Im His And He Is Mine |18+|

Prológus

Melanie szemszöge:

Mindig is tudni akartam milyen lehet Californiában élni. Soha nem gondoltam, hogy így fogom megtudni...

De ne szaladjuk ennyire elõre..

Melanie Williams vagyok, és 2 hónap múlva töltöm a 18-at. Chicagóban élek anyukámmal és a macskámmal. Anyával már lassan 12 éve egyedül élünk, apa 6 éves koromban elhagyott bennünket. Aznap mikor elment anyából és belõlem is elvitt egy kis darabot.

Én gimnáziumba járok, õsszel kezdem az utolsó elõtti évem, ugyanis kéttannyelvû suliba járok. A gimit viszonylag szeretem, egy átlagos osztályba járok, tipikus kamaszokkal és szigorú tanárokkal. A legjobb barátom Maya is ugyanebbe az osztályba jár. Minden szabad percünket együtt töltjük. Mi vagyunk az osztály "rossz lányai". Na jó, ezzel lehet túloztam egy picit, inkább népszerûbbek vagyunk és egy kicsit vadak. Imádunk bulizni és ezt mindenki jól tudja. Anyát ezzel jól fel is idegesítem általában. Nem szereti ha iszok és márpedig ez elég gyakran elõfordul. Ezek mellett imádok rajzolni, az már más kérdés, hogy mennyire tudok..

- Melanie, elkésel már megint. Ez az utolsó napod, ne legyél már ilyen dög lusta.- ordibált fel anya a szobámba.- Ja és este Markkal vacsorázunk.- tette hozzá, mielõtt becsukta a bejárati ajtót.

Lassan kitápászkodtam az ágyamból, miközben óvatosan arrébb raktam Browniet. Elindultam a fürdõszobámba, megmostam a fogam, felraktam egy alap sminket, megfésülködtem és elindultam átöltözni. Egy fekete szaggatott farmer és egy fehér crop topp mellett tettem le a voksom.

A konyhába érve megetetettem Browniet és bekatptam egy müzli szeletet. Felkaptam a táskám, felhúztam a cipõm, és már rohantam is a garázsba. Anya barátja Mark nem egy szegény pasas, ugyanis mikor anya bemutatta, õ egy mercit adott nekem ajándékba. Azóta egyszerûen nem tudom utálni õt. Mi sem éltünk anyával rosszul, de ilyen mercit tuti nem kaptam volna anyától. A merci fekete volt, sötétített ablakokkal, szerelem volt elsõ látásra. Kapkodva, de idõben elindultam a suliba, Maya már a bejáratban vártam.

- Melanie, azt hittem soha nem érsz ide, már majdnem bementem.- nézett rám Maya.

- Bocs, de én nem a szomszéd utcában lakok.- böktem meg játékosan.- Amúgyis, ide értem, nem?

- De, végülis itt vagy, ez a lényeg. Na gyere menjünk, mert megkapjuk a bizonyítváníokat.- húzott magával a bejárat felé.

- És téged a bizonyítvány mióta érdekel?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.- Hagyjuk, nem fontos. Menjünk.

Az osztályba beérve mindenki csak ökörködött és kiabált. Mi mást is csinálnának. Nem is kellett sokat várni, bejött az ofõ. Kiosztotta a bizonyítványokat, mondott pár szót és kellemes nyári szünetet kívánt. A bizim viszonylag jó lett, és ez bõven elég. Következzen 2 hónap suli nélkül. Mayával összepakoltunk, elköszöntünk és elindultunk a pláza felé. Ebbõl az jön le, hogy plázacicák vagyunk, de nem. Este buli lesz és nincs mit felvenni, és ekkor belém csapott a felismerés.

- Maya, én nem tudok menni. Este Markkal vacsorázunk és azt nem hagyhatom ki, te is tudod. Megleszel nélkülem?- kérdeztem tõle félve.

- Persze, legalább én leszek a legdögösebb.- kacsintott rám kacéran.- Azért segítesz ruhát venni?- nézett rám reménykedõ pillantások közepette.

- Még szép, hogy segítek. Mikor nem segítettem neked ruhát venni? Na keressünk valami jó cuccot.- húztam magammal az elsõ üzletbe amit megláttunk.

Kb. egy órát bolyongtunk, mire találtunk egy ruhát, ami megfelel a kisasszonynak. Egy bordó, spagettipántos koktélruha mellett döntött vegül. A ruha tökéletesen kiemelte, minden elõnyét. Mivel a vásárlást letudtuk, elindultunk hazafele végre. Kiraktam Mayat és a lelkére kötöttem, hogy vigyázni fog magára, és holnap mindent elmesél nekem. Ezután egyenesen haza vettem az irányt.

Miután hazaértem, az idõ csak úgy repült. Megnéztem két részt a sorozatomból és már este 6 volt. Ideje átöltözni valami visszafogottabba. Egy fehér nyári ruhát vettem, fekete szandival és egy bõrkabáttal. Miután elkészültem le szaladtam az elsõ szintre, hogy megnézzem megjött-e már Mark. Lent anya fogadott, nagyon szép volt. Általában nem csípi így ki magát.

- Szia anyu, nagyon csini vagy.- köszöntöttem egy puszival.- Mark?- kérdeztem.

- Szia drágám, elõször is köszönöm másodszor, fogalmam sincs. Már itt kéne lennie.- pillantott idegesen az órájára.

Amíg anya tárcsázta Markot, hogy merre van én megcsodáltam õt. Amióta apa elment, nemigen volt teljesen boldog. Mikor megismerte Markot teljesen kivirágzott. Valahol mélyen úgy érzem, hogy igazán szeretik egymást. Mark mindig csodálattal figyeli anyát, és ez az amiért nem tudom utálni. Törõdik velünk és számíthatunk rá. Úgy érzem a mai este különleges, valamit el fognak mondni, csak még azt nem tudom, hogy vajon mit.

- Itt van Mark.- zökkentett ki anya a bámulásomból.- Gyere, lent vár minket.- tolt ki anya az ajtón.

- Jövök már, nyugalom.- néztem anyára vidáman.- Villany.- kiabáltam vissza a kapuból.- Szia Mark.- integettem a kocsiban ülõ férfinak.

- Szia Melanie, hogy vagy?- köszönt visssza.

- Köszönöm, minden jó. Hol eszünk?- kérdeztem izgatottan.

Tudni illik a bulikon kívül, az evést is nagyon szeretem. Mark mindig különleges helyekre visz bennünket, ahol jókat ehetek.

- Drága helyre megyünk.- kacsintott rám viccesen.- Ne félj, jó lesz a kaja.- vigyorgott rám.

Na igen Mark is imád enni, szóval ez egy közös pont nálunk.

- Ezt akartam tudni.- néztem rá pimasz mosollyal.

Anya is beszállt a kocsiba, és már indulhattunk is. Olyan fél órát utazhttunk, mire egy kurva nagy, akarom mondani hatalmas étteremhez értünk. Fehér és narany színekben pompázott az egész helye. Beérve a foglalásunkhoz vezettek mineket. Leültünk, beszélgettünk és rendeltünk. A vacsora nyugiban telt, én Markkal együtt degeszre ettem magam mindenféle jóval, aztán természetesen még kértünk sütit is, mert hát miért is ne. A vacsora után, még az étteremben beszélgettünk.

- Melanie, szeretnénk megbeszélni veled valami fontosat.- pillantott rám anya jelentõségteljes pillantással.

Én megmondtam, hogy még történik ma valami ilyesmi.

- Figyelek.- pillanottam rájuk.

- Californiába költözünk.- szólalt meg egyszerre Mark és anya.- Hozzám és a családomhoz.- fejezte be Mark.

Na jó, elõször is mi van? Nem tudom, ez egy kicsit gyors ugyan, de igazából nem vagyok kiakadva. Mostbiztos azt várta mindenki, hogy hisztizni fogok.

- Ó, hát ez tök jó.- néztem rájuk õszintén.- Mindig is Californiában szerettem volna élni. Örülök neki.- néztem rájuk mosolyogva.

- Oké, ezt most nem értem.- nézett rám anya zavarodottan.- Azt hittem, hogy ki fogsz akadni, nem szereted a változásokat.

- Anya én tényleg örülök, ne félj. Jó lesz nekünk egy kis változás.- néztem rá boldogan.

- Hát akkor irány Los Angeles.- kurjantott Mark, amit a szomszéd asztalnál ülõ nénik nem igen díjaztak.

A vacsora után hazafelé vettük az irányt. Letusoltam, elintéztem a dolgaim és ledõltem a pihe-puha ágyamba. A dagadék szörgombócomat ölelgetve mély álomba merültem.

Az éjszaka közepén zihálva, könnyek közt riadtam fel....

Sziasztok!

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a kis bevezetõ rész. Ígérem megpróbálok hosszú részeket gyakran hozni.

Anna

Az ő és ű betűknél előfordulhat, hogy így fognak kinézni >õ,û, mert bunkó a laptopom. Bocsánat😅💕