Egy generált világ lázas álma, gyötrő izzadás végtelen útvesztője. Zsibbadó agy és kar, remegő csontok mi körbe fogva vázát húzzák a mélység sötét világába. Az erekbe hangyák másznak, marják a véna falát, savaikkal megmérgezve azt. Kígyó tekeredik a nyakra, és lélegzetet lopva kékké festi a bőrt. Forró vér csörgedezik patakokban, a kín táncot jár rajta.
A játéknak vége, Ady vére csörgedezik rajta, közben József a sínekre feküdve sikoltozik magában, a hangok röppenek és szálnak kitudja, meddig jutnak. A szív dala kiolvadt, és elhullott, mint a rózsa. A játékos időnek vége, a kezed elzsibbadt. A költők elúsztak, az ihlet elszáradt. Mi vagy te? Ha nem a vad, amit ketrecbe zárva fojtogat a gondolat.
A játéknak vége, vesztettél nincs miért új lapot kezdeni, a piszkos lap lemállót, mint a vér a szobák faláról. Csend és magány, de a hangyák marják a vénát, a kín nem szűnik meg csak lassan ér célba, nem ereszt csak fogva tart, a kedvenc ékszere vagy. Magára teszi gyötört testedet és a generált világodat szétszedi eközben.
A Játéknak vége, tedd le a lantot, kardod kicsorbult. a beleid az új nyakláncok.
Súgja a lázas démon, de nem hallgatsz rá. Az ihletedet elvesztetted már. Nincs szó se fegyver, mitől megvédene, a hangyák már az agyadban vannak és marják a gondolataidat. Nem hallgattál rám, most egy robot porcelán baba vagy csupán. Egy újabb dísze vagy a vesztes csatának. A tested darabokban, a lelked romokban. Megérte a vesztett játék? Kezdhetjük újra?
Téma: nincs, saját szubjektív látásod szerint mérlegeld.
YOU ARE READING
Fösvény - novellák
Short Story❝ Acta est fabula.❞ - ❝ A novellaírás olyan, mint egy nagyon hosszú beszélgetés önmagammal, ahol felszínre tudnak kerülni dolgok.❞ ~ K.K.L Covers: @AlexaLiza
