🥀Más szemmel a világ🥀

😺Huszonegyedik fejezet😺

A napok egyre gyorsabban teltek. A Mike anyjával lévő találka után két nappal, újra bementem Jiminhez, hogy el tudjak tőle búcsúzni, de utána a napjaim ismét monotonná váltak. Mike elment dolgozni, én filmeztem vagy főztem, majd Mike haza ért és mikor mit csináltunk. Vagy filmeztünk, vagy takarítottunk, vagy vásároltunk. Néha beugrottak Luke-ék, de ők is dolgoznak, Calum meg ugye még bejár egyetemre. Ash is kezd megbékélni apa halálával, és már nem olyan depis. Lassan a Március is beköszöntött, az idő pedig egyre szebb lett.
Unalmamban már nyolcadjára rendeztem át a könyveket a polcon, a ceruzáim újra színsorrendbe raktam, kihegyeztem az összeset, megöntöztem a növényeket, kiültem a teraszra, persze csak miután felsepertem azt, de még mindig csak 2 óra volt. Sóhajtva ültem le a kanapéra és azon agyaltam mit is csinálhatnék még unalom űzés képp. Kaja ugye maradt tegnapról, azt most nem főzök, szóval jah...nincs mit csináljak. Már teljesen elkeseredtem, és már azt terveztem, hogy újra leszedem az összes könyvet a polcokról, mikor nyílt a bejárati ajtó. Vidáman pattantam fel az ágyról és szaladtam az előszobába, ahol Mike állt egy csokor virággal a kezében.
- Mikey! - ugrottam a nyakába boldogan, hisz megmentett attól, hogy belehaljak az unalomba.
- Szia kicsi cicusom! - szorongatott ő is meg. - Ez a tiéd! - húzódott el nekem adva a csokor nárciszt.
- Gyönyörű! - szippantottam bele a finom illatú csokorba. - Hogy-hogy már mot itt vagy? - kérdeztem Mike-ot, miközben vízbe tettem a sárga virágokat.
- Elkértem a napot és gondoltam elmehetnénk egy randira. Mit szólsz? - kérdezte mosolyogva, kezeit a derekamra simítva, hátulról.
- Az nagyon jó lenne! - mosolyodtam el, megfordulva kezei közt. Mike, ezt kihasználva nyomott egy hosszabb puszit ajkaimra.
- Akkor öltözz csinosan! Nemsokára indulunk! - ezzel fel is siettem a szobámba. Kicsit vaciláltam azon, hogy a krém vászon nadrágomat vegyem fel, a virágos blúzommal, vagy a napraforgós ruhám, a szürke kardigánnal. Végül a ruha mellett döntöttem, amihez egy magas szárú fehér teniszcipőt vettem. Hajam kifésültem, de különösebben nem csináltam vele semmit, majd felkaptam a horgonyos nyakláncom, amit még Mike vett nekem pár hete. Egy fehér kistáskába bele raktam az igazolványom és a telefonom, majd boldog mosollyal az ajkaimon lementem a földszintre. Michael már ott várt fekete nadrágban és fehér ingben, mely a nadrágjába volt tűrve.
- Azta! Gyönyórű vagy! - mosolygott, az én arcomra pedig pír szökött.
- Köszönöm. - tűrtem hátra hajtincsemet, és nagyon koncentráltam arra, hogy a farkincám ne lendítsem fel, mert akkor lendül a ruha is. Azt pedig nem szeretném.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva, felém tarva karját. Bólintva karoltam bele, így meg is indultunk a lakáson kívülre. Mike bezárta az ajtót, a kulcsot pedig én raktam bele a táskámba, még a kocsikulcs, az nála maradt. Beültünk az autóba és mentünk is arra a bizonyos helyre. Mike szerint imádni fogom az ottani kajákat, szóval valószínüleg valami étterembe fogunk menni. Végül egy nagy épület előtt álltunk meg, és ahogy elnézem, egy cukrászdába vettük az irányt.
- Gyere! - intett a fejével, a bejárat felé. - Ülj oda az ablakhoz, mindjárt jövök.
- Oké. - bólintottam, majd leültem az említett helyre. Nemsokára Mike is leült mellém.
- Mindjárt hozzák. - célzott a rendelésre. - Láva sütit és egy különleges forró csokit rendeltem. - mosolygott rám. Finomnak hangzik. Egy kedves pincérnő nemsokára ki is hozta, először a forrócsokikat, végül pedig a láva sütiket. A két pohár forrócsokira még nyomtak egy-egy gombóc vanilliás fagyit, ami rögtön olvadozni kezdett, feltárva az alatta megbujkált apró pillecukrokat. Csillogó szemekkel figyeltem a forró italt és a csokis sütit, melyből kivágva egy darabot kóstoltam meg. Asszem mostmár értem miért láva süti a neve. A csoki csak úgy folyt a belsejéből.
- Na? - nézett rám Mike felvont szemöldökkel.
- Isteni! - sóhajtottam elégedetten. Mike ezt látva pedig csak elmosolyodott.
- Aranyos vagy! - bámult továbbra is, ami kissé zavarba ejtő volt.
- Nem is... - motyogtam pironkodva.
- Ó, dehogy nem! Főleg a kis pufi vörös arcoddal! - simított az említett felületre, ami még vörösebb lett. Már ha ez lehetséges volt. - Jó, na hagylak enni! - kuncogott, elengedve. Végül csendben fogysztottuk el a sütit és a barna italt, ami valami mennyei volt. Aztán Mike fizetett és vissza ültünk a kocsiba.
- Van kedved még elmenni valamerre? - nézett rám a színes hajú.
- Inkább csak menjünk haza. Ez a süti kicsit betett nálam, és mindjárt szétrepedek. - sóhajtottam.
- Rendben! - mosolygott rám, majd megindultunk. Miután pedig leparkolt a ház előtt, kinyototta nekem az ajtót, és segített kiszállni. Már épp mentem volna a ház felé, hogy akkor menjünk be, mikor Mike elkapta a kezem.
- Várj egy kicsit! - vezette kezeit a derekamra. - Tudod sokat gondolkodtam azon, hogy mikor és hogy tegyem fel neked ezt a kérdést. De mindig közbe jött valami, így nem láttam alkalmasnak. De msot, hogy minden nyugodt, megkérdem. Lennél a párom? - kérdezte egy visszafogott mosollyal. Boldogan mosolyogva néztem rá, majd kezeim a nyaka két oldalára téve bólogattam.
- Persze, hogy lennék! - adtam hangot válaszomnak. Mike arcán is megjelent egy nagyobb mosoly, majd egy hirtelen mozdulattal ajkaimra tapadt. Boldogan viszonoztam csókját, mely egyre vadabb és vadabb lett. Végül egy apró puszi kíséretében váltunk el egymástól. Mind a kettőnk arca vörös volt, és kissé ziháltunk, de a mosolyunk az nem lankadt.
- Menjük be, hideg van! - indult meg, maga után húzva. Igaza volt, tényleg lehült az idő, és kissé vacogtam is, főleg mikor beléptünk az iglunkba. Kitázott a hideg, hisz itt szinte hidegebb volt mint kint.
- Basszus, a konyha ablak! - siettem be a helyiségbe, ahol az összes ablak nyitva állt. Sorba csuktam be őket, még Mike feltekerte a fűtést.
- Öltözz át, mindjárt felmelegszik a lakás egy kicsit. Rendelek addig pizza-t, és folytathatjuk a sorozatunkat. - sorolta a tervet. Bólintottam, majd felsiettem a szobába, ahol felvettem a bundás kezeslábasom. Ahogy a finom és meleg anyag a bőrömhöz ért, egyből alább hagyott a vacogásom.
Lesiettem Mike szobájába, ahol már ki volt készítve a paplan, viszont Mikey még öltözött. Épp felsőt cserélt mikor bemyitottam, ezért pitonkodva, arcom eltakarva fordultam meg, ő pedig csak kuncogott.
- Megforudlhatsz. - szólt mosolyogva, így tettem amit kér. Mindketten bebújtunk az ágyba, és összebújva néztük tovább a sorozatot, amit a napokban találtunk.

Befejezve: 21.04.18.
Javítva: 21.06.09.
Publikálva: 21.07.02.