~ Season ~ Befejezett

20. Monaco - Monte Carlo 05. 24. 2.

Herman reagálja le előbb a helyzetet és lök félre az útból. A Göndör az ágyon fekszik rajta meg a szőke vonaglik hiányos öltözékben. Első látásra is furcsa, hogy Harry meg sem moccan. A vérnyomásom megemelkedik legyőzőm az látvány okozta sokkot.

- Mit keresel te itt? Mi pont...- visít fel a csaj. Az ágyhoz lépek és hajánál fogva rángatom le Angelique- t Harry- ről. Ekkor tűnik fel, hogy Hazzy nincs is magánál. Szorosabban fogva a haját húzom le az ágyról.

- Na ehhez semmi közöd! Mit csináltál vele? Te nem vagy normális! - jártatom a tekintetem közte és a Göndör között. Valami rózsaszín szőrös vacakkal bilincselte ki. A nadrág rajta, csak az inge van kigombolva. Hála Istennek ezek szerint még időben érkeztem, bár ilyen állapotban nem sok minden tudott volna vele kezdeni. Közben már Herman próbálja kiszabadítani az eszméletlen szerelmemet, de kétségbe esetten néz rám mert nem sikerül neki.

- Hol a kulcs te ócska kurva? - hörgöm a kezeim közt vonagló felé, de csak gonoszul vigyorogva rázza meg a fejét. Közben Hazzy elkezd öklendezni, a testőr próbálja oldalra fordítani a fejét. De ebben a testhelyzetben nagyon nem megy neki. Akkora pofont keverek le a csajnak, hogy még nekem is fáj. Mire csak reszketve két sikítás között mutat az éjjeli szekrény felé.

- Itt maradsz, meg nem merj mozdulni mert nagyobbat adok. - oda ugrok a kulcsért és kiszabadítom az egyre jobban vonagló Göndört. Herman veszi a kezelésbe, fordítja oldalra. De továbbra is eszméletlen, mikor megszűnik az öklendezés valamiféle rángatózó roham jön rá.

- Mi a faszt adtál neki? Halljam? - tépem meg újra a haját. Egyre jobban reszket, a szemei már kétségbeesettek.

- Nem tudom! Az egyik sráctól kaptam lent. - ez hihetetlen. Képes volt úgy adni neki valamit, hogy azt sem tudja mi az! Annyira pánikban vagyok legszívesebben agyon ütném. De uralkodok magamon, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet. Oda mászok Harry mellé az ágyra, két kezem közé fogom az arcát. Felnyitom a szemhéjait, a pupillái tágak. A görcsroham nem akar alábbhagyni, alig bírom tartani a fejét. Herman a mellkasánál fogva próbálja leszorítani. Rettentően ijesztő ahogy kinéz, bőre sápadt és nyirkos. Haja csapzottan tapad a homlokára, megpróbálom gyengéden eltűrni neki.

- Talán mentőt kellene hívni! - dörmögi az idősebb, még mindig lefogva a már enyhén rángatózó testet.

- Jaj, jaj csak azt ne! - zokogja Ange a sarokból. Rákapom a tekintetemet a nézésem is elég neki. Még kisebbre húzza össze magát.

- Már miért is ne? Lehet, hogy kinyírod ezzel te szerencsétlen. Menj és öltözz fel inkább. - nem is kell neki több a fürdő felé veszi az irányt. Majd már teljes puccban tér vissza, fasza még erre is van ideje oda figyelni. Nehogy már fos legyen a megjelenése.

- Ne felejtsd felvenni a Manolo izédet. - szúrom neki oda gúnyosan. Majd visszahajolok a Göndör fölé.

- Most mit csináljunk vele Louis?

- Először is vigyük át a mi szobánkba, lehet fel kellene hívni az apját. - a mondatom végére érkezik vissza a szőke. Egy újabb vinnyogásba tör ki. Bár ezt én sem gondolom komolyan beszéljen Mr. Styles-al, akinek két anyja van.

- Kérlek, kérlek csak azt ne! - oda megyek hozzá, az arcától két centire állok meg. Mit képzel ez magáról, hogy még ő kér bármire is.

- Te meg ne próbálj kérni tőlem bármit is. Csak akkor nem fogom ezt megtenni! Ha most azonnal szeded a holmidat, az első géppel vissza takarodsz Angliába. A szezonban már nem akarlak többet itt meglátni. Lehetőleg utána sem, soha többet. Megértetted? - szűröm a fogaim között. Elég ijesztő lehetek, látom a tekintetén. Azonnal teszi is amire utasítottam. Közben Herman felnyalábolja Harry-t ölben viszi ki az eszmélten fiút.