A cserediák (BEFEJEZETT)

32. Rész

...
- Jó napot kívánunk.
-Jo napot kívánok.
-Maga Marcus Gunnarsen?-kérdezte az egyik rendőr.
-Igen én vagyok.
-Tudomásunkra jutott, hogy drogot árul, egy csomó drogot találtunk a szobájába ami mindent bebizonyít, ezért letartóztatjuk.
-De-de én nem-majd a bilincset a kezére rakták.
-Majd a rendőrségen magyarázkodhat.

-Jézusom Marcus ez igaz?-kérdeztem a fiutól akit éppen a kocsi felé visznek.
-Nem, nem igaz nyugi édes. Nem lesz semmi baj.
-Tudom-amint elhajtott a rendőrautó nemsokkal később értek ide Mac szülei

-Anne mi történt?-kérdeztem Marcus anyukájától.
-Csengetett két rendőr, felforgatták Marcus szobáját ahol egy csomó drogot találtak utána megkérdezték, hogy hol van és idejöttek.
-Jézusom, tudom, hogy ő nem ilyen, ő jó ember. Meg soha nem is drogozott meg nem láttam nála egyáltalán semmi károsat, még cigit se nemhogy drogot. Nem értem ezt az egészet. Valaki biztos besározta őt.
-Az biztos, gyere Emma gyorsan utána megyünk.
-Jo-majd beültünk a kocsiba és egyenesen a rendőrségre indultunk.

Nem lehet szavakkal elmondani, hogy akkir mit éreztem. Egyszercsak megjelenik két rendőr a ház előtt és elviszik Marcust. De láttam rajta, hogy nem csinált semmi olyat,ugyhogy nem félek.

≠Marcus szemszöge≠

Csak ültem a rendőrautóban és néztem magam elé. Ott volt a csuklómon a bilincs. Pedig nem is csináltam semmit. Tudom, hogy ettől gyemgének fogok tűnni, de elkezdtem sírni, féltem. Tudom, hogy nem árulok drogot. Tudom, hogy nem volt nálam. Már csak azon gondolkozok, hogy ki tehette oda. Ki az az ember aki nagxon utál? Esküszöm nem tudom.

Vagy egyáltalán ki járhatott a ház közelében? A biztonsági felvételek biztos megvannak.

Megérkeztünk a rendőrségre, kiszálltunk az autóból és egyenesen a kihallgató terembe vittek a rendőrök...