Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.8~metamorf mágia alapjai

Csak túrkáltam az ebédemben. Egyszerűen semmi kedvem sem volt a nap további részéhez. Egyre csak a reggeli események jártak a fejemben, amitől összeszorult a mellkasom.

A pályán történt incidens után a testvérem és a barátai nyomába eredtem, de nagyon meglepődtem, mikor nemkívánatos személynek bizonyultam.

-Harry! Hermione - futottam a trió felé, akik egy pillanatra megtorpantak, majd tovább indultak. Melléjük érzem, és már épp mondtam volna, hogy tudok egy varázslatot, ami eltűnteti Ronald csigáit, mikor a bátyám rám förmedt.

-Miért vagy itt?! - álltak meg, hogy szembe forduljanak velem.

-Én csak...

-Úgyis csak mentegetni akarod őket!

-Nem igaz! Szerintem Malfoy nagyon aljas dolgot mondott, és....

-Úgysem érdekel, mi van Ronnal! Még te is érzéketlenül nevettél, mikor a saját átka eltalálta-kiáltott fel a lány, mire hátrahőköltem. Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, akik egy pillanat múlva elmentek mellettem. Ezúttal nem követtem őket. A szemembe könnyek szöktek, amit felnézve a napos égre próbáltam kiplissogni.

-Kicsi Potter? - hallottam egy jól ismert hangot, mire odakaptam a fejem és a tekintetem találkozott két pár barna szemmel. Vörös hajuk szinte tűzként ragyogott a napon.

-Fred... George... Én...

-Semmi baj, gyere ide - tárták szét a karjaikat, mire odafutottam hozzájuk. Lazán átöleltek, majd rövidesen elengedtek.

-Miért voltál a csapattal? - kérdezte halkan a hallgatagabb, mire rá emeltem a szemeim.

-Marcussal beszélgettem. Meg akartam nézni az edzést. Nem tudtam, hogy ma nektek is edzésetek van.

-Amit Malfoy mondott... - mondta volna a másik fiú, de félbeszakítottam.

-Az nagyon csúnya dolog volt tőle, bár várható volt. Tavaly engem is félvérnek nevezett.-mondtam szomorúan, lehajtott fejjel, majd folytattam-Bocsánat, hogy kinevettem Ronaldot, de...

-Tudjuk, hogy nem vagytok jóban. Mi is nevettünk volna fordított esetben.

-Köszönöm-öleltem át őket újra.

-Potter-ült le mellém valaki, ezzel kizökkentve a merengésemből. Felé pillanatottam. Mellettem a szőke hajú háztársam ült, körülötte a testőreivel, akik banbán intettek.

-Malfoy, Crack, Monstro! Miben segíthetek?

-Csak ideültünk. - intett Draco hanyagul, majd szedni kezdett egy adag sütőtök levest.

-Értem, hát akkor jó étvágyat! - álltam fel azzal a szándékkal, hogy távozom, de a fiú elkapta a karom és visszarántott.

-Mit akarsz? - sziszegtem, mire elengedett.

-Nem fogom máshogy hívni Grangert, az túl feltűnő lenne-suttogta, mire megforgattam a szemem. Tudtam, hogy a viselkedése a szokások miatt alakult ki, amit az apjától látott, ezért nem haragudhattam rá, azonban akkor is rosszulesett, hogy sárvérűnek nevezte a barátnőmet, még akkor is ha összevesztünk.

-Legalább ne az én fülem hallatára tedd-mondtam beletörődve, mire halványan bólintott. Megeresztettem felé egy félmosolyt, majd felpattantam. Ekkor Harry és Ron teljes letargiában kullogtak be a nagyterembe, nyomukban Hermionével, aki a tipikus "úgy kell nektek" típusú arckifejezését gyakorolta.