Kedves idegenek (JK ff.)

11. Fejezet

Rettenetesen fáradt voltam, amikor felébredtem. Talán ha egy órát aludtunk Jiminnel. Nagyon hideg volt és mind a ketten fáztunk egész éjjel. Az őr még egy takarót sem adott nekünk, pedig biztos vagyok benne, hogy látta mennyire remegünk és vacogunk. Ahogy szépen lassan reggel lett, mindkettőnkben tudatosult, hogy többet nem szabad ilyen felelőtlen dolgokat csinálni. Jimin elmesélte, hogy ő egyébként egy jó gyerek, aki soha nem csinál semmi rosszat, de amikor iszik, akkor nagyon kalandvágyóvá válik. Szépen lassan kivilágosodott és elindult a nap. Az őr többször is telefonált a reggel folyamán, majd olyan hét óra körül egy öltönyös ember jelent meg a helyiségben. Mivelhogy a biztonsági őr főnöknek hívta, tudtuk, hogy ő fog dönteni a sorsunkról. Szépen lassan odasétált a cella elé és szemügyre vettük egymást. Egy idős úr volt. Komolynak nézett ki, de nagyon kedves arca volt számomra. Végül nagyra nyitotta a száját és hangosan köszöntött minket:

-Jó reggelt fiatalság! Hasukra süt a nap, ideje felkelni! Jöjjenek csak közelebb, hadd lássam ki volt az a két merész, aki betört az állatkertembe éjnek évadján! - mondta vidám hangom. Mi Jiminnel egymás szemébe néztünk és mind a ketten megnyugodtunk kicsit, hogy nem egy vérengző főnökkel álltunk szembe aki a fejünket követeli. Felkeltünk és remegve, mezítláb oda sétáltunk az ajtóhoz. - Mutatkozzanak be kérem!

-Jó napot és elnézést kérünk! Az én nevem Rose Black. - mondtam.

-Engem Park Jiminnek hívnak, elnézést kérünk az incidens miatt. - mondta ő is, majd mind a ketten mélyen meghajoltunk. A férfi egy ideig bámulta Jimint, majd felcsillant a szeme.

-Maga nem annak a bandának a tagja, akik holnap koncerteznek a központban? - kérdezte, mire mind a ketten kiegyenesedtünk. Jimin alig láthatóan, de bólintott egyet. - Jaj, micsoda szerencsés fordulat! - csapta össze a kezét és felnevetett. - A lányaim nagyon oda vannak értetek! Gyertek csak ki, látom, hogy megfagytok. A lányaim sajnos már nem tudtak jegyet venni a koncertre, mert elfogyott az összes. De ha esetleg eljuthatnának valahogy mégis, akkor igazán gyorsan elfelejteném, hogy maguk itt jártak az éjjel. - kacsintott ránk. 

-Ó azt nagyon megköszönnénk. Természetesen a lányai jöhetnek a koncertre. A színfalak mögül nézhetik végig az egészet és megismerkedhetnek a többiekkel is. - mondta Jimin. Én csak kezdtem fellélegezni, hogy nem lesz olyan komoly az ügy, mint gondoltam.

-Hát ez csodálatos! Akkor én nem is tartom fel önöket, nyugodtan elmehetnek. Egy telefonszámot azért kérnék, hogy megbeszéljük a részleteket. - mondta. Végül az én számomat adtuk meg, hogy majd ki tudjak menni a lányok elé a hátsó bejáraton. 

-Esetleg egy gyors telefont elintézhetnénk? - kérdezte félénken Jimin. A férfi csak bólintott, majd odaengedte Jimint a telefonhoz. Ő mindjárt tárcsázta is, szerintem a menedzser számát. Pillanatokkal később felvette, majd mikor meghallotta Jimin hangját, akkorát ordított, hogy én majdnem visszabújtam a cellába. Nem nagyon hallottam a beszélgetést, de Jimin hevesen magyarázott, majd letették a telefont. Mosolyogva jött oda hozzám. - Szereztem fuvart! Meg cipőket! - mondta, majd egyszerre nevettünk fel. Körülbelül egy óra múlva megállt egy autó a főépület mögött és Sejin szállt ki belőle. Mindjárt odament a tulajhoz és elkezdett vele beszélgetni. Kezet fogtak, majd a menedzser intett nekünk, hogy menjünk és szálljunk be a kocsiba. Mindenki elhelyezkedett és neki láttunk az egy órás útnak. Én lelkiekben felkészültem, hogy ordibálni fog velem és kirúg meg ilyenek, de nem tette. Tíz perc után törte csak meg a csendet:

-Jimin, hogy gondolhattad, hogy ennyit iszol? Tudod, hogy olyankor mindig beszámíthatatlan vagy, mert hamar megárt neked. És pezsgő? Legközelebb ne csinálj ilyet, vagy megnézheted magad. És belerángattad Roset is. Még mindig beteg, de téged kellett kísérgessen. Ne csináljatok ilyet többet. És ha valaki felismert volna titeket? Senki sem aludt egész éjjel. Már a rendőrséget akartam hívni, hogy eltűntetek. A fiúk is nagyon megijedtek. Viszont Jimin, azzal számolj, hogy nagyon haragszanak rád. És szerintem Rosera is. Már mindenki a stadionban van, szóval azonnal oda megyünk. Ők már javába próbálnak. Jimin, neked J-Hope hozott ruhát, neked viszont Rose nem tudom honnan fogunk valamit szerezni. De egy pulóvert biztos kapsz valakitől és akkor elleszel ma. - magyarázta, majd előszedett két pár papucsot az egyik táskából. Megint a papucsok... Természetesen három számmal nagyobb volt a lábamnál, úgyhogy megint esni-kelni fogok egész nap. Ezután csendben telt az út maradéka. Pörgött az agyam, hogy vajon Jungkookkal mi lehet. Biztos nagyon ideges még most is. Olyankor mindig annyira ijesztő tud lenni. Tudom, hogy nem bántana, de mégis olyan félelmetes. Csak reménykedtem, hogy meg tudjuk beszélni majd. Mindig akkora hülyeségeket csinálok... Szép lassan odaértünk és én egyre jobban izgultam. Ma van a fiúk főpróbája, szóval egész nap talpon lesznek, hogy minden tökéletes legyen. Mikor leparkolt a sofőr, Jimin kiszállt a kocsiból , majd én is utána akartam volna menni ha Sejin nem szólt volna oda nekem: