Ígéretek tengere (KuroKen)

-16-

Kenma szóhoz sem tudott jutni, szó szerint. Kuroo hirtelen beleharapott Kenma alsó ajkába, mire Kenma a fájdalomtól felkiáltott. Nem volt sok ideje kiáltozni, mert Kuroo azonnal befogta a száját a sajátjával. Kenma érezte, ahogyan a derekán pihenő kezek óvatosan cirógatják, ami egy kellemes bizsergő érzést váltott ki benne, mely a derekától kezdve felfutott a hátán. Kenmának fogalma sem volt arról, hogy mit csináljon. Alig kapott levegőt, és azt sem értette, hogy mi történik. Az egyetlen dolog, amit érzett, az a tömény razúr amely Kuroo ajkain még mindig ott volt. Érezte, hogy Kuroo testéből az övébe próbál áramlani ez a rengeteg anyag. Ez nem jó, ez nagyon nem jó! Valamit tennie kellett, ezért erővel eltolta magától a fiút. Kuroo szemei éhséggel csillogtak, és csak Kenma száját bámulták. Kenma gondolt egyet, majd lelökte Kuroot az ágyra, és felé nehezedett. Ezzel a mozdulattal a villanyt is lekapcsolta, gondolta jobb is így, így legalább nem látja senki azt, amit most itt művelni fog. Kuroo pislantott párat, majd megpróbált felállni, de nem sikerült neki, mert Kenma beleült az ölébe.

-Kenm-

Nem tudott megszólalni. Kenma a nyaka köré fonta a karjait, úgy csókolta tovább. Kuroo egy pillanatig hezitált, majd megragadta Kenma derekát, és becsukta a szemét.

Aztán megértette.

Kenma a száján keresztül szívta ki belőle a razúrt.

Érződött, hogy még életében nem csókolózott (Nem mintha Kuroo bármikor csinálta volna), de apránként hatékonyan vitte át a razúrt a saját testébe. Szegény már annyi ideje csinálta, alig bírt levegőhöz jutni. Kuroo tudta, ha túl sok razúr jut a testébe, el fogja veszteni az ép eszét, az ilyen anyag elködösíti az elmét- ezt első kézből megtapasztalhatta. Kenma eközben csak arra koncentrált, hogy minden csepp anyagot átvigyen a saját testébe. Egy idő után szédülni kezdett. Alig jutott levegőhöz, és a körülötte lévő sötét már vörösnek látszott. Ezután másnap már nem emlékezett arra, hogy mit csinált.

Kuroo Kenma mögött állt, és döbbenten nézte, ahogyan az apja a gallérjánál fogva emeli fel a fiút, akit ő annyira szeretett. Nem tudott szóhoz jutni, de valaki megkopogtatta a vállát. Majdnem sikított, de végül sikerült magában tartania, amikor észrevette, hogy ki állt mögötte. Egy zavaros vörös porból álló humanoid lény állt mögötte, és a fülébe súgott valamit.

-Nem akarom szegényre a frászt hozni! - Suttogta vissza.

-Jó , jó, oké, annyira nem lesz durva. Na, kezdheted!

Kuroo a terv szerint bele is ment az átjáróba. Kiritsu szerint annyi razúr halmozódott fel az üveges szekrényben, hogy egy Tsunagari automatikusan is megjelenhetett volna benne. Persze a poharak az ilyenben fejjel lefelé vannak, ezért igazán kényelmetlen lett volna úgy megjelenni. Akármennyire is aggódott Kuroo Kenmáért, az elé táruló látvány hatására majdnem teljesen meg is feledkezett róla. Kuroo egy hatalmas teremben találta magát, melyben nagyjából semmi sem volt, mégis ismerősnek látszott. Hiszen ez Kenmáék új háza! Azzal a különbséggel, hogy márvány helyett ez sötét színű fából épült, és az építészeti stílusa sokkal jobban hasonlított az ősi Japán szerkezetekre.

-Üdv a világunkban! Ez a ház lehet a tiéd, még egyikőjük sem foglalta el. Kisebb lények ennek a háznak a környékére sem jönnének. Nem mintha tudnának, de az más kérdés. Gratulálok! Még az anyukádnak sem sikerült ilyen hamar megtanulnia, hogy hogyan kell Tsunagarin át utazni.

-Konkrét átrángattál! - Köhögött fel egy adag port a tetőtől-talpig razúrral borított fiú.

-Hát, az mellékes. De túlélted! - Segített Kuroonak azzal, hogy kezeivel konkrétan elszívta róla a port. Kuroo végre látott is valamit. Majdnem az álla is leesett, amint meglátta Kiritsut.

-Hát, azt meg kell jegyezni, itt kicsit máshogy nézel ki. -Bámulta az előtte álló személyt.

-Ugye? Itt sokkal menőbb vagyok. Nézd a füleim! -Mutatott a hegyes, félig kopoltyúszerű füleire.

-Te, most elf vagy vagy sellő azt a rohadt.. Mondjuk itt a hajad is jobb. Még sosem láttam valakit, akinek ilyen jól állna a hosszú egyenes vörös haj. Mint a cinóber. Azt a kurva.

-Ahahahah! - Nevetett fel Kiritsu.- Hát igen, igen. Ó! A kis barátod. Mindjárt beér a szobájába. Akarod látni?- Vett elő a semmiből egy borospoharat.

-Nem, nem, inkább irány az ő szobája.

-Hát, oké, tudom én hogy hiányzik neked, de nem kell ennyire türelmetlennek lenni. Azt hittem, hogy majd meg akarod figyelni ebből a világból, hogy mit csinál amikor egyedül van, mit tenne ha ez-meg az történne..- Nézett Kuroora a vörös szemeivel.

-Azt nagyon szívesen megtenném, de most szegénynek magyarázatot kell adnom. Ja, és téged is szívesen bemutatnálak. Baj?

-Dehogy is! Tökéletes! De biztos nem akarod őt meglesni-

-Nem! Nem. Még nem. Irány a szobája! Őh..De hogy is jutunk oda?

-Csak sétálj el a szobájához.

-Épp ez az. Nem tudom melyik az.

-Én igen.

-Kérlek mutasd meg!

-Hmmm...Mi lenne, ha...Tudod mit, nem ma még nem kell azzal foglalkoznunk. Gyere!- Ragadta meg Kuroo karját, és rángatta el a bal folyosó irányába. Kuroo arra emlékezett, hogy nagyjából merre volt Kenma szobája, de olyan pontosan, mint Kiritsu, nem tudta. Megálltak a fürdőszoba előtt, ahol Kiritsu sokatmondóan ránézett.

-Öh...Most mit kell tennem?

-Khm. Menj be. A falon lesz egy tükör, azt már előhívtam. A feladatod az lesz, hogy odamenj elé, és arra koncentrálj, ahova menni akarsz. Akit látni akarsz. Ami a célod. Ha látni akarod, csak láss.

Kuroo még mindig nem értette, hogy mit jelentett a "Ha látni akarod, csak láss"  mondat, de már biztos volt benne, hogy nem hallucinál. Így hát belépett a fürdőbe, odament a tükörhöz, és látni akart. Elképzelte, ahogy a razúr csak úgy kavarog a tükörben, és Kenma tárt karokkal várja. Aztán hozzáért a tükörhöz a tenyerével, és képszakadás.

Amikor észhez tért, annyit tudott, hogy ő éppen Kenmát csókolja, aki majd ellöki magától, és lekapcsolja a villanyt. Bocsánatot akart kérni, és magyarázkodni, de azt a másik nem engedte.

Kiritsu a másik oldalon csak nézte a fürdőszoba tükröt, és azt a hatalmas nagy átjárót, amit ez a gyerek első próbálkozásra nyitott. Hát igen, potenciál van benne.

-~~~~~-~~~~~-~~~~~-~~~~~-

Helloka emberek fontos infó:

A következő 2 napban valószínűleg (Majdnem biztosan) nem lesz rész, mert elutazom. Köszi szépen a megértést!