🔞Szeretlek! [BakuDeku]🔞 (BEFEJEZETT!!)

26.rész

-Szia, Kacchan... -köszöntem neki egy fél mosollyal az arcomon.

-Szia... -köszönt vissza

-Hogy vagy? -kérdeztem egy kis aggódással a hangomban.

-Azt leszámítva, hogy nem tudom hogy mi történt és miért vagyok kórházban mert senki nem mond semmit...., jól kösz.

-Örülök, hogy jól vagy -mondtam megkönnyebbülten.

-Remélem te nem akarsz titkolózni.... -mondta összehúzott szemekkel. Erre a mondatára kicsit megfeszültem, de gyorsan rendeztem is a vonásokat nehogy észrevegye.

-Tényleg nem emlékszel?

-Nem. Az egész este kiesett... -mondta egy kis idegességgel a hangjában.

-Hirtelen rosszul lettél és össze estél, hogy miért azt az orvosok sem tudják..

-Tsh.. és ezt nem tudta elmondani az az idióta nőszemély? Egyszerűen nem lehet kiigazodni a nőkön... -mondta felháborodva, mire nekem egy kisebb kuncogás volt a reakcióm, amit amint észrevette el is mosolyodott- Aranyos vagy amikor nevetsz -mondta ugyan azzal az arckifejezéssel az arcán, mire nekem egy enyhe pír lepte el az arcomat.

Az egész napot Katsuki-nál töltöttem. Rengeteg témánk volt amiket ki is beszéltünk. Miután lejárt a látogatási idő egy csókkal elköszöntünk és már mentem is haza.

Mikor hazaértem anya az étkezőasztalnál várt. Megkérdezte hogy ment a mai nap, amiről be is számoltam neki. Ezt követően megvacsoráztunk, el mentem fürdeni, majd le is feküdtem, a szőkére gondolva, végül nagy nehezen de elnyomott az álom.

A szerdai napom sem telt másképp. Reggeli rutin, suli, hős gyakorlat, majd már futottam is Kacchan-hoz, ahol el mondtam a napomat és ő is az övét ~de nem valami sok dolog történt vele~.

Az egész hetem így telt. Eljött a nap. A szombati nap... amikor végre kiengedik ezt a szőke taposóaknát. Az anyjával, Mistukival a kocsinál várjuk. Amikor megjelent nagyon örültem. Oda jött, adott a fejemre egy puszit, majd be is száltunk a közlekedési eszközbe. Mikor megérkeztünk a házukhoz kiszálltunk az autóbol és bementünk a házba. Mitsuki mondta, hogy csinál valami ennivalót, úgy-hogy mi addig menjünk be Kats szobájába, aminek eleget is tettünk.

Mikor felmentünk el is kezdtünk beszélgetni körülbelül egy óra múlva egy női hangot hallottunk aki enni hív minket így le is mentünk.

Miután ettünk a beszélgetést hárman folytattuk, estefelé el is köszöntem a családtól ,majd haza is indultam. 

~Time skip~

Egy hete annak, hogy Kacchan-t kiengedték a kórházból. Azóta elég csendes, aminek a többiek örülnek, így nem teszik szóvá. 

Az óráknak vége. Már csak egy hős gyakorlati óránk van All Might-al.

Bakugou szemszög:

Amikor felébredtem hirtelen a fejemhez kaptam, mert elkezdett kúrvára fájni. Amikor kinyitottam a szemem fehér falak vettek körbe, majd az orromat megcsapta a tipikus fertőtlenítő szag.

-Mit keresek egy kórházban? -tettem fela kérdést. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy fehér köpenyes pasas lépett be rajta

-Látom felébredtél. A nevem Dr. Ren. Azért jöttelek hogy megvizsgáljalak -szólt mély de kedves hangon.

-Hogy érzed magad?

-Azon kívül hogy nem emlékszem semmire az előző éjszakáról jól -mondtam egyhangúan.