Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Huszonnyolcadik fejezet

April

Július 21. szerda

- Most ugye ez egy rossz vicc? --nézett rám kiakadva Pierre. Tudtam, hogy rosszul fog reagálni és meg is értettem, de ő viszont nem értette volna meg az igazságot, ezért egy hazugsággal álltam elő.
- Hiba volt szakítanom vele! --mondtam halkan.
- Hiba? Majdnem megölt téged! És egy önző barom --háborodott fel Pierre.
- Túl kell lépni a múlton, nem? Mellesleg ez a végleges döntésem, szóval elkell fogadnod.
- Elkell fogadnom? Hiszen hozzá mész az exedhez! --először éreztem azt, hogy Pierre kibaszott dühös rám.
- Igen, hozzá megyek –feleltem, és elfordultam tőle. Kinéztem a kis iroda ablakából, ami pont a paddokra nézett.
- Huszonhárom vagy kétlem, hogy az idő sürgetne erre az öngyilkosságra! Még is miért teszed? --állt mellém hevesen.
- Mert... Mert szeretem --szinte kapart a torkom ahogy ezt kimondtam.
- Fenéket! Te Ricciardot szereted, nem ezt a barmot! --förmedt rám.
- Danielen túl léptem... Egy hiba volt –sóhajtottam, és már fogalmam sem volt hogyan is győzzem meg Pierret.
- Te teljesen bediliztél --dobta le magát az egyik székre.
- Fogadd el a döntésem –kértem, mire kölyökkutya tekintettel rám nézett.
- Mellesleg megakartalak kérni, hogy legyél a tanúm --ültem le mellé és nagyon reméltem, hogy bele megy. Nem tudom végig csinálni, ha ő nem lesz mellettem.
- Nem foglak ebben támogatni --dünnyögte.
- Pierre, kérlek szépen! --fogtam meg a kezét reménykedően.
- Mikor lesz? --sóhajtott fel.
- Négy hét múlva --mondtam ki, mire tudatosult bennem, hogy az nem is lesz olyan soká.
Egyedül csak azért mentem ebbe bele, mert a szüleimről van szó, akiknek fontos ez az egész. És egész életemben nem menekülhetek előlük, muszáj megtennem, amit akarnak, hogy ha még boldogtalanul is, de nyugodtan élhessek.

Daniel

Éppen Michael nyomkodás helyett ütögette a hátamat a masszáságyon, amikor kopogtattak az öltözőm előtt.
- Igen? --dünnyögtem ki, mire Pierre Gasly belépett az ajtón.
- Beszélhetünk? --kérdezte, de még azt se dolgoztam fel, hogy egyáltalán belépett az ajtón. Ugyan mit akarhat?
- Aha --ültem fel, és az asztalomhoz mentem majd neki dőltem.
- Na mondjad --néztem a francia pilótára.
- Aprilről van szó –sóhajtotta, mire összeszorult a szívem.
- Baja esett vagy mi? --ment fel a pulzusom azonnal.
- Inkább bajban van --erre még inkább felvontam a szemöldököm.
- Elmondanád mi van? --morogtam most már mert kezdtem kiakadni.
- Újra együtt van azzal a Luke gyerekkel, és az a majom elakarja venni négy hét múlva --azt hittem rosszul hallok, de Gasly nézéséből ítélve jól hallottam minden egyes szót. Nem mehetett vissza ahhoz a genyóhoz! A féltékenység szinte savként marta a mellkasomat, de még sem értettem Pierre miért jön ezzel hozzám.
- És ezt most miért közölted velem? –kérdeztem, és próbáltam nem kimutatni az érzéseimet.
- Mert te vagy az egyetlen, aki megtudja állítani Aprilt --egyik felem repesedt amiért ezt mondja, a másik pedig jól tudta, hogy ez nem így van. April megutált és jogosan.
- Kétlem --ingattam a fejem.
- Elmondanád miért vagy ekkora barom? --kezdett el kötözködni.
- Leállhatsz kisgyerek --szóltam rá, mire még dühösebben nézett rám.
- Szakítasz vele miután elmondod neki, hogy van egy gyereked! Titkolóztál előtte és még is képes lett volna azonnal megbocsájtani neked! Még is mi a fene bajod van neked? --meghökkentett amiért Gasly tud Lilyről, de ez most kevésbé érdekelt.
- Mert nem akartam tönkre tenni az életét! Jobbat érdemel nálam --közöltem röviden és tömören.
- Szerinted Luke jobb? És egyébként nem értem mivel tetted volna tönkre! Hiszen mindketten tudjuk, hogy April nem az a fajta csaj, aki tűri a rosszat! --vicces volt, hogy ezt mondja, amikor éppen az exéhez akar visszamenni. De ahogy ez a gondolatmenet végig járta az agyamat, rádöbbentem Pierre miről hadovál.
- Szülei vették rá erre a baromságra? --kérdeztem a témától kicsit eltérve.
- Igen, nagy okos --forgatta a szemét.
- Beszélek vele --indultam ki mire megállított.
- Ne most! Mert tudni fogja, hogy rögtön jöttem hozzád elmondani --igaza volt így vissza hátráltam.
- Szóval úgy gondolod, hogy nem tenném tönkre? Mármint boldog lenne mellettem tíz év múlva is? --kérdeztem Pierretől, aki már indult is volna, de a hangomra megállt.
- Igen, ő józanul tud gondolkodni attól, hogy szerelmes beléd... Nem tenne olyat, amit nem akar... Kivételesen most, de ez a szülei baromsága miatt --igazi baromnak éreztem magam az elmúlt hónapokért.
- Akkor most mit tegyek? --hirtelen előjött minden elfojtott érzelmem April iránt. Vissza akartam most már kapni, még ha minden ellenünk is szól.
- Holnap beszélj vele, ma már ne... Nem hiányzik, hogy megharagudjon rám is.

April

Július 22. csütörtök

A szálloda folyosóján sétáltam végig, amikor kicsivel távolabb kinyíl a lift ajtaja. Amint megpillantottam Daniel alakját, összerándult a gyomrom. Nagyon régóta kerültük egymást, és ez miatt még egy légtérbe se kerültünk. Lehajtott fejjel tovább haladtam, azt gondolva biztos majd a másik irányba megy. De a pulzusom az egekbe szökött ahogy tudatosult bennem, hogy megállt a lift előtt.
- Szia --a mellkasom összeszorult ahogy felnéztem rá.
- Szia --nyögtem ki.
- Beszélhetünk? –kérdezte, mire azonnal kifogásokat kerestem fejben.
- Sietnem kell –mondtam, mire elállta az utamat az izmos testével. Megremegett a térdem, ahogy eszembe jutott milyen finoman futtatta végig az ujjait a bőrömön.
Még is ez hogyan jutott eszembe?
- Csiripelték a madarak, hogy férjhez mész --meghökkentem amiért ezt tudja, pont ő. Mivel Pierrenek mondtam csak el.
- Ehhez már semmi közöd --indultam volna el újra a másik oldalt, de azonnal elzárta előlem az utat.
- Nem mehetsz hozzá --jelentette ki, mintha lenne az életemhez bármi köze is.
- De igen, és meg is fogom tenni --morogtam a szemébe nézve.
- Ha rajtam múlik akkor nem --a szavaitól dühösnek kellett volna lennem, de csak a bizsergés futott végig rajtam.