~ Season ~ Befejezett

19. Monaco - Monte Carlo 05. 24

Elsőként hajtok át a kockás zászló alatt, hihetetlenül boldog vagyok. Ez egy rohadt nehéz pálya, még az alsógatyámból is vizet lehet csavarni. Még a mai estét kell kibírjuk és Angelique is eltűnik végre. A levezető kör végén beállhatok az elsőnek járó kijelölt helyre. Alig várom már, hogy lássam a Göndöröm arcát. Amint kiszállok már indulni is kell a mérlegelésre. Csak egy pillantást tudok elkapni tőle. Mire mindent lezavarunk, ragacsosan, izzadtan ülök be a kocsiba. Most is mint mindig Herman fuvaroz vissza a hotelba. Minden vágyam egy forró fürdő, amint belépek a helysége az első utam a kádhoz vezet. Itt már nem kell osztozzak Herman-nal a szobán. Ez csak kettőnké Harry-vel, bár a holmija nagy része oda át van Ange- nél. Muszáj a látszatot megőrizni, bár már egyre jobban idegesít a helyzet. Harry is nagyon ingerült az utóbbi időben. Remélem ez megváltozik, ha végre eltűnik a csaj a színről. Jól esően merülök el a habokban, a hajamat már vagy hatodjára mosom meg, de még mindig ragad a pezsgőtől. Kicsit elidőzőm a kellemes illatok között, kikapcsolva ezzel az érzékeimet. Halk kopogás, majd az ajtó nyílásának hangjára kapom fel a fejem.

- Uram! Szoba szerviz, meghoztam a szmokingját! - kiabál a hang.

- Rendben! Köszönöm tegye csak le valahova! - szólók még vissza, de már csak az ajtó csukódását hallom. Újra visszamerülök a gondolataimba, holnap lesz az egy hónapos eljegyzési évfordulónk. Még mindig megmosolyogtat a gondolat, hogy elfogadtam a gyűrűt. Egyre jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy ha újra megkérne most igent mondanék. Bár az elmúlt időszakban csak ő uralja a gondolataimat. A gyengéd érintései, a hangja, az egész lénye. Hatalmas vágyat érzek minden pillanatban amikor velem van, hogy megérintsem. És óriási önuralomra van szükségem ahhoz, amikor türtőztetnem kell magam. Messze van még az út vége ahová tartunk. De amikor arra gondolok, hogy honnan indultunk? Akkor tudom, már most megérte. Az a bizonyos első éjszaka emléke a szívem dobogtatja meg amikor megismertem. Azóta annyi mindent megtudtam róla és ő is rólam. Meglátta a lelkem, már semmit sem tudok elrejteni előtte. Nem tudom, hogyan képes ezt tenni velem. A mai napig nem értem, a közelsége a társasága miért vonz ennyire. A mai este különösen nehéz lesz mindkettőnknek, végig kell nézzem amint Angelique- val bájolog. Neki meg végig kell csinálnia, szegény már reggel óta ezen kínlódik. Lassan ki kell szálljak a kádból és készülődni. Nyögve szedem össze magam, mielőtt kimennék a hálóba megszárítom a hajamat. Muszáj valahogy nézzek, minden tele lesz a sajtóval. A Göndör megígérte, hogy indulás előtt még beugrik. Már éppen a nyakkendőmmel babrálok amikor végre megérkezik. Lihegve csapja be maga mögött az ajtót úgy néz ki, mint aki lefutotta a maratont. Majd neki dől belülről a nyílászárónak a térdeire dőlve zihál.

- Ennyire nem kellett volna sietned! - nézek bele a cseppet sem nyugodt zöldjeibe. Majd mikor kipihegte magát végig dől az ágyon.

- Én ezt nem fogom túlélni Lou, nem tudom megcsinálni. - nyöszörgi. Leülök mellé az ágyra megfogom a kezét. Nekem is nehéz, de támogatnom kell. Úgy ahogy ő teszi, ha én vagyok kiborulva.

- Dehogynem, menni fog. - könnyes szemekkel rázza a fejét. Még ilyenkor is annyira csodálatosan szép nekem.

- Na gyerünk állj fel mutasd magad. - ahogy feláll és körbeforog, már a látványba is belesajdul a szívem. Nem én foghatom büszkén a kezét, nem én állhatok mellette. Pillanatokon belül lepik el a könnyek a szemem, gyorsan le is törlöm mielőtt észre venné.

- Na milyen? Béna ugye? - pedig, ha tudná...? Erre mindig rácsodálkozom mennyire nincs tisztában azzal, hogy - hogy néz ki. Milyen hatást vált ki az emberekből amikor megjelenik valahol. A szexuális kisugárzása pedig annyira erős, hogy már a levegőben messziről lehet érezni.