A zongora hangja | Niall Horan FF

◽62. Fejezet◽

Kimberly

Felszabadulva lépkedtem a színfalak mögött Niall mellett, miközben egyenesen elindultunk a többi ember közé. Mára már más dolgunk nem volt, csak annyi, hogy ne bukjunk le. Hihetetlen, hogy az a sok készülődés, a próba, meg persze az izgalom végül ilyen jól sikeredett. Nem hibáztam se a zongorában, a hangomat sem hallottam hamisnak, szóval kivételesen elégedett voltam magammal. Egyedül Mrs.Benett furcsa tekintete maradt meg bennem negatívumként, és ez volt az, ami szinte beleivódott az agyamba. Zavart, mert nem tudtam, miért nézett úgy. Lehet, hogy csak egy ártatlan pillantás volt a részéről, de részemről olyan volt, mintha a Sátánnal néztem volna farkasszemet.

Bár a színfalak mögötti folyosón sétáltunk, ahol egy lélek sem volt, azért tartottuk Niall-lel azt a félméteres távolságot a másik között. Már majdnem kiértünk az előtérbe, a sok ember közé, akik frissebb levegőre vágytak, nem a koncertterem fülledt levegőjére, amikor szó szerint belebotlottunk Lilybe és Louis-ba. Szóval jól láttam a színpadról, hogy egymás mellett álltak. Meglepő, de egyben egy sikernek elkönyvelhető dolog, hogy bár a nagyon alap történésekbe beleavatkoztam (a tudtuk nélkül), azért ők kezdeményeztek.
-Úristen, nagyon ügyes voltál!-ölelt meg Lily szélesen elmosolyodva. A válla felett elnéztem a mögötte álló Lou-ra, aki éppen a barátnőm fenekét stírölte a szoknyán keresztül. Ahogy észrevette, hogy nézem, az egyik hüvelykujját feltartva a fogait megcsillogtatva elmosolyodott.
-Köszönöm-húzódtam el tőle, mindenféle megjegyzés nélkül hagyva Niall legjobb barátjának viselkedését.
-Képzeld, egy nagyon aranyos nénivel beszélgettem! A kicsi unokája gitározott. Olyan büszke volt rá-mesélte meghatva, aztán vihogva folytatta.-Tök jó társaság volt, de nem hiszed el, kivel futottam össze!
-Velem!-mosolygott mellettem Tomlinson, miközben visszaindultunk a koncertterembe. Nekem ott elsősorban a sütire fájt a fogam. Úgy megkívántam, amíg vártam a soromra. Igazán megérdemlek egyet.
-Micsoda meglepetés-jegyezte meg Niall mormogva.
-Lou szólított le engem, amikor ti jöttetek, és kiderült, hogy ő Niall legjobb barátja. Szóval azóta vagyunk jóba-mesélte Lily boldogan, aztán nem túl feltűnően a fülemhez hajolva hozzátette:-Azt mondta, élőben szebb vagyok, mint a neten. Ismernem kéne? Félnem kéne?
-Szerintem csak összekever valakivel-legyintettem, de közben fájt az agyamnak Louis hülyesége. Nem hiszem el, hogy egy ismerkedésnél azzal kezd, hogy tetszettek a képei. Amikor a két fél tud egymásról, az oké. De ebben az esetben Lily nem is tudott Lou létezéséről nagyon, csak miattam lehetett ismerős neki a neve, így elég furán vette ki magát a dolog. Arról nem is beszélve, hogy Niall elbeszélése alapján, amikor haverja legelőször szerzett tudomást (amikor még mi sem jártunk) a barátnőm létezéséről, akkor a képeken elsőnek nem az arcát csekkolta le. Hanem tudjuk... A többi testi adottságait.
A koncertterembe beérve még volt szerencsénk látni az utolsó kettő fellépőt. Őket Niall a többi tanár társaságában nézte meg, a két most találkozott barátaink együtt beszélték át az egészet, én pedig megtámadtam a sütikkel, kajákkal, italokkal teli asztalokat. Ha már a pasim nem lehet velem teljesen, akkor legalább a süti legyen. Amanda beszédét hallgatva tettem a tányéromra még egy darab valamilyen csokis-epres sütit, aminek nem tudom a nevét, de nagyon finom volt, amikor egy kart éreztem a derekamon. A szívem a torkomba ugrott, és elpirulva fordultam Niall felé.
-Biztos jó ötlet ez?
-Szerinted van itt olyan, aki foglalkozik velünk? Az emberek fele már nem szomjas, a másik fele meg azt sem tudja, kik vagyunk-mondta, miközben mindenki megtapsolta Amandat. Ezennel befejeződött a koncert. Elfogytak a fellépők, már csak a "bulizás" maradt hátra.
-Azért ne legyél ebbe olyan biztos-kaptam be a villámat, amin egy darabka süti volt.
-Az megnyugtatna, ha az este folyamán párszor odamennék a tanárokhoz beszélgetni?-sóhajtotta unottan, amire én bólintottam.-Akkor így lesz. Amúgy hol van a két idióta?
-Lily és Lou?-nevettem, mire bólintott.-Most jönnek ide.
Niall a fejét hátrafordítva látta, hogy a két említett valóban felénk tart. Éppen átverekedték magukat a sok emberen, miközben valamin röhögtek. Annyira jó volt látni, hogy az első perctől kezdve jóba vannak. Nem akarom azt mondani, hogy ismét egy zseni voltam, dehát ez az igazság. Ismét egy zseni voltam. Látva a barátainkat, hogy ennyire jól kijönnek egymással, baromi jó érzés volt.
-Na, iszunk valamit arra, hogy nem tepertétek le egymást a színpadon?-sétált Louis az asztalhoz, és a kezébe vett egy pohár pezsgőt. Közben a háttérben elkezdődött a bulizósabb rész, amit egy The Weeknd számmal nyitottak meg.
-Ma én vagyok a sofőr, szóval én nem-mondta Niall a száját elhúzva, mire mindannyiunkból egy csalódott morgás szakadt ki. Nyilván Niall is megérdemelt volna egy pohár pezsgőt a mai cselekedetiért, de a jogosítványa érdekében ő most csak egy pohár kólával koccintott velünk. Innentől kezdve pedig történtek a dolgok úgy, ahogy egy after partyban annak történnie kell.