Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

7.

Várakozás közben eszembe jutott valami:
- Noah, mi innen hogy fogunk kijutni a többi fan közé?- kérdeztem egy kicsit idegesen.
- Mármint?- nézett rám értetlenül.
- Itt ülünk a nektek létrehozott öltözőben. Hogy fogunk kijutni a nézőtérre, lehetőleg úgy, hogy ne lássa senki?
- Hát... nagyon nehezen, de majd  megoldjuk.- válaszolta.
Közben megérkezett Millie.
- Szia Noah!- köszönt a fiúnak, aki felállt, és megölelte.
- Szia Millie! Szeretném bemutatni neked Barbit, aki a szállodában a szomszédom, és Sárát a barátnőjét!
- Szia!- köszöntünk neki szinte egyszerre Sárával.
- Sziasztok!- jött oda hozzánk egy ölelésre- Örülök, hogy megismerhetlek titeket!- aztán halkabb hangnemre váltott- Mondjátok már el, hogy sikerült ez nektek? Noah eddig még soha senkit nem hívott el sehova!
Összenéztünk Sárával, akin láttam hogy eléggé meg van illetődve. Millie leült velünk szemben jelezve, hogy várja hogy meséljünk. Mindent elmondunk neki, ő pedig figyelmesen végighallgatott minket. Mikor befejeztük a sztorit, Millie elmosolyodott és ránk nézett:
- Tudjátok, hogy mit jelent ez?
- Nem.
- Hogy valamelyikőtök tetszik neki.- mondta a lány, mire mind a ketten a fejünket ráztuk.
- Biztos hogy nem.- mondta Sára.
- Pedig elég nagy rá az esély- vigyorgott Millie.
- Hát jó, ha te mondod. Engem viszont érdekelne még valami.- mondtam, erre Millie felhúzta a szemöldökét- Hogy fogunk innen kijutni?
- Ezt most úgy kérdezed, mintha valami börtönben lennél- nevetett fel.- Figyelj megoldjuk. Fél négy körül engedik be az embereket. Előtte egy öt perccel kimentek a vészkijáraton, beleolvadtok a tömegbe, és a többi rajongóval együtt bementek. Jó?
- Oké.- válaszoltuk, és egy kicsit megnyugodtam.
Közben megérkezett Sadie, Gaten, Caleb és ( Sára legnagyobb örömére) Finn is. Velük is beszélgettünk egy kicsit. Fél négy előtt öt percel elköszöntünk a többiektől, megbeszéltük Noahval hogy hol találkozunk, (mivel vele megyünk majd vissza is) majd kimentünk, és elvegyültünk a tömegben. Fél négykor beengedtek minket. Megnéztük az ST-s cuccokat, vettünk is egy egyen pólót, én egy Willes pulcsit, Sára pedig egy Mike-osat. Háromnegyedkor engedtek be minket a küzdőtérre, ahol fel volt állítva egy színpad. Mint mindenki más, mi is futottunk hogy jó helyen legyünk. Vegül a harmadik sorig tudtunk tolakodni, ami azért elég jó. Ötven körül már elég nagy volt a feszültség, mindenki ugrált, sikítozott, beszélgetett a mellette állóval. Hirtelen az előttünk lévő lány megfordul, ránk néz, és gúnyosan mondja a mellette állónak:
- Nézd itt van az a kis ribi aki Noahval jött!
Próbáltam elengedni a fülem mellett azokat amiket mondott, de nem nagyon sikerült.
- Ne foglalkozz vele!- suttogta a fülembe Sára.
Már azon a ponton voltam, hogy megtépem, de ekkor megszólalt egy hang:
- Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a budapesti Stranger things közönségtalálkozón! Fogadjátok sok szeretettel a sorozat főszereplőjét Tizeneggyet, azaz Millie Bobby Brownt!- a lány mosolyogva lépett fel a színpadra, mire mindenki sikítozni kezdett. Sorban felkonferáltak mindenkit. Amikor Noah következett, a tekintetével megkeresett minket, és ránk mosolygott. Miután az öszes gyerekszínész elfoglalta a helyét, az egyik lány az első sorba kapott egy mikrofont amit körbe kellett adni, és lehetett tőlük kérdezni. Amikor hozzám került a mikrofon, azt sem tudtam mit kérdezzek. Ránéztem Noahra, aki engem nézett. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem tudom mit kérdezzek. Noah megszólalt:
- A kisasszony mindent tud, ezért nem szeretne kérdezni.- mondta, mire Millie oldalbavágta a fiút. Ezen elmosolyodtam.
- Hát jó!- vettem mély levegőt.- Nem kérdezni szeretnék hanem mondani valamit. Köszönök nektek mindent! Ha ti nem lennétek akkor lehet, hogy még most is depressziós lennék. Amikor Sára megmutattak a sorozatot, nagyon rossz időszakomat éltem. Ahogy elkezdtem nézni, egyre jobban javult az állapotom. Végre volt valami, ami érdekelt. Szóval, köszönöm.- mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Mi köszönjük. Ha ti nem támogatnátok minket, akkor mi most nem lennénk itt.- mondta Sadie, és mindenki tapsolt. Miután átadtam a mikrofont Sárának, ránézten Noahra, aki bíztatóan rámmosolygott, majd elkapta a tekintetét, és Sárára nézett. Nagyon hamar eltelt ez a másfél óra. Én még maradtam volna. Mindenki kiment, mert Noahék dedikáltak, viszont mi bent maradtunk még.
- Jól vagy Barbi? Sápadt vagy.
- Persze jól vagyok. Csak nem hittem volna, hogy ezt közönség előtt fogom elmondani.- mondtam, mire szorosan átölelt.
A megbeszélt időben, a megbeszélt helyen vártunk Noahra. Egy kicsit féltem, mivel biztos voltam benne, hogy meg fogja kérdezni, hogy igaz-e amit mondtam.