A cserediák (BEFEJEZETT)

20. Rész

... Indultam fel az emeletre amikor Marcus ott ül a kanapén, háttal nekem és a fején füles van. Akkor ez most mi? Gondoltam magamba. Nem értettem nagyon a helyzetet, de annak örülök, hogy nem csalt meg.

-Ja azok a nyögések a barátaink eléggé sokat ittak-szólalt meg Tinus.
-Ja értem.

Szóval eztvaz egészet ugye Marcus nem hallotta igyhát odalopakodtam mögé és hátulról átöleltem (úgymond vagy nem tudom hogy irjam ≠Író≠)
-Emma... Miota csinálsz te ilyet?(a húgára Emmára gondolt)-majd hátrafordult és levette a fejéről a fülest.
-Meglepetés.
-Te jó isten Emma-majd megcsókolt.
-Hogy kerülsz ide édes és mikor, hogy nem értem.
-Azt mondtad nem tudsz eljönni ezért inkább en jöttem el meglepni téged.

-Nagyon kedves tőled.
-Tudom, hogy így váratlanul jöttem, de azért remélem maradhatok kb másfél hétig legalább.
-Hát persze-majd megpuszilt.
-Hol pakolhatom le a cuccom?
-Fent a szobámba, gyere megmutatom.
-Oké-majd megfogta a bőröndöm és az egyik táskám, meg en is fogtam egy másik táskám és felmentünk az emeletre. Az emeleten volt egy kis folyosó ahova 3 szoba nyílt. A 2.szobába mentünk be.

Egy kisebb szoba fogadott, nagyon otthonos kis helység volt az. Nekem eskü tetszett.

-Focilabdás lámpa?
-Ja igen, már régi-vakargatta a tarkóját.
-Bemutatsz majd a szüleidnek?
-Ja persze, úgy hallom haza is értek. Gyere-majd elmentünk.

Éppen akkor jöttek be az ajtón Mac szülei. Két kedves, mosolygós ember fogadott.

-Anya, apa ő itt Emma a barátnőm.
-Jó napot-mondtam kicsit szégyenlősen.
-Szia Gerd-Anne vagyok.
-Szia Kjell-Erik-majd mindketten megöleltek.
-Bocsánat, hogy ilyen váratlanul jöttem, de meg akartam lepni Marcust.
-Ez nagyon kedves tőled, ja amúgy nyugodtan tegezhetsz.
-Ja oké.
-Meddig maradsz itt?
-Olyan másfél hétig gondoltam, remélem nem baj.
-Nem dehogy is, örülünk, hogy itt vagy. Na de nem is húzzuk tovább az időtöket, na érezzétek jól magatokat.
-Oké-majd újból felmentünk Mac szobájába.

Leültünk az ágyára és néztünk ki a fejünkből. Egyszercsam megzavarom a csendet.

-És igazából, hogy telt eddig a nyarad?
-Hát jól, ugye hazajöttem és minden maradt a normális kerékvágásban.
-Ja értem.
-Már nagyon hiányoztál édes.
-Te is nekem-az arcunk elkezdett egyre közelebb kerülni egymáshoz, majd amikor már csak pár centi választott el bennünket akkor valaki kopogott. (már a fiúk részeg barátai rég elmentek)

-Gyere-a fiúk húga lépett be az ajtón.
-Marcuus ó bocsi hogy zavarlak titeket, de tudsz nekem segíteni?
-Ja persze hugicám. Mit kell segíteni?
-Gyere megmutatom-majd mindhárman bementünk Emma szobájába. Tipikus lányos szoba volt.
-Beesett az ágyam mögé a karkötőm, ki tudod húzni az ágyat?
-Ja persze-majd kihuzta az ágyat és elkezdte keresni a lány karkötőjét, én addig a szobájában nézelődtem.

-Szép szobád van Emma.
-Köszi.

≠este...