~ Season ~ Befejezett

27. Elvis Presley

Fejfájással, nyögve, szenvedve nyitogatom a szemem. Ijedten ülök fel és nézek körbe, baszki ez valami park. Meglökdösöm a Göndört magam mellett, ahogy lenézek rá még a szavam is elakad. Ritka szarul fest, vajon így nézek ki én is?

- Hazz, Hazzy ébresztő! Hol a faszba vagyunk? - mire ő is nyitogatni kezdi a szemeit. Megpróbál felülni, de vissza is dől a bokor alá sikítva.

- Aúúú a hajam beleakadt ebbe a szarba segíts! Nem tudom én sem, semmire nem emlékszem. Te? - a fejét szorongatva nyüszít fel. Segítek neki kibogozni a loboncot, de így is visszadől.

- Nem én sem. De ahogy el nézem, ez vagy park vagy árok! Hogy a picsába kerültünk ide? - dörzsölöm meg a szemem. De ahogy ökölbe szorítom a kezem a fájdalom bele hasít. Kinyitom az ujjaimat a szemem olyan tágra nyílik, mint egy kapu.

- Mi a büdös picsa? Ez mikor, ez hogy? - mutatom felé a kezem. Résnyire nyitja az egyik szemét, miközben megfogja a kezem.

- Minek tetováltattad a tegnapi dátumot az ujjaidra? Remélem rajtam nincs. - ugrik fel ijedten, de össze is görnyed a hasát szorongatva. Óvatosan gombolja ki magán a nadrágot. Letolja a csípőjén, hogy lássa a fájó részt. Olyan röhögésbe török ki, hogy az egész táj zeng belé. Szegény csak elkámpicsorodott szemekkel nézi a művet magán.

- Louis- é.- olvasom a feliratot a cerkája fölt és még egy nyíl is mutat lefelé. De annyira röhögök már, hogy a könnyeim is kicsordulnak.

- Na ez fasza! Ne röhögj, remélem neked a seggeden is van. - erre abba is hagyom. Letolom a gatyám is, hogy megnézzem. De hála Istennek nekem nincs máshol.

- Szerintem találó! Az enyém, nem? - mondom neki, miközben feltápászkodok. Tényleg egy árokparton vagyunk nem messze a tengerparttól.

- De! Végül is maradhat, úgy is csak te látod! - már vigyorogva öltözködik vissza. Egy összehajtogatott papírdarab esik ki a zsebéből. Lehajolok érte, széthajtogatom hatalmas vigyorra húzódik a szám. Tényleg kurva jó volt a buli mert erre sem emlékszem.

- Hello Mr. Styles Tomlinson. - lököm meg a vállammal és az orra alá dugom a papírt. Szegény majdnem hanyatt vágja magát annyira meglepődik.

- Ez jó! Legalább már nem kell a jövő héten összeházasodnunk. Ezt akartuk nem? Vagy megbántad? - nézek rá kérdőn.

- Nem, dehogy! Bolond vagy? Legalább elmondhatjuk magunkról, hogy Elvis Presley adott minket össze. - bólogat. Majd magához húz egy ölelésre, most még a puszi is kizárva. Egy egész muslica raj is körözik felettünk. A telefont előszedi a másik zsebéből, gondolom hogy taxit hívjon.

- Hova hívjunk taxit? Azt sem tudjuk hol vagyunk. - néz rám megilletődve.

- Akkor sétáljunk el arra. - bökök a tőlünk jobbra lévő épületek felé. - Hátha ott legalább lesz egy utcatábla. Nézd meg a galériád talán vannak képeid az elmúlt éjjelről. - közben már én is előveszem a sajátomat.

- Ó, van itt egy – kettő. Néz csak! Itt éppen az asztalon táncolsz. - mutatja felém a készüléket. Az enyémen valami fura izé az első kép.

- Ez mi a fene? Kinek a farka ez? - nézem a képet, finnyásan húzom fel az orrom. Harry csak vigyorogva nézi a kijelzőt.

- Ez a sajátod te lökött! Nem ismered fel? - dörmögi mialatt tovább görgetem a galériában a képeket.