Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Harmincnegyedik fejezet

April Ricciardo

Két évvel később...

- Lily, elfogunk kési --vettem fel a szőnyegen játszó kislányt.

- Ányá --kezdett el sírni ahogy megfosztottam a játéktól.

- Shh --nyugtattam puszit nyomva az arcára, majd a nappaliba készített mini farmerkabátot feladtam rá, meg az apró Vans cipőt, amivel Daniel már az őrületbe kergetett a napokban. Amint kész lettünk, kiléptem Lilyvel a kezemben és a vállamon lecsúszó táskámmal.

- Megnézzük apa versenyét --mondtam neki ahogy beültettem a fekete Jeepbe.

- Ápá --kuncogtam ahogy kimondta, majd ahogy sikerült becsatolnom, a kezébe adtam a szürke maciját. Becsuktam az ajtót, és megkerülve az autót beszálltam. Ahogy elindultunk Silverstone felé elkezdett cseperegni az eső.

Két év alatt sok minden történt, és sok minden változott, egyedül a Daniel iránti érzéseim nem. És tavaly össze is házasodtunk egy ötven fős létszám keretein belül. Nem akartunk nagy felhajtást, és pont olyannak sikerült amilyet szerettünk volna. Testhezálló fehér ruhám volt, és Lily volt a koszorúslányunk. A szüleim velünk ünnepeltek, de egyértelműen nem támogattak minket. Szerencsére Daniel szülei megbékéltek velünk, és elég jó kapcsolatom lett Grace-el is.

A parkolóban éppen, hogy találtam egy üres helyet, majd elő kerestem a belépőkártyámat és kiszálltam. Lily álomittasan nézett fel rám, majd kikötöttem.

- Megérkeztünk, kicsim --vettem ki az ülésből, majd bezártam az ajtót és elindultunk a bejárat felé. A kártyámat hozzá érintettem a kapuhoz, majd bementünk a paddockba.

- Jaj, ki ez a gyönyörűség?! --vágódott be elénk Zak Brown, a McLaren csapatfőnöke.

- Jó napot --köszöntem a férfinek, aki teljesen úgy csinált, mintha Lily az unokája lenne.

- Már mondtam, hogy tegezz –mondta. és közben gügyögött Lilynek, aki nevetve értékelte ezt.

- Pápá –mondta. mire Mr. Brown majdnem szétolvadt.

- Papának szólított! --mondta felpörögve, én pedig nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy közlöm vele Lily elég sűrűn mondja a Pápá szót.

- Nem tudod esetleg hol van Daniel? --kérdeztem, de alig figyelt rám.

- Konténerébe van szerintem --mondta.

- Rendben, köszönöm --biccentettem mosolyogva, majd nagy lassúsággal sikerült elindulnunk Lilyvel.

A narancssárga McLaren konténerhez érve, Lily már izgatottan fészkelődött a kezemben. Nyitva volt az ajtó, így letettem a küszöbön.

- Kicsikém! --hallottam meg Daniel hangját, majd én is beléptem a konténerbe.

- Szia --köszöntem mosolyogva, és felkapta Lilyt majd hozzám lépett és csókot váltottunk.

- Mi a helyzet a pocaklakóval? --kérdezte halkan, mire a hasamra simítottam a kezem.

- Rendben van --mosolyogtam, de még szinte semmit nem nőt.

- Ennek örülök --csókolt meg újra.

- Egyébként, Pierre keresett –mondta, majd az overálja cipzárját felhúzta.

- Meghívtam vacsorára –jutott eszembe, de Daniel már nem is reagált.

- Említette, de én meg Norrist hívtam át, mert folyton megakarja magát hívatni –mondta, mire elnevettem magam.

- Rendben, de rendelnünk kell, mert nincs kedvem főzni --ültem le a kanapéra, Lilyt pedig letettem magam elé.

- Jó, de kérlek ne kérdezd meg Norrist mit akar enni, mert felsorol vagy húszezer ételt –sóhajtotta, majd megállt előttünk teljesen készen állva a versenyre.

- Rendben –bólintottam, mivel jól tudtam milyen Lando.

- Lelátóra felültök? –kérdezte, mire bólintottam.

- Igen, és nagyon szurkolni fogunk --álltam fel, majd az ajtóig elsétáltunk Lilyvel.

- Ajánlom is! –mondta, mire mosolyogva felvettem a kezembe a kislányunkat.

Mielőtt a paddockban végleg elváltunk volna, még egy utolsó csókot váltottunk Daniellel, majd Lilyvel elindultunk a lelátóra. Elfoglaltunk egy tökéletes helyet, ahol kényelmesen láttuk a pályát, majd vártuk a futam kezdetét. Lily eközben a táskámba rejtett ropit majszolta, és fogalma sem volt mire várunk. Tíz perccel később elkezdődött a verseny és végig a hármas számú McLaren autót figyeltem. Daniel nagyon előre jutott az utolsó körökben, és felment bennem az adrenalin ahogy az utolsó körbe megszerezte az első helyet magának. Ötvennyolc kör után, Daniel első helyen végzett.

- Apa győzött! --mondtam feldobódva Lilynek, aki csak értetlenül nézelődött.

- Gyere, menjünk le hozzá --álltam fel vele, és sietős léptekkel mentem a bokszutca felé. Éppen, amikor oda értünk akkor adott interjút, de a mosolya és a boldogsága levakarhatatlan volt. Amint végzett, meglátott minket és nagy lendülettel ugrott oda hozzánk.

- Gratulálok! –mosolyogtam, majd puszit nyomott Lily fejére, nekem pedig egy hosszú csókot adott. A lehető legboldogabbak voltunk, és mindketten úgy éreztük, ezt már semmi és senki nem teheti tönkre. Nem volt előttünk akadály. A felesége lettem, gyerekemként szeretem Lilyt és hamarosan bővül a kiscsaládunk. Daniel elképesztő sikernek örvendhet, én pedig a második regényemet adom ki ősszel. Meg volt mindenünk, amit akartunk és ezt egymásnak köszönhettük.

Vége 

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal