- Szeretlek.
A szó némán visszhangzott a hídon. Hóesés volt, az emberek ünnepeltek, hiszen közeledett a karácsony. Mégis a két férfi csak egymás mellett állt, és nézte a hideg szélben kacskaringós táncokat járó pelyheket.
Még azok is boldognak tűntek.
- Sajnálom.
Az szőke hajú a fekete hajú felé fordult. Barna szemében megcsillant egy könnycsepp, kitudja ma már hányadik.
- Nem érdemellek meg.
A magasabb a másik dereka köré fonta a karjait, majd magához ölelte, mélyen belélegezve szerelme illatát.
- Jin, ami veled történt nem a te hibád - hintett egy apróbb csókot a puha tincsek közé - Minden rendben lesz.
Lassan folytak végig a könnyek az arcán az említettnek, de párja figyelt; finom puszikkal állította meg őket.
- Nem érdemellek meg, Nam - ismételte meg magát Jin, a másik fülébe suttogva.
- Igaz - bólintott az említett - Én csak egy egyszerű ember vagyok. De te a világot érdemled. - mosolygott a másikra, aki pirulva sütötte le a szemét.
Ott, december közepén, szállingozó hóesésben végül összeforrtak ketten, eggyé váltak egy csókkal.
2024.01.30
YOU ARE READING
Seok | Namjin |
Fanfiction" - Félre értesz Nam. Én nem vagyok lépcső, én nem építek, én nem jutottatlak feljebb. Kőszikla vagyok, ami néhol recés, megvágja a tenyered, ha megpróbálod megmászni, hol egyenes, hol pedig összeomlik. Néhol szürke vagyok, és hideg mint a márvány...
