Kapcsolat [Szünetel]

4. rész

Így a rész elején szeretném megemlíteni, hogy ráfüggtem erre a számra, nagyon ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa meg.

Másnap mikor felkeltem, már egyik szobatársammal sem találkoztam. Mivel nem mehettem túrázni a többiekkel, nem állítottam be ébresztőt. Ránéztem az órára, mire kicsit meglepődtem, mivel már elmúlt 11. Elkészültem, majd mikor kinyitottam a faházunk ajtaját, Nicket pillantottam meg az egyik kültéri asztalnál. Úgy tűnt, hogy vár valakire, majd amikor meglátott, elindult felém.

Mielőtt idért volna hozzám, körbenéztem. Az egy kicsit meglepett, hogy nem maradt itt velünk egy felügyelő tanár sem, bár megértem, hogy nem egyszerű egy teljes évfolyamra figyelni.

-Szia!

-Szia!

-Hogy van a bokád?

-Jól, köszi. Miért nem mentél el a többiekkel kirándulni?- kérdeztem, bár sejtettem a választ.

-Fontosabbnak tartottam, hogy itt legyen veled valaki. Most pedig menjünk reggelizni!

-Te még nem ettél ma semmit? Mikor keltél egyébként?

-Amikor a többiek, 7 óra körül. Egyebként nem voltam éhes, de elrakattam egy kis kaját a többiekkel a hűtőbe.

Ezután bementünk az ebédlőbe, megkerestük a nekünk félretett tükörtojást és bacont, majd találtunk egy kis kenyeret és egy kenyérpirítót, úgyhogy készítettünk néhány pirítóst is. Miután elfogyasztottuk a késői reggelinket, lehetőségek hiányában leültünk kártyázni, beszélgetni. Minél többet tudtam meg róla, annál szimpatikusabb lett.

Észre sem vettem, ahogy elszaladt az idő, arra figyeltem fel, hogy fél 5 körül visszaértek a kirándulók. Lepakoltak a szobáikban, majd megosztották velünk mindazt, amit láttak. Jobb lett volna, ha mi is mehettünk volna Nickkel (bár Nick maga döntött úgy, hogy itt marad velem), de nem maradtunk le sok mindenről.

Vacsoránál Nickékkel egy asztalhoz ültünk, az osztálytársai ontották magukból a történeteiket, mi meg röhögve hallgattuk őket.

Az étkezőből kiérve Nick gondolt egyet, majd felkapott az ölébe, úgy vitt el a faházunkig. Ott bekopogott a biztonság kedvéért, majd várt egy kicsit. Mikor megbizonyosodott arról, hogy nincs bent senki, benyitott és letett az ágyamra. Pár másodperccel később megérkeztek a többiek is, így 10-en kezdtünk neki egy UNO-partinak. Szívattuk egymást, ahogy csak bírtuk, egymás után raktuk le a kimaradásra utasító, plusz 2-es és plusz 4-es lapokat. Este 11 környékén bejött hozzánk az egyik tanár, hogy elküldjön minket aludni, mivel másnap délelőtt indultunk haza. Arra még sikerült rávennünk, hogy megengedje az utolsó parti befejezését. Nem hagytuk egymást nyerni, a tanárnő pedig 10 perc múlva megunta a várakozást, úgyhogy otthagyott minket, azzal a mondattal, hogy ,,Majd még benézek hozzátok.". Ez nem nagyon hatott meg minket, úgyhogy miután bfejeztük a játékot, a fiúk maradtak beszélgetni. Háromnegyed 12-kor a tanár konkrétan ránkrontott, és közölte, hogy mindenki szaktanárit kap, ha a fiúk 10 másodpercen belül nem hagyják el a szobát. Ez hatásosabb volt, erre már mindenki megijedt egy kicsit, úgyhogy a C-sek sietősen elhagyták a szobánkat és átmentek a szomszéd házba.

Miután elszenvedtem magam a fürdőszobáig a fájós lábammal, eszembe jutott, hogy a pizsamámat az ágyon hagytam. Megkértem Annie-t, hogy hozza már be nekem. Aranyos volt, megtette, sietve megkérdezte, hogy segíthet-e még valamiben, mire válaszoltam, hogy megoldok mindent.

Mielőtt lefeküdtem volna aludni, Annie odahívott magához.

-Figyelj, bocsi, hogy nem én maradtam itt veled, de a tanárok csak egy embernek engedték meg és Nick nagyon erősködött, hogy majd ő vigyáz rád.

-Ezt így mondta?

-Igen. Egyébként jól elvoltatok ma? Eddig eszembe se jutott megkérdezni bocsiii.

-Persze, megvoltunk. A reggeli, vagyis inkább a korai ebéd után egész délután kártyáztunk.

-Akkor jó.

Láttam Annie-n, hogy még érdekelné valami, de végül úgy döntött, hogy inkább nem kérdez semmit, csak jó éjszakát kívánt.

És a végére is értünk az eddigi leghosszabb résznek. Hogy tetszett? Illetve még az érdekelne, hogy az a jobb, ha hosszabb részeket teszek ki nagyobb kihagyásokkal, vagy az, ha rövidebb részeket, kisebb kihagyásokkal?
Anyway, meglett a 600 szó így a végére^^