„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
„–Nakahara jobban jársz, ha inkább hanyagolod -suttogta egy ismeretlen srác a fiúnak, aki unott tekintettel figyelt maga elé. –Talán még téged is rávesz egy pár öngyilkos kísérletre.
–Annyira ijesztő -borzongott meg egy vékony srác, ahogy a barna kötszeres fiút nézte.
–Ch, szánalmas -ennyi hagyta el cseresznye színű ajkait. –Dazai ilyen, ha valami nem tetszik ne beszéljetek róla a háta mögött, hanem mondjátok a szemébe! Jaj, igaz is, hiszen féltek tőle...
–Chuuya-kun -karolta át az alacsonyabb vállát Dazai, aki nemtetszését kifejezve forgatta meg szemeit. –Hát nem aranyos? Megvéd engem, mintha én nem tudnám egy lövésből elvenni az életeteket úgy, hogy még kiáltani se tudjatok -a két fiú azonnal szedte lábait és elhagyták a helyszínt, míg Dazai vigyorogva figyelte a távolodó alakjukat.
–Kegyetlen, mint mindig -eresztett egy halvány mosolyt Chuuya, majd a fiú kezeit lerázva magáról hagyta ott a másikat, ki bosszankodva követte a kisebbet. "
Nevetve feküdtek Dazai ágyán egy üveg ital társaságában, mely már igencsak fogyatkozott az idők alatt. Az ablakon át már látni lehetett azt, hogy a város sötétbe burkolózott, a napot felváltotta a hold, a felhős eget pedig a csillagos éjszaka. Az utcai lámpák adtak csak némi fényt a kint járkálóknak, kiknek többsége hazafelé igyekezett.
Dazai és Chuuya pedig csak nevetett. Régi emlékeket idéztek fel, a jókedvük pedig csak fokozódott, köszönhetően az alkohol mámorító hatásának. Néha volt egy-két szomorú emlék, de mintha jelentősége nem lett volna, csak tova szállt, messze az éjszakába.
Jól érezték magukat, kellett ennél több? Miért érzem magam ennyire jól? Chuuya válaszolni sem tudott saját kérdésére, csak hagyta magát sodródni az árral és mindent a sorsra bízott. Másra úgysem tudott volna. Kezeit a feje alatt tartotta, úgy nézte a mennyezetet, gondolatai néha-néha elkalandoztak másmerre. Legfőképpen Dazai felé.
–Oi és emlékszel arra... -kezdett bele egy újabb történetbe, Chuuya pedig figyelemmel kísérte minden mondandóját. –amikor az egyik bevetésünkön lánynak kellett, hogy öltözz? Báli ruhát vettél fel, ki voltál sminkelve és még a hajadat is megcsinálták. Azt mondták, te tökéletes leszel lánynak -kuncogott a barna, Chuuya arca pedig forrósodni kezdett az emlékre. –De tudod...tényleg az voltál. Nagyon gyönyörűen néztél ki abban a vörös ruhában, nem egy srác agyát csavartad el. Azóta sem találkoztam tökéletesebb emberrel.
–Idióta -ütött a barna hajú hasába Chuuya, fejét oldalra elfordítva, hogy Dazai még véletlenül se lássa a mosolyát. –Annyira kényelmetlen volt az a ruha, és nem szerettem viselni sem.
–Ez akkor sem érv arra, hogy igenis gyönyörű voltál -ült fel Dazai, majd Chuuya felé fordulva támaszkodott meg jobb kezén. Lágy mosoly pihent ajkán, arca az alkoholnak köszönhetően kipirult, de lehetett az a zavartól is. –Az a ruha kiemelte csípődet is és wao...tudod szóhoz sem jutottam akkor, amikor elém sétáltál.
Chuuya rettenetesen zavarban érezte magát Dazai folyamatos bókjai miatt, melyek visszhangoztak fülében. A szíve megtelt melegséggel és úgy érezte ezek a szavak teljesen őszinték voltak. Hiszen azok is voltak, Chuuya pedig olyankor a fellegekben járt. Szíve ki akart ugrani a helyéről, de ezt nem csak most érezte, hanem az elmúlt napokban legalább ezerszer.
Hiszen múlt éjszaka is remegő végtagokkal, gyorsuló szívveréssel feküdt be a barna mellé, hogy egy ágyban aludjanak. Már régebben is megállapította, hogy férfi szemmel is nézve, Dazai nagyon helyes srác volt, akit sokan is szerettek. Ezekhez az emberekhez tartozott Chuuya is, aki soha nem ismerte volna be az érzéseit.
–Emlékszel még a táncra? -csillantak fel Dazai szemei, ahogy az ágyban fekvőre pillantott. Chuuya lassan ült fel, kezében a boros pohárral, majd egyet kortyolt, miközben aprót bólintott. –Eltáncoljuk?
–Dazai, itt hely sincs hozzá -nézett értetlenül a barnára, bár szíve szerint ő is táncolt volna. Oh, ezek a részeg gondolatok...
–Csak gyere! -húzta fel magához a fiút, majd Chuuya karjait a nyaka köré tette, míg sajátjait az alacsonyabb derekára. –Bár zene nincsen -kezdett el lépkedni a szobában, Chuuya pedig kénytelen volt vele együtt táncolni, ámbár egyáltalán nem volt ellenére. –de minek is az, nem igaz? Zene nélkül is tökéletesen el lehet táncolni -pörgette meg a vörös hajút, aki kissé kábán lépett közelebb a barnához, karját szorosabban fonva a barna nyaka köré. –hiszen mi is ezt tesszük, ugye? És a tánc így is gyönyörű...
–Dazai, szédülök -nevette el magát Chuuya a sokadik pörgés után. Dazai vele együtt nevetett és azokban az órákban voltak igazán boldogok.
Chuuya lábai megakadtak az ágy szélében, s a fiú érezte, hogy hátrafelé dől, egyenesen a matracra. Szemeit lecsukta, bal keze a feje felé került, jobb keze azonban még mindig Dazai mancsait szorította, így lassan kinyitva íriszeit fúrta azokat a másik barnán csillogó tekintetébe, ki felette támaszkodva figyelte őt.
–Gyönyörű vagy Chuuya -lehelte a szavakat Dazai, majd óvatosan hajolt annak cseresznyepiros ajkaira, s vette őket birtokba. Chuuya szemei automatikusan csukodtak vissza le, s átadva magát párnácskáik játékának viszonozta a lassú, mégis érzelmes csókot, melyre talán holnap nem is fognak emlékezni.
Ugye ez a csók nincs elhamarkodva? Neeem, nem estem kétségbe, dehogy is... De waoo, 22.rész és a vége az igazán tetszik, hiszen ez életem eddigi legszebb csókjelenete, melyet megírtam. Deee annyira sajnálom, hogy lehet el fogják felejteni... Bár minden a sors zenéje, de akkor is Szerintetek, ha Chuuya emlékezne az egészre, hogyan reagálna, MÉG Dazai mellette szuszogva alszik? Úristen, most kíváncsi vagyok nagyon a véleményetekre.
Azon gondolkodtam, hogy ezt a bálos részt megírom egy ilyen extra fejezetnek, mivel lett egy ötletem... Ti mit gondoltok?
Ui: még mindig kétségbe van esve a csókjelenet miatt
