma csak megragadta a kezét, és ezt suttogta- Akármit is csinálsz, ne igyál ezekből a poharakból. Mosd ki őket jól.

-Tudom. Menj a szobádba, a barátod már vár. Azt már nem tudom, milyen állapotban.

Kenma erre nem válaszolt, csak felegyenesedett, a kulcsot a pultra tette, és már rohant is a szobájába.

Kenma szinte betörte az ajtaját, olyannyira türelmetlen volt.

De a szobájában nem várta senki.

Csak az a macskaplüss volt ott a matracán.

Senki.

Sehol.

Mégis miért hitt annak a nőnek?

Most mégis..Mihez kezdjen?

Már érezte, ahogyan elnehezedik a feje, és az első könnycsepp kezd kiesni a szeméből. De ekkor a fürdőszobából egy reccsenés hallatszódott. Kenma azonnal odarohant.

Kuroo éppen akkor esett ki a tükörből, egyenesen a padlóra. Tetőtől talpig razúrral volt borítva, ezért Kenma először azt hitte, hogy valami furcsa lény. De nem, a haja az az ikonikus kakastaréj. Kenma vizet engedett a zuhannyal, majd megpróbálta lemosni barátját.

A víz lepergett.

Hát persze hogy lepergett, hiszen hidrofóbiás! Mint amikor a tálban mosta a poharakat, és a razúr darabokban állt benne!

A francba. Ezt most hogy szedi le róla?

Kuroo nem szólt semmit, csak csettintett egyet, és a tükör leszívta róla az összes razúrt. A következő pillanatban egy teljesen tiszta Kuroo állt előtte.

-Ó. Hát ez egyszerűbb volt mint gondoltam. Mindegy is, Kuro, mi a fene történt? -Ragadta meg a fiú két vállát, miután elzárta a vizet.

Kuroo nem szólt semmit, majd óvatosan Kenma dereka köré fonta a két karját, majd magához húzta társát, és a szemébe nézett. Valami nem volt rendben. A tekintete olyan zavaros volt, a pupillái pedig abnormálisan tágak.

-Kuro, minden rendben?- Fogta meg Kenma Kuroo arcát a két tenyerébe.

Kuroo előre lépett. Kenma hátra lépett. Majd még egyet, majd még egyet, egészen az ágyig lépkedett, végig Kuroo szemébe nézve.

-Kuro. Mit csinálsz?

-Kenma...-Szólalt meg végre a másik. Kenma szíve majd kiugrott a helyéről, de azért megpróbálta kipréselni magából a következő mondatot.

-Kuro! Hála az égnek, mi- HmM?- Folytotta belé a szót a másik.

Kuroo betapasztotta a másik száját a sajátjával.