A cserediák (BEFEJEZETT)

2. Rész

... Este sajnos újra összehozott bennünket a sors amikor menni kellett vacsorázni. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk csendben enni a vacsorát.
-Na és mesélj magadról Marcus-mondta anya.
-Hát jó... Norvégiában élek a szüleimmel az ikertestvéremmel és a húgommal. Már mióta az eszemet tudom Troforsban élünk az egy kis város vagy inkább falu. Martinussal 10 éves korunk óta énekesek vagyunk. Igazából folyton utazunk meg elfoglaltak vagyunk, de anyáék szerint jót tenne ha kicsit kimozdulnánk és új emberekkel ismerkednénk meg és hát így ide kerültem én meg a tesóm. Igazábójl még soha nem voltam Magyarországon koncerten, de ha elkezdődik a turné akkor majd fogunk ide is jönni. Ez a hely amugy nagyon jó. Új szokások vannak és ezek sokkal jobbak mint amik otthon vannak.
-Értem. És hány éves is vagy?
-Nemrég töltöttem a 18at.
-És hogy teszik a suli?
-Nekem nagyon bejön.
-Jolvan akkor.
Ezt végighallgatván nem nagyon győzött meg még mindig.
≠Este≠
Anyáék elmentek otthonról ők ilyenkor járnak dolgozni így az egész házban Marcussal maradtam. Hajnalban felkeltem, mert éhes voltam így kimentem a konyhába kajáért. A telefonnal szoktam ilyenkor világítani és ez most sem ment másként. Egyszercsak a konyhában megláttam egy árnyat és mivel befostam és nem tudtam mit csinálni így nekidobtam annak a valakinek a telefonomat.
-Auu, beléd meg mi ütött?-mondta Mac.
-Úristen nem tudtam, hogy te vagy az azt hittem, hogy egy betörő. Bocsi, bocsi.
-Nembaj, de azt hiszem a telefonodnak a fóliájának annyi. De azt hiszem a kulcscsontomnak is annyi.
-Uristen, de jól vagy? Ne hívjak orvost vagy valamit?
-Nem kell, megvagyok-majd elővettem a fagyasztóból egy csomag fagyasztott borsót, azt beleraktam egy ruhába és odaadtam neki.
-Tessék, ezzel borogasd be.
-Oh kösz. Gondoltam, hogy rendes lány vagy csak a félelmetes oldalad akarod mutatni, mert így menőnek érezheted magad.
-Rendes lány?
-Igen-majd bement a szobájába.
Utána kerestem magamnak egy kis vacsoráról maradt rántotthúst és vittem be magamnak enni. Miközben ettem a rántotthúst felvettem egy köntöst kimentem a kis erkély szerűségre(mert nem emeletes a házunk, csak egy picit dombon van és nyílik egy kis terasz szerűség a szobámból) és ott gondolkodtam...