Nyári tábor {BEFEJEZETT}

21. rész

"Bármi lehetnék
a világon
de én az övé akartam lenni."

Egy forró fürdő után már be is bújtam az ágyba. Mondanom sem kell, hogy elég volt már az izgalmakból és a titkokból. Holnap megkeresem Josh-t és kiderítek mindent. Aztán véget vetek mindennek. A zuhany alatt elhatároztam, hogy történjen bármi nem fogok megbocsátani neki bármilyen történettel is áll elő elég fájdalmat okozott már. 

A reggelem úgy zajlott, mint a legtöbb csak sokkal több fájdalommal. Lementem a konyhába, ahol eddig mindig Josh fogadott most pedig egy üres konyha. Fájdalmat éreztem a házban mindenhol. Minden rá emlékeztetett bár nem csodálom szinte vele éltem. Néha ugyan elment pár napra, de mindig beszéltünk minimum napi kétszer. A hangja nyugtatott meg minden rossz napom után. Ő volt az első, akivel az örömöm megosztottam így nagyon furcsa érzés uralkodott rajtam a házban.

Miután felöltöztem egy egyszerű szürke kapucnis pulóverbe és egy fekte farmerba az első dolgom volt összeszedni a telefonom és a pénztárcám meg persze egy üveg vizet és el is indultam megkeresni Josh-t. Persze nem voltam benne biztos, hogy ott lesz, ahol hiszem, de egy próbát megért.

Nagyjából negyedóra gyaloglás után megláttam a parkot. A közepén volt egy viszonylag nagy tó körülötte padokkal és fákkal. A tó mögött egy röviden elhúzódó erdő magasodott a nyaralók fölé. Nem sok nyaraló volt itt mivel elég drágán lehetett venni. Szinte csak gazdag családok engedhették meg maguknak meg persze akiket támogattak.

A park ajtaján beérve keresni kezdtem Josh-t. Az várt amire számítottam, nincs itt. Leültem szomorkodni egy padra, de egy ismerős hangot hallottam meg.

-Sky? Hé, Skylar te vagy az? -szólított meg az egyedül álldogáló Noah.

-Jézusom Noah? -oda szaladtam a fiúhoz majd egy hatalmas öleléssel üdvözöltem.

-Szóval igaz a hír életben vagy. -mondta.

-Hír? Ez miért akkora hír? -érdeklődtem. Nem hiszem, hogy a halálomat terjesztették annyira nem ismernek itt az emberek. Meg nem is vagyok annyira érdekes.

-Ja semmi különös csak pár táboros barom kitalálta, hogy miután Josh na szóval volt az az eset utána öngyilkos akaratál lenni, de nagyon örülök, hogy nem.

Döbbenten álltam a lelkes fiú előtt. Öngyilkosság? Meg amúgy is honnan tudják, hogy a tábor után volt közöm Josh-hoz?

-Ki mesélt a kapcsolatunkról?

-Josh pár haverja mondta, de nem nagy cucc hagyjuk is nem akartam elrontani ezt a csodás pillanatot. Nem ülünk le? -intett a pad felé. Bólintottam majd törökülésben leültünk egymás elé.

-Mesélj te! Úgy látom te tudsz mindent rólam. -mondtam.

-Nem tudok sok mindent mesélni... őszintén amíg nem láttalak csak rád gondoltam.

-Rám? De miért?

-Mert csodálatos vagy. Mindennap azzal a tudattal keltem, hogy nem vagy velem és ez egy idő után felőrölt. Gondolkoztam, hogy vajon kivel vagy? Jól bánik-e veled ilyenek.

Válaszul egy puszit nyomtam a fiú arcára. Kisfiúsan a földre nézett majd vigyorgásban tört ki.

Végig beszéltük szinte az egésznapot a park 8-kor zárt és a biztonsági őr kért meg minket, hogy menjünk ki mert zár a park. Nem is tűnt fel, hogy eddig beszéltünk, de annyira izgalmas volt elmesélni mindent, ami történt velem. De azért ő sem unatkozott. Úgy érzem csodálatos 2 hónap áll előttem Noah-val együtt.

2 hónappal később

Véget ér lassan a nyár... sajnos. Felejthetetlen nyár volt. Igaz kimondatlan a dolog, de együtt vagyunk Noah-val. Nagyon sok izgalmas dolog történt, sokat túráztunk, kirándultunk, beszélgettünk, boroztunk, és persze fejlesztettük a kapcsolatunk. Josh-t szinte teljesen elfelejtettem. Ez pedig csakis Noah-nak köszönhető. Össze is költöztünk ugyan csak egy kisebb albérletünk van, de amíg együtt vagyunk ez nem jelent gondot.

-Mindig én állok háttal a zuhanyfüggönynek! -jelentettem ki. Az új kedvenc dolgunk az együtt fürdés, de kompromisszum ezen a téren nincs egy csepp sem.

-Ez nem igaz! -hadakozott Noah. -Megyek kinyitom az ajtót. -mondta.

-Kopogtak? -érdeklődtem. Egy halk „aha" hallatszódott.

-Na ezt nem! Te mit keresel itt?

Kíváncsian elindultam lefelé a hallottak után. Ami a lépcső alján fogadott az egyszerűen nem tudtam elhinni.

----------------------------------------------------

Sziasztok! Elég rövid rész lett, de már mindenféleképpen ki akartam egyet tenni.