Próbáltam leplezni a döbbenetet és a csalódást. Az első óránk tesi volt. Mariann külön csoportba került,így nem kellett beszélgettünk. Az óra után próbáltam kerülni Mariannt,mert nem szerettem volna,hogy felhozza a témát. Egyedül ültem az egyik teremben mikor az ajtó nyílására lettem figyelmes.
~Szia hugi~köszönt rám Oliver
~Szia~köszöntem vissza unottan.
~Történt valami veled amiért ilyen furcsa vagy?kérdezte kíváncsian.
~Nem történt semmi,jól vagyok csak kicsit fáradt~hazudtam,mivel ebben a pillanatban jobbnak láttam eltitkolni mit érzek.
~Rendben akkor otthon találkozunk,Szia~köszönt el
~Szia Oli~
Egy-két órával később elérkezett az a pillanat,amit a hátam közepére nem kívántam. Az ebédszünet. Mariann izgatottan mesélte,reméli,hogy majd végül alakulni kezd köztük valami. Én csak hallgattam,és végül oda értünk a megbeszélt helyre.
~Szia~köszöntünk egyszerre Aaronnak.
~Szia...sztok~mondta meglepődve mikor megpillantott Mariann mellett.
~Miért nézel rá így?Talán ismeritek egymást?~kérdezte furcsa arckifejezéssel Mariann.
~Ja igen,ő az a béna csaj,aki majdnem eltörte a lábát tegnap suli után~mesélte már inkább unott arccal. Én szóhoz sem jutottam a döbbenettől és a csalódástól és már-már az arcom is tiszta vörös volt.
~N..nekem m..most mennem kell~habogtam,majd elrohantam a parkból. Mivel az utolsó óránk elmaradt,ezért könnyeimmel küszködve tartottam hazafelé. Mikor hazaértem anyu és Oli a konyhában ültek. Rögtön észrevették a könnyes szemeim,majd megkérdezték mi a baj,de én csak annyit bírtam kinyögni,hogy egyedül szeretnék lenni. Fel rohantam a szombámba ledobtam a táskám és zokogva az ágyamra dőltem...
YOU ARE READING
Segítség,szerelmes vagyok!
Romance,,Te hiszel az első látásra szerelemben?-Én nem hittem,míg egy véletlen folytán össze nem sodort vele az élet..." Charlotte Williams egy átlagos egyetemista mindig is utálta a szerelem témát és magát a szerelmet. Majd egy nap az élet úgy hozta hogy...
